𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐳á𝐫𝐯𝐚

- 6 -

Ha eddig azt hittem, hogy az új és a régi életem, amiket olyan gondosan távol szerettem volna tartani egymástól, apukám megjelenésével már végérvényesen összeforrtak, amit nem lehet alulmúlni, kijelenthetem, hogy tévedtem.

Ma órák után a fülesemet elővéve épp a suliból jöttem ki, amikor konkrétan szembekerültem azzal az emberrel, akivel a legeslegkevésbé akartam.
Megdöbbentett a jelenléte, megugrott tőle a pulzusom, a vérnyomásom, mindenem, és a régiekkel ellentétben mindez most nem jó értelemben történt. Régen izgatott lettem volna ettől, most inkább szörnyen nyugtalan.
- Mit keresel itt? - mentem oda hozzá a fülhallgatómat kivéve a fülemből.
- Neked is szia - nézett rám Bence, mire megforgattam a szemem.
- De komolyan.
- Hihetetlen lesz, de nem hozzád jöttem.
Értetlenül néztem rá, mire hozzátette.
- Összehaverkodtam pár osztálytársaddal most hétvégén.
Egy másodpercre nem értettem, miről beszél, majd végül leesett, és nagyon nem örültem a tudatnak.
Bálint, Dávid és Örs - gondolhattam volna.
Feszülten megigazítottam a hajam.
- Akkor ezért követtetek be két napja négyen egymás után sorban, oké, legalább most már értem.
- Ja, szóba kerültél - mosolyodott el Bence.
Nem tetszett a mosolya.
Szóba kerültem, tehát Bálinték kérdeztek rólam, tehát nagy valószínűséggel fognak is még, tehát Bence válaszolni fog.
A gondolat, ami ezzel kapcsolatban jelent meg bennem, nem kicsit rémisztett meg - egyszer már megtette, és az osztályomba járó három menő srác mindennek a megismétlésére gyakorlatilag ezüsttálcán kínált lehetőség, ami ellen semmit sem tudok tenni.
A legféltettebb titkaim vannak nála, amik a leggyengébb pontomat képzik.
Belül megrezzenve, akaratlanul leleplezhettem magam, ahogy a szemembe nézett, hogy megijedek a gondolattól, ami számára is egyértelmű lehetett.
- Miért nézel így? - kérdezte Bence egy halvány mosollyal az arcán.
- Mit mondtál rólam? - kérdeztem vissza gondolkodás nélkül, megremegett hangon.
Bence a reakciómon mosolyogva magában, vállat vont.
- Bence - ismételtem meg idegesen, gyomorgörcstől szorongatva.
- Nyugi már, semmit - röhögte el magát - Csak hogy voltunk együtt.
Ezért követtek be hárman egyszerre? Kötve hiszem.
Sarokba szorítva éreztem magam, mert nem bízom Bencében.
Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy ne merészeljen bármit megjátszani velem, de nem akartam magamra haragítani, mert pont ezzel fogom elérni ezt nála.
Tanácstalanul elkaptam a tekintetem, mert fogalmam se volt, mit mondjak.
- Nem mondtam a családodról semmit - mondta Bence a gondolataimban olvasva.
- Ne csináld meg velem ugyanazt. Kérlek - tört ki belőlem őszintén.
- Ne basszam el az életed, vagy mire gondolsz? - kérdezett vissza derűsen, a szokásos szóhasználattal élve.
- Kérlek, Bence - ismételtem meg, a tartásomat a föld alá ásva - Komolyan. Csak kérlek, hogy legyél rám tekintettel és ne hozz ilyen helyzetbe.
- Mit mondtál még, hogy basszam meg magam a titkaiddal, vagy mi volt? - idézett vissza halványan mosolyogva.
- Visszavonom.
- Te beijedtél - állapította meg azzal az idegesítő mosollyal az arcán.
- Mert nem akarok ebből a suliból is elmenni.
- Miért mennél el? - értetlenkedett.
- Mert ha ebben a suliban is elterjed rólam az, mint az előzőben, nem lesz más választásom, ha nem akarok teljesen összeroppanni lelkileg.
- Amúgy miért kezdenék el beszélni az osztálytársaidnak random a családi hátteredről?
- Nem tudom, miért is? - kérdeztem vissza, csak mert a legutóbbi alkalommal kapcsolatban pont ez a kérdés van bennem is.
- Kajak azon parázol, hogy nem teregetek-e ki rólad mindent? - tudatosította újra, és volt egy olyan érzésem, hogy szinte már élvezi ezt a felállást.
- Nem kell megértened, Bence, csak szimplán legyél kulturált és ne tedd!
- Asszem sakkban tartalak - mosolygott derűsen.
- Csak szeretném azt hinni, hogy van benned annyi és vagy annyira érett, hogy erre megkérhetlek.
- Eljössz velem randizni?
- Mi? Nem - vágtam rá ösztönösen.
- Akkor nincs titoktartás - mosolygott szórakozottan.
- Te hülye vagy?
- Szivatlak, nyugi már - röhögte el magát - Csak rohadt vicces, ahogy itt stresszelsz.
- Hozzátehetnénk azt, hogy nem ok nélkül stresszelek? - kezdtem kiakadni.
Bence mosolyogva nézett, majd végül megszólalt.
- Oké, amúgy nem csak annyit mondtam, hogy együtt voltunk.
Erre egyből ránéztem, mire visszanézett rám, majd pár másodperc múlva elvigyorodott.
- Sokadszorra is vicces - jegyezte meg, tehát megint csak szivatott - Amúgy kérdeztek valamennyit a kapcsolatunkról.
- Mit mondtál? - néztem rá.
- Hogy egy évet jártunk, a kiskori egyik legjobb barátom barátnője voltál, ilyenek. Amúgy bocs, az is kiderült, hogy... vágod, ami megesett még közöttünk. Egy párszor - tette hozzá mosolyogva, mint ha semmiség lenne.
- Te komolyan arról beszéltél az osztálytársaimmal, hogy lefeküdtünk? - borultam ki.
- Ne csinálj úgy, mint ha prűd lennél, Regi - lépett közelebb egy kicsit, egy apró mosollyal az arcán - Mindketten tudjuk, hogy nem vagy az.
- Nem prűd vagyok, hanem ez lányként rohadtul megalázó!
- Nem részleteztem, nyugi már - védekezett - Csak fel lett hozva.
- Nem vagyok nyugodt!
- Látom.
- Ez alapvető etikai kérdés, Bence, bármilyen problémád vagy bajod lehet velem, de magánéleti és privát dolgokat nem teregetünk ki, amiket te is csak azért tudsz, mert valamikor bizalmat szavaztam neked! - fakadt ki belőlem.
- Ja, hogy most megnevelsz.
- Nem megnevellek, csak szeretném felhívni erre a figyelmedet!
- Te beszélsz az etikai kérdésekről, Regi? - nézett rám, és itt már tudtam, hogy valami olyat fogok hallani tőle, amit régóta tartogathat a tarsolyában ellenem - Nem én baszok a legjobb barátnőm bátyjával, miután elszedtem az ő barátnőjétől, és közben az unokatesójával kavarok.
- Te miről beszélsz? - kérdeztem vissza egyszerűen.
- Ezt mondták. Lehet, nem is én rontanám el a híredet ebben a suliban.
- Semmi nincs köztem se Szaszával, se Márkkal és nem elszedtem a barátnőjétől.
- Szasza a barátnőd bátyja, nem?
- Igen - kaptam el a tekintetem.
- Oké, a saját osztálytársaid mondták ezt, csak szólok - vont vállat - Amúgy meg nem veszem be.
- Mit?
- Hogy nincs köztetek semmi.
- Akkor ne vedd, nekem mindegy. Más dolgok a pletykák rólam, és más dolog, hogy arról beszélsz az osztálytársaimnak, hogy mi volt köztünk a kapcsolatunk során, vagy ha azt teregetnéd ki, amit már megtettél az előző sulimban!
- Az nem csak én voltam. És amúgy meg akkor szakítottunk, az más volt, ezer éve már.
Konkrétan minden egyes szavára végig tudtam volna vinni egy levegővétellel sem megszakított, ötperces monológot reakcióul, amit nem volt könnyű visszatartani.
- Szeretném ezt hinni.
- Oké, túltárgyaltuk, ne beszéljek apádról, nem kell elismételned ennyiszer.
- Én csak arra kérlek, hogy ne legyél szar ember - válaszoltam őszintén.
- Kösz. Mert alapból az vagyok.
- Az lennél, ha visszaélnél azzal, hogy mit tudsz rólam - feleltem - És ez nem csak apukám kérdése!
- Oké, vágom, nyugi.
Bárcsak tudnék bízni benne, csak mert egyáltalán nem voltam meggyőzve arról, hogy ez így is lesz és nem csak magamat járattam le a felesleges köreimmel.
- Jó a hajad amúgy - mondta, teljesen nem a témához illően - Szakítottál valakivel, vagy mi ez a változás?
Nem válaszoltam, ő pedig elmosolyodva megvilágosodott.
- Dobott a barátnőd bátyja.
- Nem, nem dobott senki, egyébként pedig semmi közöd hozzá.
- Jó, nyugi már, chill - nyugtatott Bence röhögve.
- Most dühös vagyok rád, úgyhogy nem nyugszom le!
- Miért vagy dühös? - mosolygott Bence.
- Mert megalázó helyzetbe hoztál.
- Azzal, hogy beszélgettem pár gyerekkel, akikről kiderült, hogy az osztálytársaid?
- Nem, azért, mert azt kezdted el feszegetni nekik, hogy milyen közelségben voltál velem! Ez megalázó!
- Szerinted nem gondoltak volna rá alapból, hogy feküdtünk már le, ha már egy évet jártunk?
- Nem erről beszélek, csak neked meg nem kéne belefolynod egy ilyen beszélgetésbe, mert most nagyon lejáratva érzem magam.
- Mert amúgy nem vállalnád, hogy feküdtél már le velem, vagy mi? - kérdezte derűsen.
- Akkor máshogy mondom, lányként kellemetlen érzés nekem egy helyiségben lenni velük ezután. Mármint, az eddigieknél is kellemetlenebb. De oké, tudod mit, nem érdekel, engem az érdekel, hogy csak azt ne játszd el velem, mint az előző sulimban, mert az övön aluli lenne és szeretnélek többre tartani ennél.
Bence először nem válaszolt, csak mosolyogva a szemembe nézett, majd pár másodperc múlva, amikor már épp kezdett kínos lenni, hogy nem válaszol, teljesen a témától eltérve megszólalt.
- Ráérsz ma? - kérdezte egyszerűen.
- Haha, először is nagyon vicces volt - ironizáltam.
- Nem, most komolyan kérdeztem, eskü - nézett a szemembe egy apró mosollyal az arcán.
- Sajnos te ma nem érsz rá, mert Bálintékhoz jöttél - mutattam a sulim irányába.
- Ja, nem, amúgy hozzád jöttem, azt csak mondtam.
- Azért jöttél, hogy tudasd velem, hogy szar helyzetben vagyok?
- Inkább azért, hogy nem lennél szar helyzetben, ha nem viszonyulnál úgy hozzám, mint egy utolsó faszfejhez.
- Mit szeretnél tőlem, Bence? - sóhajtottam el magam.
- De fáradt valaki - jegyezte meg mosolyogva.
- Fáradt vagyok attól, hogy most beszélgetünk és nem hazafele tartok már percek óta.
- Miért csinálsz így?
- Hogyan?
- Mint ha utálnál.
- Teljesen jogosan haragszom rád és idegesítesz, semmi játszás nincs ebben - válaszoltam őszintén.
- Lehet az idegesít inkább, hogy nem haragszol annyira, mint kéne, nem? - kérdezte halványan elmosolyodva - Bőven nem szakítottunk több ideje, mint amennyit együtt voltunk, nem gáz, ha nem léptél túl ezen.
- Na jó, ezt az egoizmust nem bírom - léptem hátra egyet kellemetlenül elnevetve magam.
- Miért nem nézel rám, Regi? - kérdezett vissza, mire elszakítottam a tekintetem a mellettünk lévő oszloptól és ránéztem.
- Mert nem akarok.
Bence egy apró mosollyal az arcán az arcomhoz nyúlt, eltűrve egy hajtincsemet, mire elhúzódtam, és körbenéztem, hogy egyáltalán kik vannak körülöttünk.
- Nem érek rá ma - válaszoltam végül, utólag a kérdésére.
- Oké, mindegy, Bálinték legalább ráérnek - vont vállat derűsen.
- Ha azt hiszed, hogy sakkban tartasz a saját életem titkaival, amik ezer éve nem is aktuálisak, akkor felejtsd el, Bence.
- Mondom, hogy csak szivatlak, nem akarlak sakkban tartani - röhögte el magát - Mivel egyáltalán?
- Jézusom, nem tudom - borultam ki a beszélgetésen.
Épp valahol itt tartottunk, amikor Lili kijött a suliból, mire mindketten felé fordultunk.
A szőke barátnőm értetlenül nézett rám, majd a visszanézésemből olvasva már jött is oda hozzánk.
Bence végignézte, ahogy Lilien határozottan odasétál hozzánk - szó szerint végignézte, mert egy apró, alig látható mosollyal az arcán pillantott végig rajta, egy pillantás alatt végigmérve a szőke, csinos barátnőmet.
- Hopp, megjött a barátnőd, akinek van egy bátyja - nézett rám Bence egy halvány mosollyal az arcán.
- Ja, meg aki Regivel akar lenni, úgyhogy örülne, ha nem lennél itt most - mosolygott rá Lili műkedvesen.
- Na, látom, meséltél neki rólam - mondta nekem Bence megint, jókedvűen.
- Aha, és utállak is, na szia - közölte vele Lili, mire Bence ránézett.
- A te exed a Dávid? - kérdezte tőle, összerakva a képet.
- Igen, a legtrashebb, megértem, hogy komfortos társaság neked, szia Bence - nyomatékosította Lili.
- Legalább tudod, hogy hívnak, csak mert én rohadtul most látlak először - mutatott felé Bence.
- Na, akkor most már ez is megvolt. Szia - ismételte meg Lili kérdés nélkül.
- Tök jó, hogy amúgy tudok beszélni a volt barátnőmmel három mondatot - nézett rá Bence.
- Szerintem mindent megbeszéltünk - szólaltam meg.
- Majd rádírok maximum, te meg letiltasz, hogy legközelebb is itt fussunk össze - pillantott rám Bence derűsen, mire Lili látványosan megforgatta a szemeit.
- Ha nincs semmi konkrét mondanivalód, nem kell Regi idejét húznod - szólt közbe Lili.
- A saját időmet nyilván nem fogom húzni. Na jó, cső, egész cuki beszélgetés volt - intett egyet Bence poénból ironizálva.
- Felemelő - ironizált vissza Lili.
Ahogy Bence elment, Lili először pislogva nézett utána, majd rámnézett, és egyszerűen csak ennyit kérdezett:
- És te komolyan vele jártál egy évet?
- Ne beszéljünk róla - nevettem el magam kínosan, a fejemet elfordítva.

És minden reményem abban, hogy ő sem fog.