Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

10. fejezet

December 30.

Egy játszótér padjánál telepedtünk le.
-Mit szerettél volna így csinálni? - Mutatott a lábamra.
-Szerinted mozogni sem vagyok képes? Mert rosszul hitted. - Kértem ki magamnak. Mert oké, tényleg bicegtem, de képes vagyok sétálni. Mondjuk rátámaszkodni, sem lehet rossz.
-Bocs. Csak akkor nem értem miért jöttünk el. - Húzta el a száját.
-Mert nem akartam a szálláson dögleni. - Vontam meg a vállam. Elgondolkozva nézett rám, én pedig azon töprengtem ő min töri a fejét. Hiába, ez egy tini lányos gondolkodás.
-Akkor, viszont gyere. - Ragadta meg a kezem, és gyengéden felhúzott.
-Hova megyünk? - Próbáltam vissza folytani a mosolyom, és a mankómért nyúltam.
-Nem próbálod meg nélküle? - Kérdezte a kérdésem figyelmen kívül hagyva.
-Mi?...hogy..mankó nélkül? - Dadogtam.
-Segítek. - Jött közelebb. Felsegített én pedig rátámaszkodtam a vállára, ő pedig a mankómat fogta a másik kezébe.
-Köszi.
-Nincs mit. - Rázta a fejét. Megálltunk, egy edzős parknál.
-És most? - Nevettem fel.
-Erősítjük a lábad. - Kacsintott.
-Haha. - Reagáltam le. Az egyik kapaszkodó rúdhoz mentem és megfogtam. Kicsit szétestem, mert hirtelen ezer, meg ezer emlék zúdult rám.
-Jól vagy? - Nézett rám aggódva, gondolom látta, hogy egy kicsit szét vagyok zuhanva, lelkileg.
-Persze. - Erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ugye most nem sírsz? - Lépett közelebb.
-Nem, dehogy. - Ráztam a fejem és villám gyorsan letöröltem a pár kósza könnycseppet az arcomról. Összehúzott szemmel vizslatott, de végül rám hagyta.
-Ülj le oda. - Mutatott egy székhez hasonló ülő helyre. Elfoglaltam az emelvényt és kérdőn pislogtam, hogy nekem most mit kéne csinálnom.
-Először csinálj egy gugolást. - Mosolygott.

Egy órán keresztül, erősítő feladatokat csináltunk.
-Szerintem elég volt. - Támaszkodtam kimerülten a térdemre.
-Egy utolsó, levezetés. - Kacsintott.
-Mi? - Kaptam fel a fejem, de addigra már nyoma veszett. A víztől felázott járdán futott.
-Várj már meg. - Futottam utána nevetve.
-Akkor érj utol. - Kiáltott vissza. Teljes erőmből futni kezdtem, a bokám fájdalmáról teljesen megfeledkezve. A hirtelen lendülettől észre sem vettem, hogy megállt így sikeresen neki futottam. Megfogta a kezem és megállított. A karom visszahúzása folytán az egészt testemet is az övéhez húzta, és egymás szemébe meredtünk hosszú perceken át...

Sziusstok! Elnézést, hogy ilyen későn hozom a következő részt, de szerintem megtudjátok érteni, miért. Igyekszem a következővel is. Azért nyomjatok egy csillagot ha tetszett, vagy kommenteljetek.

Puszi.
N