16.rész

142 12 0
                                    

Antoan pov.

- Biztosan ezt akarod? - kérdeztem mire a szeme úgy felragyogott, hogy esküszöm csillagokat láttam benne.

- Mindennél jobban! - ugrott nyakamba. Szerelmesen megcsókoltam őt. Azt hiszem ő már nem pusztán a kedvesen, ő a vőlegényem.

- Én azt hittem jobban szeretsz azzal a tudóssal lenni, hiszen annyi közös témátok van. - ültettem le.

- Az lehet, de ő a kollégám, azt hittem már az elején lezártam, hogy csak azok vagyunk, mert van egy szerelmem.

- Mondjuk megértem őt. Ki ne lenne beléd szerelmes? - fogtam állára.

- Nem érdekel a múltad, nem érdekel a rossz karod, nem érdekel, hogy nincs pénzed! Engem csak te érdekelsz!

Szemei könnyesek voltak és enyhén pirosak, mint ahogy azt Mark is mondta. Őt ez ettől még nem rondította el, hanem aggodalmat okozott bennem.

- Jaj, kicsim. Úgy sajnálom, hogy miattam sírtál!

- Ez bizonyítja, hogy mennyire szeretlek. - hajtotta fejét mellkasomra.

- De egy úttal azt is, hogy mekkora tapló voltam veled.

- Esetleg, összebújhatnánk. Fáradt vagyok.

- Rendben kicsim. - simítottam arcára, majd ügyetlenkedve elfektettem, amit megkuncogott.

- Szép álmokat! - pusziltam a homlokára.

- Neked is... - motyogta álmosan és szemei le-le csukódtak - Ha felkelek... Ajánlom, hogy itt legyél mellettem a reggeli csókommal!

Egy pillanat alatt elaludt és a mellkasomnak dőlt. Szegénykém jól kifárasztotta az idegesség. Átöleltem és lassacskán engem is elnyomott az álom.

Másnapig fel sem ébredtem, de ahogy észrevettem ő sem.

Hirtelen azonban egy ágyúdörrenést hallottunk. Én felirattal mire ő is felébredt.

- Hol lőnek?! - nézett rám riadtan, ekkor az ajtón kopogtak.

- Xavier siess megjöttek apáék! - kiabálta be izgatottan Nat az ajtó mögül. Az én kicsikém erre felkelt és leszaladt.

- Ennyit arról, hogy reggeli csókot követelt. - forgattam szemet. Én is utánuk mentem, de a kikötőben elakadt a szavam. Nat és Xavér egy meseszép szőke férfit öleltek.

- Anya! - mondták egyszerre, míg mi Atikával megszeppenve álltunk.

- Jó újra látni főni! - rikkantotta Thomas.

Egy kabátos, fekete hajú férfi ugrott le a hajóról.

- Oh, kicsikéim! Úgy hiányoztatok!

- Mama! - mondták a kedveseink tovább ölelve a szőkét.

- Na lám! Apátok már nem is hiányzott? - kérdezte a fekete hajú durcásan mire párom rá nézett.

- Apa!

Erre a fekete hajút is átölelték. Tehát ő az apjuk.

- Oh! Ti kik vagytok? - vett észre a szőke férfi egy idő után.

- Anya! Ő itt Atika! - lépett mellé Nat.

- Ő pedig itt Antoan! - karolt belém a drágám.

- Ö-örvendek! - mondta zavartan az assasin.

- Üdv! - biccentettem nagyot nyelve.

- Üdv, kedveseim! Vladimir vagyok, Nat és Xavier édesanyja. - mosolygott kedvesen. Áradt belőle a kedvesség és a szeretet.

A kalóz király (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now