A kalóz király (BEFEJEZETT)

18.rész

Leo pov.

Félve kopogtat a feleségem ajtaján. Az apja nyitott ajtót.

- Nem jöhetsz be!

- Hadd beszéljek Ariával!

- Apa, engedd be!

- Nem! Nem engedembe!

- Nem engeded?

- Nem... Enge... Demen...

- Menj már arrébb!

Kedvesem egy mozdulattal lökte el apját az ajtóból, aki egy zsákként terült el a földön. Én csak nagyokat pislogva néztem Ariat, de ő csak behúzott szobájába, amíg apja kiterülve volt.

- Mit akarsz, Leo?

- Beszéltem anyámmal, mindent megbeszéltünk és már én is nyugodt vagyok.

- Biztos?

- Biztos. - bólintottam és megöleltem.

- Uh... - hallatszott mögülünk.

- Kiküldjük? - kérdeztem.

- Hát... - már kezdte volna, de kiskutya szemekkel lebiggyesztetten az ajkam.

- Jól van, na! - forgatott szemet kuncogva, majd felállt apját összeszedni - Gyere apa.

- Mi, mi történt? - kérdezte, de a drágám csak kiterelte.

- Semmi! Most pedig inkább menj anyához szerintem már hiányol!

- De... - és ezzel kizárta.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit durva volt vele?

- Túléli. - rántott vállat, majd megragadta galléromat - Te pedig nem gondolod, hogy valamit abbahagytál tegnap?

- Igen, felség! - mentem oda és levettem az ingem.

- Barom. - nézett rám csábosan és magához húzva megcsókolt.

Vladimir pov.

Mentem a szobába, hogy olvassanak egy kicsit mikor öklendező hangokat hallottam Xavier szobája felől.

Aggódva kaptam fel a fejemet és siettem oda.

- Szépségem mi a baj? - simogatta hátát párja.

- Nem tudom, nagyon rosszul vagyok.

- Kicsim, minden rendben? - guggoltam elé és kezembe vettem arcát, nagyon sápadt volt.

- Nincs. - tette kezét szája elé.

- Hívom Shadowt! - nézett rám párja - Vigyázna rá?

Alig két perc múlva jött vissza.

- Nem fontos! - sipította és visszaszaladt a párja mellé.

- Oké... - néztem furán rá, mert vörös volt az egész arca - Gyere drágám dőlj le egy kicsit.

- Jó... - motyogta halkan és erősen kapaszkodott belénk.

Xavier pov.

Anya és Antoan lefektettek az ágyba és segítettek megmosakodni. A hideg víz jól esett, ám hirtelen valamit éreztem. Valami aprót és láthatatlant a hasamnál mire odakaptam. Ez feltűnt anyának.

- Antoan hoznál zabkását Xaviernek?

- De hát az előbb még hányt...

- Pont ezért, kell valami ami megfogja a gyomorsavját.

- Jó. - mondta és kiment.

- Anya? - néztem rá félve, de ő csak mosolygott és szorosan megölelt - Mi történik velem?