A kalóz király (BEFEJEZETT)

13.rész

Xavier pov.

- A-antoan. - mondtam halkan.

- Én várok! - mosolygott rám sunyin.

- Jó de csukd be a szemedet! - kértem.

- Most már nem.

- Ajh... - lángolt arcom, míg hozzá léptem és kigombolni kezdtem ingjét. Ahogy elém tárult a férfiasan széles, sebekkel teli mellkasa, akaratlanul is nyeltem egyet.

- Nyugalom kicsi. - suttogta halkan - Nem csinálok veled semmit, csak ha úgy érzed kész vagy rá.

- Tudom, hogy sose kényszerítenél valamire, amit nem akarok, csak... Félek, hogy elvesztelek ha túl sokáig váratlak.

- Bár meddig várok rád. - csókolt homlokomra és arcomra simított - Nem sietünk sehová.

- Köszönöm, szerelmem! - öleltem át. Viszonozta, de elég feszült volt.

- Kicsikém... Most jobb, ha egyedül hagysz pár percre.

- M-miért? - kerekedtek el szemeim - Rosszat tettem?

- Nem, csak éppen akadt egy kis gondom...

A végén elcsuklott a hangja, nekem pedig elesett, hogy mire gondol.

- Oh! - néztem el róla - É-értem...

- Túl szép vagy kedvesem.

- Jó, akkor én most kimegyek. - motyogtam zavartan.

- De előtte öltözz fel szerintem. - kuncogott és hátamon végig simított amire nagyot ugrottam. Elpirulva öltöztem fel. Kisiettem és messzebb mentem, hogy ne zavarjam őt. Szerencsétlenségemre Mark bácsiba botlottam, aki elég morcosnak tűnt.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Csak az a bolond! - puffogott.

- Mit csinált?

- Ha hiszed ha nem, kimerült, hogy az unokatestvére titokban udvarlót tart, aki ma megkérte a kezét.

- Gondolom nagyon kiakadt.

- Nem kicsit és fáj már a fejem a morgásától! - sóhajtotta.

- Hagyd egy kicsit! Szeret téged és biztos rájön, hogy hibázik.

- Később, mint hamarabb. - rázta fejét - Mindegy. Mi a helyzet veled? Kicsit mintha ki lennél pirulva, minden rendben?

- Oh, igen, csak... Antoan folyton bókol nekem.

- Nem baj az. - mosolygott - Kell a romantika, bár mostanság a nagybátyád ezt elfelejti.

- De hát annyira szerelmes beléd! - mosolyogtam rá.

- Tudom, csak néha a dolgai miatt úgy érzem nem.

- Pedig süt mind a kettőtökről, hogy szeretitek egymást.

- Én örökké szeretni is fogom. - suttogta. Aggódva léptem mellé.

- Mark bácsi...

- Jól vagyok. - mosolygott hamiskásan, itt döntöttem úgy, hogy megölelem.

- Thomas bácsi annyira szerencsés, hogy így szereted őt.

- Tudom. - hallatszott az ajtóból.

- Drágám... - törölte meg szemeit szipogva nagybátyám - Mióta vagy itt?

- Elég ideje. - lépett hozzá bűnbánó arccal és a kezei közé vette férje könnyáztatta fejét.

- Thomas, én...