2.rész

241 21 1
                                    

Vladimir pov.

Egész nap a konyhában voltunk és dolgoztunk. Nem vagyok elszokva a munkától, de ez nagyon sok volt. Épp vizet vittem ki a fedélzetre, de nekimentem az egyik matróznak.

- Hé! Figyelj hovaaaaa~.... - a hangja hirtelen elnyúlt és elmélyült, majd teljes lett a sötétség. Nem tudom mi történt és azt sem, hogy mikor tértem magamhoz csak annyit érzékeltem a külvilágból, hogy valami hideg van a homlokomon. Aztán mikor nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem, ágyban voltam. Homlokom ráncolva néztem körbe, amíg észre nem vettem egy szőke fejet mellettem. Óvatosan megböktem mire a szőke kalóz, aki elvette a nyakláncom, bukkant fel.

- Ébren vagy? - motyogta álmosan.

- Igen... Mi történt? - kérdeztem fáradtan.

- Elájultál. - felelte egyszerűen - Sokat dolgozhattál és a tested nem úgy van hozzá szokva a munkához úrficska, mint a szolgádé.

- Igen, Thomas sokkal strapabíróbb mint én. - mondtam és megpróbáltam felülni, de nem igen ment.

- Maradj fekve, a kapitány parancsba adta, hogy szigorú ágy nyugalomra parancsolt. Ezért vagy az ő ágyában.

- Hogy?

- Ez itt a kapitány ágya. Mikor Faláb szólt neki, hogy összeestél megparancsolta, hogy ne zargassanak.

- O-oh... - jöttem zavarba és magamra húztam a takarót jobban - Értem. Köszönöm...

- Szólok a kapitánynak, hogy jól vagy, addig beküldöm Shawdot.

- Kit?

- Ő az orvosunk! Igazi kincs hisz orvos ritkán van a fedélzeten.

- Oké.

- Ne félj, nem harap! - kuncogott és az ajtóhoz sétált. Pár perc múlva egy kékesfekete hajú fiú jött be. Meglepetten néztem rá. Pár évvel lehetett csak idősebb tőlem.

- Hogy érzi magát, fáj valamilye?

- A nyakam egy kicsit.

- Nem csodálom. - nézte meg.

- Hogy érti?

- Van rajta egy jókora pukli. - érintette meg azt a részt, amitől picit megugrottam.

- A nyakamon?

- Van valami örökletes betegsége?

Elgondolkodtam azon, amit mondott. Anyám valami családi betegségben halt meg, de azt apám soha nem mondta el nekem, hogy milyen.

- Nem tudom biztosan...

- Mondja csak nyugodtan.

- Nos... Anyám oldaláról gyenge csontozattal rendelkezünk.

- Értem. - bólogatott és tovább nyomkodta a területet, ami már fájt. - Látom mi a baj. Repedés van az egyik nyakcsigolyádon.

- Tessék?

- Nem veheted eddig észre.

- Igaz, fájt de nem gondoltam hogy ettől.

- Ez elég komoly dolog!

- Most mi lesz?

- Kimerevítem a nyakad és szólok a kapitánynak, hogy semmilyen emelést vagy fizikai munkát nem végezhetsz.

- Miért?

- Az az életedbe is kerülhet.

- De hát mi lesz akkor...

- Ne aggódj, van más munka is a hajón, amit ülve is ellehet intézi. A kapitány szereti elfelejteni a könyvelést vezetni néha.

- Nem szoktam elfelejteni csak sok a tennivalóm! - mondta hirtelen az ajtóban álló. Ijedten fordultam felé, de azonnal a nyakamba nyilallt a fájdalom.

A kalóz király (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now