1.rész

255 23 3
                                    

Vladimir pov.

Nagyot sóhajtva ültem kabinomban az ágyon és annak kis ablakából kémleltem a sok vizet, amely körbe vette hajónkat.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem.

- Nemsokára, úrfi. Reggelre ott is leszünk.

- Köszönöm, Thomas.

- Ez csak természetes. - bólintott és ő visszatekintett az ablakba.

Ekkor vettük észre, hogy egy másik hajó közeledik felénk.

- Hát ez? - kérdeztem kíváncsian.

- Biztos egy kereskedelmi hajó.

- Nem hiszem, fekete zászlóval aligha nem. - ráztam a fejemet.

- Tessék? - lépett mellém és jobban megnézte. - Úrfi, bújjon el és zárkózzon be!

- Mi? Mégis miért? - kérdeztem riadtan, de nem válaszolt - Thomas!

- Ezek kalózok!

- Jaj, ne! - suttogtam és követni akartam, de megállított.

- Maradjon itt!

- Nem! - erőszakoskodtam.

- Veszélyes, itt kell maradnia! Az én feladatom megvédeni önt! - fogta meg kezeimet - Kérem bújjon az ágy alá, ha biztonságos visszajövök önért.

- Ne halj meg, ez parancs! - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Nem fogok. - mosolygott rám csibészesen, majd kiment a kabinból én pedig kulcsra zártam az ajtót. Az ágy alá nem voltam hajlandó bebújni.

Kivettem apám kardját és védekezve álltam az ajtó előtt. Tanultam kardforgatást, de nem jeleskedtem benne. Apám nem örült neki, hogy ezzel próbálkozok. Aztán mikor Harbor sziget generálisa megkérte a kezemet, nem hezitáltam, hisz kiskorom óta ismerem és ez kihúzza apámat az egészségügyi gondokból. Sokkal fejlettebbek voltak az eszközeik a gyógyításban, mint a mi hazánk.

Ekkor azonban betörték az ajtót mire felemeltem a kardom és vártam. Az illető velem szemben egy pillanatra ledöbbent, de ezen hamar túl tette magát és egy félmosoly ejtve feltartotta sajátját.

- Tudsz te bánni azzal a karddal? Már tartani is rosszul tartod.

- Döfni azért tudok, te hitvány kalóz! - és neki estém volna, de egy mozdulattal kiütötte a kezemből és a falhoz nyomva a nyakamhoz tartotta az övét. Bennem rekedt a levegő és torkomra forrtak a szavak. Remegve néztem éjfekete szemeibe és imádkoztam, hogy ne tegyen semmit.

- Halljam a neved!

- Vladimir La Puchelle.

Nagyot füttyentve nézett végig rajtam.

- Minő véletlen, egy nemes! - húzta gúnyos mosolyra ajkait - Csak nem az a La Puchelle, akit a bájgúnár Hemming generális jegyese?

- Igen. - feleltem rezzenéstelen arccal.

- Remek! - fogott karomra és maga után kezdett húzni.

- Hová visz?

- A vőlegényed bizonyára csinos kis summát fizet, hogy visszakapjon! - vigyorgott.

Ellenkezni próbáltam, de sikerült markából kiszabadulnom. Vasmarokkal tartotta végtagomat és még magához is közelebb húzott, ahogy haladtunk a fedélzetre.

- Úrfi! - hallottam meg Thomas hangját.

- Maradj ott! - kiáltottam.

- Hát nem nagyon tudok menni... - válaszolta akkor láttam, hogy teljesen meg van kötözve és a földön hasalva ül egy szőke fiú a hátán mosolyogva. Csak elcsodálkozva néztem a dolgokat, mert Thomas sokkal magasabb nála. Ekkor mellé hajítottak és nekem is megkötöztek a kezem.

A kalóz király (BEFEJEZETT)Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ