A kalóz király (BEFEJEZETT)

7.rész

Igor pov.

Néztem a felhőket, ahogy a kék égbolton haladnak. Szép időnk volt, a nap sütött és a sirályok vinnyogtam repülés közben. Csak egy dolog hibádzott az egészben...

- Akkor most mi lesz? - kérdezte a földön fekve Rum.

- Nem tudom. - mondtam elkeseredetten. Fogalmam se volt mi lesz most velünk.

- Ötlet? - dünnyögte Falkon a kötelet piszkálva a kezén - Legalább a késem nálam lenne...

- Az, ami a csizmádban szokott lenni? - néztem rá unottan, mert minden zsebében van valami vacak, aminek állítása szerint ott a helye. Csak tudtám, hogy tudja térképeket szárazon tartani amikor kellenek.

- Kapitány, nem maradhatunk itt tovább. Ha három hónapig nem térünk vissza, a családjaink halottnak hisznek minket.

- Tisztában vagyok vele én is! - dörrentem rá mérgesen. Azonnal megbántam és elnézést kértem. Mindannyian haza akarunk menni.

- Valamit tennünk kell.

- Igen! - motyogtam. Ekkor léptéket hallottunk és két őr hozták az ételt. Az egyiket szinte azonnal felismertem, a matróz, akit Thomastól megmentettem. Ahogy találkozott tekintetünk összerezzent és félve jött közelebb.

- Egyetek.

- Emlékszel rám, ugye? Megmentettelek!

- Csak egyetek. - adta oda a tálat az majd elindult kifelé.

- Hálátlan kutya! - ordította utána Rum. Ekkor azonban megláttam valamit a zabkásában. Kotorászni kezdtem benne és egy kulcs akadt a kezembe.

- Nem az. - mutattam fel a kis tárgyat - Remélem tartalékoltatok az erőtöket. Csak elvigyorodtak és felálltak.

- Ez nem kérdés kapitány! - rikkantották mind.

- Akkor előre!

Kitörtünk a cellából és megindultunk kifelé. Az őrök csak lestek, hogy mi történik. Leütöttük és megkötöttük őket majd kiosonva a kikötőbe elkötöttük a saját hajónkat. Vitorlát bontottunk és menetirányba állítottuk hajónkat.

Ahogy távolodtunk azonban megakadt valamin a szemem. Leopold ott állt a teraszon maga mellett a matróz, aki segített. Vigyorgott rám majd kirántotta a kardját és egy suhintással tiszta vér lett a fal mögötte. Felhasította a matróz szemét.

- Utolsó senki házi kutya fattya! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Ha hazamész én követlek! - kiáltotta utánam mire megfagytam - Megtalálom őt! Megtalálom és visszahozom!

- Nem fogjuk hagyni. - tette kezét vállamra Shadow.

- Követni akarnak minket. - sóhajtottam - Ha elég messze érünk ti szálljatok a csónakokba.

- Mi?!

- Menjetek a túloldali kikötőbe, kössetek el egy hajót és menjetek haza!

- Kapitány, elment az esze?

- Nem, de azt sem hagyhatom, hogy megtudja hol vannak a családjaink. Ez a kettőnk ügye!

- Kapitány!

- Ez parancs volt! - kiáltottam. Ezután már nem ellenkeztek.

- Vigyázzon magára! - fogtak velem kezet.

- Ti is. - viszonoztam és Shadowhoz lépve lehúztam gyűrűmet - Ezt vidd el kérlek Angyalnak!

- Ígérem.