Freya
𝙰𝚣 𝙰𝚕𝚏á𝚔 ü𝚟ö𝚕𝚝é𝚜𝚎 𝚟𝚒𝚜𝚜𝚣𝚑𝚊𝚗𝚐𝚣𝚒𝚔 𝚊𝚣 é𝚓𝚜𝚣𝚊𝚔𝚊𝚒 𝚎𝚛𝚍ő𝚋𝚎𝚗.
𝙰𝚣 𝚎𝚛𝚍ő 𝚑á𝚝𝚋𝚘𝚛𝚣𝚘𝚗𝚐𝚊𝚝ó𝚊𝚗 𝚔é𝚔 𝚊 𝚑𝚘𝚕𝚍𝚏é𝚗𝚢𝚝ő𝚕. 𝚁𝚘𝚑𝚊𝚗𝚘𝚔 𝚊 𝚏á𝚔 𝚔ö𝚣ö𝚝𝚝. 𝙰 𝚋𝚘𝚔𝚛𝚘𝚔 𝚟é𝚛𝚎𝚜𝚛𝚎 𝚟𝚎𝚛𝚒𝚔 𝚊 𝚋𝚘𝚔á𝚖𝚊𝚝, 𝚐𝚊𝚕𝚕𝚢𝚊𝚔 𝚔𝚘𝚛𝚋á𝚌𝚜𝚘𝚕𝚓á𝚔 𝚊𝚣 𝚊𝚛𝚌𝚘𝚖, é𝚜 𝚜𝚣ú𝚛𝚓á𝚔 𝚊 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚎𝚖𝚎𝚝, 𝚎𝚕𝚟𝚊𝚔í𝚝𝚟𝚊. 𝙱𝚎𝚕𝚎𝚌𝚜𝚊𝚙ó𝚍𝚘𝚖 𝚎𝚐𝚢 𝚏𝚊𝚝ö𝚛𝚣𝚜 𝚍𝚞𝚛𝚟𝚊 𝚔é𝚛𝚐é𝚋𝚎. 𝙼𝚎𝚐𝚙ö𝚛𝚍ü𝚕ö𝚔, 𝚖𝚎𝚐𝚋𝚘𝚝𝚕𝚘𝚔, é𝚜 𝚊 𝚏ö𝚕𝚍𝚛𝚎 𝚣𝚞𝚑𝚊𝚗𝚘𝚔, 𝚊 𝚝é𝚛𝚍𝚎𝚖𝚎𝚝 𝚏𝚎𝚕𝚑𝚘𝚛𝚣𝚜𝚘𝚕𝚟𝚊 𝚊 𝚔𝚞𝚜𝚣𝚊 𝚐𝚢ö𝚔𝚎𝚛𝚎𝚔𝚎𝚗 é𝚜 𝚍𝚞𝚛𝚟𝚊 𝚔ö𝚟𝚎𝚔𝚎𝚗.
𝙻𝚒𝚑𝚎𝚐𝚟𝚎 𝚔𝚊𝚙𝚔𝚘𝚍𝚘𝚖 𝚊 𝚕𝚎𝚟𝚎𝚐ő𝚝, 𝚞𝚓𝚓𝚊𝚒𝚖 𝚊 𝚝𝚊𝚕𝚊𝚓𝚋𝚊 𝚔𝚊𝚙𝚊𝚛á𝚜𝚣𝚗𝚊𝚔, 𝚕á𝚋𝚊𝚖 𝚖𝚎𝚐𝚌𝚜ú𝚜𝚣𝚒𝚔 𝚊 𝚑𝚘𝚕𝚝 𝚕𝚎𝚟𝚎𝚕𝚎𝚔 𝚜𝚣ő𝚗𝚢𝚎𝚐é𝚗.
𝙳𝚎 𝚖á𝚛 𝚝ú𝚕 𝚔é𝚜ő.
𝙰𝚣 𝙰𝚕𝚏á𝚔 𝚖á𝚛 𝚒𝚝𝚝 𝚟𝚊𝚗𝚗𝚊𝚔.
𝙺ö𝚛ü𝚕𝚟𝚎𝚝𝚝𝚎𝚔.
𝙽é𝚐𝚢𝚎𝚗 𝚟𝚊𝚗𝚗𝚊𝚔. 𝙽é𝚐𝚢 𝚑𝚊𝚝𝚊𝚕𝚖𝚊𝚜 𝚜𝚣𝚒𝚕𝚞𝚎𝚝𝚝. Ú𝚐𝚢 á𝚕𝚕𝚗𝚊𝚔 𝚔ö𝚛ü𝚕ö𝚝𝚝𝚎𝚖 𝚊𝚣 𝚒𝚛á𝚗𝚢𝚝ű 𝚗é𝚐𝚢 𝚙𝚘𝚗𝚝𝚓á𝚗, 𝚖𝚒𝚗𝚝𝚑𝚊 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚖𝚒 𝚣𝚘𝚛𝚍, 𝚙𝚛𝚒𝚖𝚒𝚝í𝚟 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚝𝚊𝚛𝚝á𝚜𝚛𝚊 𝚔é𝚜𝚣ü𝚕𝚗é𝚗𝚎𝚔, é𝚜 é𝚗 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚘𝚔 𝚊𝚣 á𝚕𝚍𝚘𝚣𝚊𝚝. É𝚛𝚣é𝚔𝚎𝚝𝚕𝚎𝚗 𝚜𝚣𝚎𝚖ü𝚔 𝚝𝚘𝚖𝚙á𝚗 𝚟𝚒𝚕á𝚐í𝚝 𝚊 𝚑𝚘𝚕𝚍𝚏é𝚗𝚢𝚋𝚎𝚗. 𝙶ő𝚣ö𝚕𝚐ő 𝚕𝚎𝚑𝚎𝚕𝚎𝚝ü𝚔 𝚐𝚘𝚖𝚘𝚕𝚢𝚘𝚐𝚗𝚊𝚔 𝚊 𝚏𝚎𝚓ü𝚔 𝚔ö𝚛ü𝚕.
- 𝚂𝚎𝚐í𝚝𝚜é𝚐! - 𝙺𝚒á𝚕𝚝𝚘𝚖. 𝙰 𝚑𝚊𝚗𝚐𝚘𝚖 é𝚕𝚎𝚜, 𝚍𝚎 𝚗𝚒𝚗𝚌𝚜 𝚟𝚒𝚜𝚜𝚣𝚑𝚊𝚗𝚐𝚓𝚊. 𝙰 𝚜ö𝚝é𝚝 𝚎𝚛𝚍ő 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛ű𝚎𝚗 𝚎𝚕𝚗𝚢𝚎𝚕𝚒, 𝚖𝚒𝚗𝚝 𝚎𝚐𝚢 𝚏𝚎𝚗𝚎𝚔𝚎𝚝𝚕𝚎𝚗 𝚔ú𝚝𝚋𝚊 𝚍𝚘𝚋𝚘𝚝𝚝 é𝚛𝚖é𝚝.
𝙰𝚣 𝙰𝚕𝚏á𝚔 𝚌𝚜𝚊𝚔 𝚔𝚎𝚐𝚢𝚎𝚝𝚕𝚎𝚗ü𝚕 𝚗𝚎𝚟𝚎𝚝𝚗𝚎𝚔, 𝚖𝚒𝚔ö𝚣𝚋𝚎𝚗 𝚕𝚊𝚜𝚜𝚊𝚗 𝚔ö𝚛é𝚖 𝚣á𝚛𝚔ó𝚣𝚗𝚊𝚔. 𝚄𝚗𝚍𝚘𝚛í𝚝ó, 𝚗𝚎𝚍𝚟𝚎𝚜 𝚋𝚞𝚗𝚍á𝚓𝚞𝚔 𝚋ű𝚣𝚎 𝚋𝚎𝚝ö𝚕𝚝𝚒 𝚊𝚣 𝚘𝚛𝚛𝚘𝚖𝚊𝚝. 𝙰 𝚏ü𝚕𝚎𝚖𝚎𝚝 𝚊 𝚜𝚣í𝚟𝚎𝚖 𝚍𝚘𝚋𝚘𝚐á𝚜𝚊 𝚝ö𝚕𝚝𝚒 𝚖𝚎𝚐.
𝙵𝚎𝚕𝚝á𝚙á𝚜𝚣𝚔𝚘𝚍𝚘𝚖, é𝚜 𝚔é𝚝𝚜é𝚐𝚋𝚎𝚎𝚜𝚎𝚝𝚝 𝚔í𝚜é𝚛𝚕𝚎𝚝𝚎𝚝 𝚝𝚎𝚜𝚣𝚎𝚔 𝚊 𝚖𝚎𝚗𝚎𝚔ü𝚕é𝚜𝚛𝚎, 𝚔é𝚝 á𝚛𝚗𝚢é𝚔𝚘𝚜 𝙰𝚕𝚏á𝚔 𝚔ö𝚣ö𝚝𝚝𝚒 𝚛é𝚜 𝚏𝚎𝚕é 𝚖𝚎𝚗𝚎𝚔ü𝚕𝚟𝚎. 𝚃ú𝚕 𝚐𝚢𝚘𝚛𝚜𝚊𝚔 𝚑𝚘𝚣𝚣á𝚖 𝚔é𝚙𝚎𝚜𝚝, é𝚜 𝚎𝚐𝚢 𝚐𝚢𝚘𝚛𝚜 𝚔𝚒𝚝é𝚛ő𝚟𝚎𝚕 𝚋𝚎𝚣á𝚛𝚓á𝚔 𝚊 𝚛é𝚜𝚝, 𝚍𝚞𝚛𝚟𝚊 𝚔𝚎𝚣ü𝚔𝚔𝚎𝚕 𝚑á𝚝𝚛𝚊𝚕ö𝚔𝚗𝚎𝚔.
YOU ARE READING
Megjelölve
RomanceMegosztják a testemet a vad gyönyörükre. És én szeretni fogom. Üvöltés az erdő szélén. Több mint egy. Már majdnem itt vannak. Az én időm már majdnem lejárt... L.B Перевод
