Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

18. fejezet

December 31.

Fülöp azóta a különleges nap óta az életem legfontosabb személyei között kapott szerepet. Február 10.-e az a nap amikor fordulatot tettem és különbséget tudtam tenni a szerelem és a barátság között. Azóta letudtunk indulni a fürdőhelyre, így a gondolatmenetemet az autóban folytattam. Fél óra volt még hátra, ahhoz képest, hogy anya azt mondta közel van. A fülesembe elindultak a már jól megszokott dallamok a Someone you loved-tól a Thousand years-ig. Imádtam minden pillanatot amit azzal töltöttem, hogy régi emlékképeket rakok össze.

-Megérkeztünk. - Álította le apa a kocsit. Kikapcsoltam a zenét és kipattantam az autóból.
-Telefonod nem fölösleges? - Kérdezte anya.
-Hagyd. - Szólt rá apa, ami iszonyat jólesett. Besétáltunk a kétszárnyú ajtón. Abban a pillanatban a kezeimet elhagyta az erő és a sporttáskám is a földön landolt. Nem említettem neki, hogy melyikbe megyünk. De ezek szerint nem olyan nehéz kitalálni. Lazán zsebre tett kézzel beszélgetett egy haverjával és a belépőjével a kezében. A szüleim jelenléte megakadályozta, hogy megszólítsam így legnagyobb sajnálatomra, csöndbe kellett maradnom.
-Mi történt? - Pillantottak egyszerre a földre kerülő táskára.
-Csúszik a kezem. - Feleltem dadogva.
-Semmi baj, vegyük meg a jegyeket. - Tanácsolta anya.
-Megfogod a cuccainkat amíg fizetek? - És minden válasz nélkül, otthagyott. Próbáltam nem feltűnően feléjük nézni, de azért néha mégis oda-oda pillantottam. A karkötőket megkapva átmentünk a biztonsági kapukon. Amikor elhaladtunk mellettük egyből találkozott a tekintetünk de nem szóltam semmit. Felmutatta a telefonját jelezve, hogy azon fog írni.
-Jössz? - Várt meg anya.
-Persze, csak elbambultam. -Ráztam meg a fejem. Megkerestük a szekrényeinket és átöltöztünk. Amikor először megyek strandra mindig feszélyezve érzem magam, így a törülközőmmel körbe tekertem a testem. A hajam kibontva omlott a vállamra. Még jó, hogy vízálló a sminkem, lemosót sem hoztam.
-Karkötő. - Nyomta a kezembe.
-Oh, köszi. - Néztem anyára hálásan. Az uszodatérbe értünk, a szemem egyből körbejárattam. És, hogy kit is kerestem? Nem, egyáltalán nem apáékat.
-Berni hol van? - Anya riadtan nézett körbe, én pedig szívrohamot kaptam a hirtelen hangtól.
-Mátéval jött. Biztos lemaradtak. - Vontam meg a vállam. Bólintott de magában tuti tovább idegeskedett a tizenhét éves lányán.
-Én megyek, körülnézek megy ilyesmi. - Intettem és menni készültem.
-Ha a fiúkat látod írsz?
-Persze. Puszi. - Adtam neki nagylelkűen egy ölelést. Elővettem a mobilomat, hátha jött üzenetem instagramon. És hoppá igazam is lett. Fülöp írt, hogy hol vagyok. Felhívtam majd a kamerát a fejemre irányítva megigazgattam a hajam.
-Szia. - Nézett rám.
-Öhm...hali. - Köszöntem bénán.
-Hol vagy? - A kérdése nem ért váratlanul így egyből rávágtam a választ.
-A női öltöző előtt. - Nevettem. Két perc múlva előttem állt fürdőnadrágba, és szerintem el sem kell mondanom, hogy majdnem elájultam. De ő csak végig nézett rajtam és közelebb jött...

Na végre! Sikerült kiraknom ezt az újabb részt. Egyébként már rég kész volt csak rá kellett magamat vennem, hogy be is tudjam másolni.
Milyen lett?
Mit vártok mi fog történni?

Kitartást mindjárt hétvége!❤❤

N