Megjelölve

17. R É S Z

Freya

- Ébredj fel, Freya.

A szemem arany és zöld fényre rebben. Testem felrándul, megdöbbenve az ismeretlen környezettől.

- Nyugalom - mondja Addom, és átkarol engem a nagy karjaival. - Itthon vagy. Emlékszel?

Mély levegőt veszek, hogy megnyugodjak, és kipislogom az álmot a szememből. Abban a lakásban vagyunk, amelyen három Alfával osztozunk, és most már velem is. Még mindig szokom, hogy otthonként gondolok rá.

A lakás valaha egy pazar penthouse volt, még a kataklizma előtt. Most annyira benőtték a buja zöld növények, hogy valóságos belső dzsungel. A keleti falon lévő hatalmas, padlótól a mennyezetig érő ablakból lélegzetelállító kilátás nyílik a városra. Azt a benyomást kelti, mintha egy hatalmas terráriumban élnénk. Az épület tetején lévő hatalmas gyűjtőtartályban összegyűjtött esővíz biztosítja a folyóvíz forrását. Egy kis vízesés csordogál a mennyezetről abba a részbe, amely egykoron egy süllyesztett nappali volt, de most egy sekély medence, amelyet göndörödő zöld páfrányok kereteznek.

Az ágyunk a sarokban van. Valójában inkább egy fészek, amelyet növényi rostokból, fűből és mohából alakítottak ki. Éjszaka, három meztelen Alfától körülvéve, meglepően meleg és kényelmes.

- Gyere - mondja Addom, és felsegít a lábamra. - Nagy nap áll előttünk.

Hallom, ahogy Kadmon és Hasker mozog és beszélget, és a tűz ropogását. Biztosan kint vannak a teraszon, amelyet szintén zöld növényzet borít, és amely rusztikus tűzifás konyhánkként szolgál.

- Nagy nap? - Kérdezem, miközben kidörzsölöm az álmot a szememből.

Már eltelt néhány nap, mióta Hannah kijelentette, hogy elég jól vagyok ahhoz, hogy elhagyjam a Forrás közelségét. Ma úgy érzem, újra száz százalékos vagyok. Valójában még annál is jobban.

Addom a vállamra teszi erős kezét, és a külső erkélyre vezet.

- Igen - válaszol nekem. - Ma este végre összekötnek minket. Fel kell készülnöd.

Összekötési szertartás. Az Alfák már említették ezt röviden korábban, de nem mentek bele sok részletbe, én pedig nem kérdeztem. De van némi elképzelésem arról, hogy mit foglal magában.

Az elmúlt napokban gyengéden bántak velem, miközben lábadoztam. De tegnap este ismét megjelöltek, mint a vízesésnél. Ezúttal azonban Kadmonnak is megengedték, hogy befejezze. Többször is.

De még mindig, mindazok ellenére, amit tettünk, valójában még nem szexeltünk. Úgy hangzik, hogy ez hamarosan megváltozik.

- M-milyen kötési szertartás? - Dadogom.

Addom végigsimít nagy kezével a hátamon. Az érintése gyengéd, de határozott.

- Ma este igényt tartunk a testedre - mondja, mintha ez mindent megmagyarázna. - Meg kell mutatnunk a törzsnek, hogy mostantól hozzánk tartozol, a törvényeink szerint.

- Amikor azt mondod, hogy igényt tartasz a testemre, úgy érted...meg fogtok dugni?

Tudtam, hogy ez fog következni. Izgalom és aggodalom keverékével vártam. Tagadhatatlan a fizikai vonzalom, amit mindhárom Alfához érzek, még Haskerhez is. Valójában ez a vonzalom napról napra mélyebb lett, mióta először megjelölték a testemet a magjukkal. Most már semmit sem akarok jobban, mint érezni, ahogy mozognak bennem. Mindhármukkal végig akarom csinálni.

De ezek az Alfák nem szeretik az alkalmi szexet. Ők nemzeni akarnak engem.

És még nagyobb aggodalomra adnak okot azok a szavak, amelyeket Addom folyton használ.