Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

3. fejezet

December 29.

A szállásig megtett út egy örökké valóságnak tűnt.
-Mennyi idő még? - Türelmetlenkedtem.
-Mindjárt ott vagyunk. - Nyugtatott anya. Két okból is vártam az érkezést, az egyik nagyon egyszerű, imádok a Balatonnál lenni. Nyilván főleg nyáron. Ha teheten majd idősebb koromba is lejövök a barátaimmal. A másik pedig a társaság, Általánosban nem éreztem jól magam, de a gimibe fantasztikusan jól érzem magam. Kornél mellett pedig biztonságosan is. És ne értse félre senki, mi, csak barátok vagyunk, igenis létezik fiú-lány barátság, én hiszek benne.
-Megjöttünk! - Kiáltotta apa, ezzel együtt pedig kizökkentem a gondolataimból.
-Végre. - Sóhajtottam fel és elfeledkezve a sérülésemről kipattantam a járműből, ezzel csak egy gond volt, csúszott, ráadásul a bokám még gyógyulás idejében volt. Így hát eltanyáltam az autónk előtt az óriás méretű sár trutyiba.
-Luca, jól vagy? - Jött oda hozzám Kornél.
-Jah, persze. Ez volt a tervem. Sérült lábbal. - Forgattam a szemem nevetve.
-Gondoltam. - Mosolygott.
-Segíts. - Nyújtottam a kezem. Felhúzott a csuklómnál fogva és a csomagtartóhoz vezetett. Kivettük a mankómat a kocsiból és végre rátámaszkodtam.
-Úgy látom elkéne egy fürdés. - Nevetett anya.
-Marha vicces. - Dünnyögtem. A házba beérve nem volt időm körülnézni. Kivettem a bőröndömből minden tisztálkodáshoz való felszerelést, majd a fürdőszoba felé egyensúlyoztam a mankóval. Beálltam a tusolóba, és magamra engedtem a forró vizet, behunytam a szemem. El sem tudtam hinni, hogy mennyi minden történt velem, csupán pár óra alatt. Kiszálltam a vízsugarak alól és törülközőbe csavartam magam. Felvettem egy bő fekete póló és egy szürke melegítőt, a hajamat csak gyorsan átfésültem. Beletúrva a frizurámba ellenőriztem a fekete körömlakkom. Anya majd csak jövőre engedi meg a körmöst. Csatlakoztam a többiekhez a nappaliba, majd kényelmesen elhelyezkedtem az egyik kanapén.
-Hogy vagy? - Állt meg mellettem Ábel.
-Egész jól. - Mosolyogtam halványan.
-Kár pedig bele akartunk lökni a Balcsiba, de így. - Jött oda Kornél és lazán leült mellém.
-Nemár tesó, lelőtted a poént. Nem te vagy a csapat esze. - Röhögött Tibi. De Kornél ráhagyta, mindketten tudták, hogy csak viccel.
-Elég már. - Nevettem. A többiek össze-vissza hülyültek.
-Attól még megcsináljuk. - Suttogta a fülembe Kornél amitől végig futott a hátamon valami fél bizsergés...

Ez lenne az újabb rész. A mai napon még egyet feltöltök, erre sajnos tegnap nem került sor. Írjatok milyen lett! Halcso.❤💋