Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

22. fejezet

December 31.

- Az öltöző előtt találkozunk. - Szólt anya a telefonba.

- Rendben, megyünk. - Nyomtam ki a hívást. Szóltam a fiúknak, hogy indulnunk kell, így együtt vettünk az öltöző felé az irányt.

- Kint találkozunk? - Intettek és eltűntek az öltözőben. Bernit és anyát várva álltam a medencék közt át vezető folyosón, amikor óriási sikoltást hallottam, kiderült, hogy csak a nővérem fut felém mint az őrült, gondolom story time-ra várva.
- Részletesen. - Mondta minden bevezetés nélkül.
- Rendben. - Nevettem, majd egyből bele is kezdtem. Berni folyamatosan amíg a végére nem értem, itta a szavaimat.

- És most elbúcsúztatok és ennyi? - Kíváncsiskodott úgy, ahogy az elején.
- Igen azzal, hogy este találkozunk. - Vigyorogtam.
- Este? - Ráncolta a homlokát.
- Aha. Meghívtam a partra szilveszterezni. Baj? - Kérdeztem félve.
- Jajj, dehogyis!! Örülök neki, így legalább jobban megismerhetem. - Mosolygott olyan aranyosan, ahogyan még csak kiskorunkba láttam.
- Akkor ezt megbeszéltük. - Öleltem meg.
- Meg hát! Menjünk öltözni. - Rakta a hátára a törülközőjét és együtt elindultunk.

- Túloldalt állunk. - Intett a többieknek anya, miután kijöttünk az öltözőből.
- Luca, vigyázz! - Mutatott rám Kornél.
- Jó...igazad van. - Sóhajtottam kishíján elnevetve magam. Azért ez a baleset mély nyomot hagyott bennem és sok mindent megváltoztat. Beültünk a kocsiba, én most anyáékhoz Bernivel, pont úgy ahogy egy családi nyaraláson is szoktunk.

Megálltunk a spar parkolójában, anyáék kiszálltak én pedig a nővéremmel az autóban vártam. Az instagramot megnyitva Fülöp nevére kattintottam és videóhívást kezdeményeztem.
- Szia! - Integettem a kamerába, Berni pedig furcsa arckifejezéssel vizslatott.
- Szia. - Köszönt vissza közben.
- Várj egy kicsit. - Grimaszoltam és kihúztam a fülest a fülemből, hogy a testvérem is hallja, megismerhesse a barátomat.
- Hello. - Köszönt a nővérem mikor felé fordítottam a kamerát.
- Hali.
- Khmm..jaa ő itt Berni, de szerintem már ismered. - Mutattam be őket egymásnak a biztonság kedvéért. Összességében abban a húsz percben amíg apáék vásároltak végig velük beszélgettem és meg kell, hogy mondjam Fülöp nagyon cuki és kedves is volt a nővéremmel akiről ugyanez elmondható.
- Megjöttek anyáék szóval mennünk kell. - Intettem szomorúan.
- Este találkozunk. - Kacsintott és megszakítottuk a hívást.
-Sokéves kapcsolati szakértőként elmondod a véleményed? - Böktem meg halkan, mikor a szüleink is már a kocsiban ültek.
- Őszintén? Jó rátok nézni és nem sok olyan kapcsolat van amiben ennyire érzek valami kis szikrát, valamit ami összeköti őket. - Fejezte be, szavai pedig még sok-sok percen át a fülembe csilingeltek.

Sziasztok!

Húhaa nagyon régen volt rész. De itt vagyunk és következő pénteken legkésőbb már a következő is kint lesz!

Mit gondoltok a kapcsolatról?
És, hogy tetszett nektek?

Jó hétvégét nektek!🥰🥰

N