A kalóz király (BEFEJEZETT)

17.rész

Noah pov.

Őszintén? Féltem lépni, hogy újra szeressek. Féltem attól, hogy újra elveszíthetem azt, akit szeretek. Shadow leült mellém és kedvesen rám mosolygott. Én csak zavartan hajtottam le a fejemet, nem szerettem volna ha észre veszi rajtam.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Nem is tudom lassan.

- Bocsáss meg, ha összezavartalak. - fogta meg egyik kezemet. Nem vettem el végtagomat, mert nem zavart érintése... Ellenkezőleg, pont jól esett. Egy kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy érezhessem a közelségét. Halványan elmosolyodott tettemen.

- Én türelmes vagyok.

- Köszönöm.

- Remélem kapok egy esélyt.

- Mindenképp. Ez nehéz nekem, viszont szeretném megpróbálni.

- Ha sok vagyok állíts le nyugodtan. - simogatta hüvelyk ujjával kézfejemet - Remélem nem fogom elragadtatni magamat...

Ezen már muszáj volt elmosolyodnom, hisz rég nem mondott nekem ilyeneket senki.

- Mesélj magadról egy kicsit... - kértem tőle, amire bólintott.

- Kelet Ázsiából származom, az apám orvos volt, az anyám táncosnő.

- Táncosnő? - lepődtem meg.

- Igen. Apámmal egy este folyamán ismerkedtek meg, amikor megsérült anyámnak a karja.

- Romantikus.

- Ők mutatták meg nekem mennyire hihetetlen az emberi test és hogy milyen értékes a lélek.

- A táncosok lelke mindig szabad marad. Ha jól sejtem tőle tanultál meg táncolni.

- Igen, mind a ketten tanítottak és szerettek. Aztán az angolok Ázsiába jöttek.

- Elvittek tőlük?

- Igen. - hajtotta le a fejét, aggódva szorítottam kezére - Már régen volt.

- Nem kerested meg őket?

- Miután Pearl legénységéhez csatlakoztam elhajóztunk oda. Anyám akkor már meghalt, de apám azonnal rám ismert. Hiába telt el tíz év.

- Sajnálom Shadow.

- A legénység tagjai közül volt, aki rosszabbul járt nálam a családot tekintve....

- Elhiszem.

- A te szüleid?

- Élnek. Most Milánóban vannak.

- Szoktad látogatni őket?

- Ritkán... - húztam a számat - Amikor megszületett Leo nem igazán akarták látni a kicsit, de Leopold halála után egyből a vagyon felől érdeklődtek.... Nem pedig az unokájuk iránt.

- És?

- Nekem íratta a birtokot Harborban és a vagyona maradékát. A többit betette a bankba és kikötött, hogy csak a fia férhet hozzá.

- Értem, ez helyes döntés volt.

- Én is így vélekedek. - bólintottam.

- Leo nem használja azt a pénzt. Azt mondta nem akarja kihasználni az apja örökségét. Talán majd, ha eljön az ideje.

- Majd, ha gyereket vállalnak Ariaval jól fog jönni.

- Bele se merek gondolni... Egy unoka! - fogtam a fejemet kuncogva.