𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐳á𝐫𝐯𝐚

- 5 -

- Képzeld, azt a parfümöt használtam reggel, amit még tőled kaptam szülinapomra, és már többen is megdicsérték az illatom! - lelkesedett Alíz ma angolóra előtt.
- Örülök - mosolyogtam rá.
- Azt olvastam a neten, hogy van valami cucc, amivel ha bekenem a nyakam, akkor még tartósabb lesz az illata, szerinted ez igaz? Egy csomót gondolkodtam ezen.
- Egy próbát megér - vontam vállat.
- Jó, akkor majd kipróbálom, és elmesélem. Ha működik, akkor próbáld ki te is.
- Feltétlenül.
- Egyébként ma összenéztünk Vincével.
Alíz beszédtempójához és csapongásához a témák között hozzá kell szokni, de én már megtanultam követni.
- Tényleg?
- Igen, de elnéztem. El akarom felejteni, de mindig, amikor összenézünk, látom, vagy ilyesmik, előröl kezdődik az egész! Annyira rossz ez! - fakadt ki Alíz.
- Miért szeretnéd elfelejteni? - érdeklődtem.
- Mert úgy sincs esélyem nála. Tudom, hogy melyik lányok tetszenek neki, és én nem is vagyok olyan, meg amúgy is esélytelen, ráadásul még be is égtem egy csomószor!
- Milyen lányokra gondolsz?
- Először Lili, aztán te - mondta ki, mire ránéztem - Szerintem egész kilencedikben Lilit crusholta, mert Lili a Petivel volt együtt, aki Vince haverja. Olyan para volt, amikor szakítottak, mert amúgy tökre értettem, hogy Vincének miért ő tetszik, és azt is megértem, hogy most miért te, nekem meg esélyem sincs, mert még ha egy társaságba is kerülök vele, úgy se rám figyel, mert nem olyan vagyok, akire figyelnek ilyenkor, csak jó esetben kötelezőből, hogy ne szorítsanak ki. Bárcsak olyan srác tetszene egyszer, aki nem ismer rajtam kívül lányokat, mert különben úgy se engem választana. Szóval el kéne felejtenem! - támasztotta az állát a felhúzott térdeire sóhajtva.
Fáj a szívem Alízért ilyenkor.
Persze próbáltam meggyőzni, hogy ez nem így van, meg lelket önteni belé, de vannak dolgok, amikről sajnos nem lehet szavakkal csak úgy meggyőzni másokat, és ezt éreztem is rajta.
Tényleg jót tenne neki, ha túltenné magát Vincén, mert nincs rá jó hatással ez a kötődése, bár attól tartok, hogy önmagában ez nem oldaná még meg azt a problémát, ami magával szemben van benne.
Bár tudnék segíteni ezen.

- Anyukád is jön? - kérdezte Lili, amikor a most szombati előadásáról beszélgettünk a folyosón.
- Ez a szentendrei előadás lesz, amire visszahívtak titeket? - kérdeztem vissza.
- Aham - bólogatott Lili, majd beleharapott a rózsaszín cukormázas fánkjába, amiből kivételesen vett egyet a büféből - Majd a családom lesz a security-d, ha nem akarsz mindenféle gázos régi ismerősökkel összefutni - tette hozzá félig viccből, mire elnevettem magam.
- Elmegyünk, persze.
- De jó! Egyébként képzeld, tök jól jön ki, pont Anya szülinapján lesz - mesélte Lili - Úgyhogy lemegy a színdarab, este pedig ünneplünk majd.
- Hány éves lesz anyukád? - érdeklődtem.
- Negyvenhárom. Szerintem tökre nem néz ki annyinak egyébként, de ezt nem hiszi el nekünk.
- Szerintem se, egyáltalán - válaszoltam őszintén - Minimum tíz évet letagadhatna. De egyébként apukád is, simán.
- Anya az első pár szülői értekezlete után azt panaszolta Apának, hogy túl fiatal a többi szülőhöz képest, ezért nem érzi magát komolyan vehetőnek - mesélte Lili, mire halkan nevettem egyet - Sőt, elvileg először az egyik tanár azt hitte rá, hogy nagytesó.
- Ez egy bók - mosolyodtam el.
- Mi is mondtuk neki, hogy vegye annak. A szüleim alapból is fiatalabbak és még ezerszer fiatalosabbak is, mint egy csomó osztálytársam befásult szülei, szóval én mindig büszkén mutatkozom velük. Főleg, hogy apukámat minden második barátnőm megdicséri - vigyorodott el Lili.
A mondatát a saját életemre átvonatkoztatva megjelentek bennem a szokásos, vegyes érzések, amiket egy mosollyal lepleztem, mert már kezdem megtanulni kezelni ezeket.
- Visszatérve, várunk titeket akkor szombaton, holnap behozom nektek a jegyeket, csak ma otthon hagytam, de igyekszem nem elfelejteni - ígérte meg Lili.
- Kik lesznek ott egyébként? - kérdeztem.
Lili a kérdésemre, egyből megértve, hogy pontosan miért kérdezem, rám pillantott, majd válaszolt.
- Ott lesz, de ha szeretnéd, osztom úgy a jegyeket, hogy ne közvetlen egymás mellett legyetek.
- Nem kell, csak érdekelt.
- Egyébként csak a szüleimet hívtam, Szaszát és Márkot. Igazából már látták egyszer ugyanezt, de rávettem őket, mert néhány változtatás történt a darabban, meg plusz szerepet is kaptam, szóval meg kell nézniük. Amúgy szerintem neked tetszeni fog a darab, nekem olyan regis - mosolygott rám.
- Kíváncsi vagyok rá.
Meg úgy az egész szombati napra, már most, előre.