Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

21. fejezet

December 31.

Fülöp és én összejöttünk. Minden apró részletet átbeszéltünk a múltról és a jelenről is. Így talán tökéletes lesz az életem...Bár az lehetetlen, hiszen senkié sem az...

Egy meredek csúszda után a termál vízbe lazultunk. Régen mintha nem is ismertem volna Fülöpöt. Ha jobban belegondolok igazából soha nem beszéltünk, azon az egy estén kívül. Így, hogy megismertem bebizonyosodott, hogy beleszerettem, és nem tud olyan dolgot csinálni, amitől ne ájulnék el.

Fülöp a családomnak egyelőre nem terveztem bemutatni, elmesélni viszont muszáj lesz, tekintve, hogy vele is töltöm a szilvesztert. Kézenfogva átsétáltunk a főépületbe.
-Majd írj mikorra menjek. - Nyomott gyors csókot.
-Oké. Jaa, és hozz pezsgőt, az mindenképp kell. - Vigyorogtam.
-Rendben. - Megöleltem, mennie kellett.
-Szia. - Csókoltam meg.
-Szia. - Viszonozta a csókot. Elbúcsúztunk én pedig Kornélék után eredtem. A termál vízhez vezető úton láttam őket sétálni, így utánuk rohantam.
-KORNÉL!! - Üvöltöttem. Megfordultak és bevártak, én pedig kifújtam magam. 
-Mi az? - Mértek végig, én pedig értetlenül felnéztem.
-Jövök veletek. - Tettem hozzá. Így együtt indultunk tovább. A fiúkkal nagyjából mindent megosztottam, de nem tudtam ezt, hogy fogadnák ezért egyelőre hallgattam.
-Hol voltál eddig? - Lépett eggyel hátrébb Ábel, hogy mellém kerüljön.
-Hát...Elmondjam? - Néztem rá félve.
-Nem, azért kérdezem. - Fogta a fejét röhögve.
-Jólvanna. Fülöppel voltam.
-Kivel? - Lepődött meg.
-Tibi. - Böktem meg a vállát.
-Igen? - Nézett hátra.
-8.b, Fülöp? Megvan?
-Aha, aki tetszett. - Biccentett. Na erre a szóra már Kornél is hátra kapta a fejét.
-Ühüm...hogyha már mindenki figyel, akkor tökéletes alkalom. - Röhögtem kínosan.
-Igen, erre várok öt perce. - Türelmetlenkedett Ábel.
-Fülöp velem és Tibivel egy suliba járt általánosba, és most valahogy találkoztunk tök véletlen és khmm...összejöttünk. - Fejeztem be pont akkor amikor átértünk a folyosón. Nem mondtak semmit, a reakciókat csak az arcukról tudtam leolvasni.
-Meséld el részletesebben. - Kérte Tibi.
-Biztos? - Néztem a többiekre is kérdőn. Mindent részletesen elmondtam kivéve a csókot, azt természetesen átugrottam. Mikor a végére értem az egésznek tátott szájjal bámultak rám elképedve.
-Ez most komoly? - Törte meg a csendet először Kornél.
-Igazából...igen. - Tűrtem zavartan a hajam a fülem mögé.
-Attól függetlenül, hogy erre nem számítottam örülök neked. - Ölelt meg Ábel, akitől ez különösen jólesett tekintve arra a pár napja elcsattant csókra.
-Tényleg? - Kérdeztem könnyes szemekkel boldogan.
-Persze. - Helyeselt úgy mintha ez természetes lenne.
-És ti? - Néztem végül Tibire és Kornélra.
-Ha te örülsz akkor mi is. - Mondták egyszerre.
-Köszi, jólesik, hogy mellettem álltok. - Mosolyogtam hálásan. Voltak bennem kételyek, hogy Kornél esetleg haragudni fog, de mikor az arcára néztem ez egyáltalán nem látszott rajta, ezért az utolsó félelmeim is elszálltak. Kicsit pihentünk még a meleg vízbe, majd kezdett későre járni, ideje volt megkeresni a szülőket.

Meghoztam az újabb részt!🥰
Remélem elnyerte a tetszéseteket.

Szép napot nekteek!😘

N