𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐳á𝐫𝐯𝐚

- 15 -

Az átjelentkezős alkalmakat kivéve utoljára tavaly májusban hívtak be az igazgatói irodába, akkor éppen azért, mert aggasztó dolgok terjedtek el rólam és az igazgatónő feltétlenül beszélni akart velem.
A mai, szerdai nappal szakítottam meg ezt a sort, ugyanis konkrétan az igazgatóiban kezdtem.

- Hogyan kerültek ki rólad ilyen képek, Regina? - kérdezte az igazgatónő, és nem tudtam eldönteni, hogy most szigorú velem, ítélkező, kedves, vagy megértő.
Fogalmam se volt.
- A volt barátom telefonján voltak - válaszoltam őszintén.
Egyértelművé vált számomra, hogy nincs az oldalamon, amikor erre rosszallóan megcsóválta a fejét, miközben elrendezett pár papírt az asztalán.
- Remélem, ez egy tanulság lehet akkor, hogy miért nem készíttetünk magunkról ilyen képeket.
- Elnézést, de nem én készíttettem vele, és pláne nem számítottam arra, hogy kikerülnek tőle - kerekedtek el a szemeim.
- Tinédzser fiúkról van szó, Aranyom.
Meghökkenten eltátottam a számat egy pillanatra.
- Tanárnő, bocsánat, de ez visszaélés volt, nem akarom hibáztatni magam emiatt.
- Én se hibáztatlak, csak ilyenkor okosabb dolog előre gondolkodni.
- Nem gondoltam arra egy évvel ezelőtt az akkori kapcsolatomban, hogy később a volt barátom visszaél ezekkel a képekkel, elküldi bárkinek, akik pedig továbbküldik és szexuális jellegű megaláztatást kell emiatt elszenvednem! - hitetlenkedtem.
- Én sajnálom ezt, Regina, hidd el. Nem ellened akarok irányulni, ne érts félre.
- Akkor kérem szépen, ne csináljon úgy, mint ha ez az én hibám lenne - válaszoltam kiborulva, igyekezve a kiegyensúlyozottság látszatát kelteni.
- Kiket tudna megnevezni? - kérdezte az igazgatónő a tanári naplóját húzva maga elé.
- A volt barátom nem ide jár.
- De valakik elterjesztették ezeket a fotókat, nem?
Feszülten összeszorítottam az ajkaimat.
Soha nem voltam árulkodós típus, és sarokba szorítva éreztem magam.
- Mit kapnának? - kérdeztem vissza a kezeimet morzsolva a pad alatt.
- Regina, az előbb azt mondtad, hogy szexuálisan megaláztak, visszaéltek veled, és hogy ne téged hibáztassunk, amivel egyetértek, de akkor ne te akard megvédeni a felelősöket.
- Csak tartok attól, hogy ha megtudják, hogy felsoroltam őket Önnek... - kezdtem őszintén.
- A szüleiket fogom behívni. Egyébként, ha jól értesültem róla, a Varga fiúnak köszönhetően elég nagy port kavart ez az esemény, tehát akárkitől megtudhattam volna. Azért téged kérdezlek, mert ez a legegyszerűbb.
Gondterhelten kifújtam magamból a levegőt, majd belementem.
- Dávid és Bálint kapták meg a képeket. Soltész Dávid, Nagy Bálint - pontosítottam - Osztálytársaim.
- Igen, volt szerencsém megismerkedni velük - válaszolta az igazgatónő a szemöldökét megvonva, ahogy felírta a neveiket magának.
- Rajtuk kívül nem tudom, hogy ki kinek, hogyan juttatta el. Én is csak onnan tudtam meg ezt, hogy Lilien jelezte nekem.
- És ez alatt a "szexuális megalázás"-dolog alatt mit értesz?
- Amíg Lili nem szólt nekem, csak azt éreztem, hogy néznek, kibeszélnek... Aztán, amikor kiderült számomra, hogy mi történt, például egy órán, bioszon elkezdtek megjegyzéseket tenni, füttyögni... sok idejük nem volt rá, mert az ezt követő szünetben már... szóval Szasza akkor jött be.
- Ő hogy került ide egyáltalán?
- Még hétfőn megbeszéltük, hogy egyik szünetben benéz hozzám.
- Értem. Az tudod, hogy nincsen rendben az, akármennyire is jogosan érint rosszul, hogy mással megveretsz valakit?
- Nem én kértem meg, hogy csinálja, tényleg. Csak... kiakadt, mert már korábban is volt, hogy rosszul éreztem magam az osztálytársaim és a volt barátom miatt.
- Mire gondolsz?
- Jobbára azzal kezdődött, hogy a volt barátom elkezdett elég... privát dolgokat mesélni rólam Dávidéknak, szóval téma lettem náluk, és mondjuk akkor még konkrétan nem ért semmi bántás tőlük, csak éreztem, és rossz érzés volt. Megalázó. Pláne, hogy még pletykáltak is róla.
- Van valami oka, hogy rossz a viszonyod velük?
- Nem hiszem, főleg, mert nem csak engem érint ez tőlük. Ott volt például Alíz, őt január elején bántották nagyon.
- Erről nem is tudtam - ráncolta össze az igazgatónő a szemöldökét.
- Mert egy idő után inkább nem is jött suliba, hogy ne bántsák.
- Akkor ezzel kapcsolatban lehet, hogy vele is beszélek majd. Ezek alapján viszont Bálinték társaságában ez gyakran előforduló eset.
- Így mondanám, igen.
- Pontosan kik vannak abban a társaságban?
Nem igazán éreztem magam komfortosan attól, hogy erről kellett megnyílnom.
Valamiért nagyon nem akartam nevesíteni, mert azt éreztem, hogy ezzel írom alá a kiutálásomat, ha ez kiderül.
- Dávid és Bálint mellett jobbára Örs szokott lenni. Meg a lányok - túrtam a hajamba - Luca, Vivi és Hédi általában.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy ez a viselkedés megszokott tőlük, de tényleg nincsen semmi oka, hogy miért te vagy a célpont ezúttal? Mivel válthattad ezt ki?
Zavartan megigazítottam a hajam, mérlegelve, hogy mennyire legyek őszinte.
- Mivel viszonylag új vagyok, vagyis, idén jöttem és nem vagyok az a hangos típus, valószínűleg Lili, mármint Varga Lili bátyja miatt kelthettem fel az érdeklődést. Eleinte. Szóval szerintem azzal indult.
- Ez alatt mit értesz?
- Hát, igazából egészen... gyerekes és a korunkhoz illő oka van - szedtem össze a szavaimat, mert nem igazán tudtam, hogyan fogalmazzak - Szasza elég... közkedvelt itt. Szóval nem mindenki fogadta be könnyen és semlegesen, hogy... fűznek hozzá... szálak - mondtam végül, a hajamba túrva.
- Hát, igen, láttam már a fiatalembert, nem lep meg. Nem is nagyon kísérleteztek azzal, hogy a tegnapi incidenst bárki megakadályozza.
- Van egy megjelenése - igazítottam egy hajtincsemet a fülem mögé.
- Meg egy tizennyolc éves életkora, ami felett mondjuk már felnőttként büntethető. De feltételezem, nem ezen gondolkodott, miután értesült arról, hogy a barátnőjéről finoman szólva intim képek terjedtek el az iskolájában, és tizedikes fiúk küldözgetik egymásnak.
Na igen, az apja rendőrségig ment a barátnője védelmében.
A vér nem válik vízzé, azt mondják.
- Ő számolhat bármilyen következménnyel? - kérdeztem Szaszával kapcsolatban, hogy bármi is van tervben, tudjak róla és tehessek ellene, ha tudok.
- Tekintve, hogy nem az iskolánk tanulója, behívni magamhoz nem nagyon tudom. Alapvető kérdéseket vet fel viszont, hogy egyáltalán mit keresett itt egy ebédszünetben, és hogy miért az aulában kellett így elintézni egy idejáró diákot. Ilyen nincs. Dávid szülei valószínűleg, bizonyos szemszögből jogosan fogják megkérdezni, hogy történt-e bármi retorzió, ha már a gyereküket az aula közepén verték meg. Őket nem fogja megvigasztalni, hogy jogos volt-e vagy sem, és én se tehetem meg, hogy szubjektív vélemény alapján kezelem ezt a dolgot. Még nem döntöttem, mit és hogyan szabok ki rá, de valamit muszáj lesz majd.
- Értem - láttam be nagy nehezen - Szasza most tavasszal érettségizik - jeleztem, csak hogy tudjon róla, mielőtt csak úgy kiszabogatna rá bármit, ami hatással lehet a felvételijére.
- Melyik gimnáziumba jár?
A kérdésére ránéztem, így összetalálkozott a tekintetünk.
Nem akartam válaszolni, akkor se, ha tudtam, hogy egyrészt nincs más választásom, másrészt nem tudhatom, miért kérdezte, lehet, hogy csak tudni akarta, harmadrészt pedig ezer módon kiderítheti, ha nagyon tudni akarja.
- Az a sportgimnázium, ugye? - kérdezett az igazgatónő újra, ahogy beugrott neki, mire nehéz szívvel bólintottam egy picit - Ne nézz így rám, nem terveztem a kirúgatását kérvényezni onnan.
Bár tudomásom szerint nem lenne nehéz dolga, tekintve, hogy Szasza súrolta már a határt.
- A szüleit viszont lehet, hogy behívom a héten, és megüzentetem velük, hogy örülnék, ha a fiuk is csatlakozna a beszélgetésbe. Szerencsére Lilien miatt megvan anyuka és apuka száma is, úgyhogy valamelyikőjüket felhívom ma, hogy egyeztessünk.
- Ezen nem vehetek részt, gondolom... - puhatolóztam az ujjaimat görcsösen összeszorítva az ölemben.
- Amennyiben ők belemennek, részemről nincs akadálya.
- Rendben, köszönöm. Szaszának átadhatom akkor, hogy ha tud, jöjjön el a szüleivel együtt, amikorra megbeszélik?
- Akár. És legyél szíves, tedd hozzá neki azt is, hogy addig se jusson eszébe mégegyszer ilyet művelni, akármennyire is igaza van.
- Mindenképpen - válaszoltam feszengve - És akkor rajtuk kívül kiket hív még be a Tanárnő?
- Dávid és Bálint szüleit. Velük érdekes beszélgetésem lesz. És persze, ha édesanyád szeretné, őt is szívesen várom, ha erről az ügyről beszélne velem, hívjon fel nyugodtan.
- Átadom neki.
- Összességében, Regina, engem lesokkolt, amikor tegnap tudomást szereztem erről az esetről - tért vissza az igazgató a fő témára - Egy anyuka jelezte nekem az esetet, akinek otthon a lánya mesélte, akihez szintén eljutottak a fotók. A képeket csatoltan küldte nekem.
Ezúttal szeretném megköszönni az anyukának, aki részt vett a terjesztésükben.
Nincs is jobb érzés, mint az igazgatónő szemébe nézni, aki ezek szerint előző este fehérneműs képeket látott rólad, és egy régi közös képet a volt barátoddal, aki kifejezetten nem a nagyvilág előtt felvállalhatóan fogdos rajta.
Kényelmetlenül kezdtem feszengeni a mondatok hallatára.
- Nőként azt a tanácsot tudom neked adni, hogy senkiben ne bízz így, Regina, akkor sem, ha úgy tűnik, hogy nem lehet belőle baj - mondta őszintén - Soha nem tudhatod. A saját magad védelmében figyelj erre oda.
Kár, hogy egy igazgatótól nőként nem tanácsokra, hanem védelemre lenne szükségem, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő.
- Megtanultam, igen - válaszoltam kellemetlenül.
- Ha bármit tapasztalnál, vagy előfordulna még, nyugodtan fordulj hozzám.
- Köszönöm szépen.
Jobban biztonságban éreztem magam ettől a beszélgetéstől? Nem.
Mindenesetre legalább azt nem éreztem, hogy teljesen haszontalan volt ott lennem.

- És Bence mégis milyen retorzióban fog részesülni? - kérdezte Anya kiborulva, ahogy elmeséltem neki a suliból hazaérkezésem után az igazgatóiban történteket - Nagyszerű, hogy ilyen igazságosak vagyunk, hogy objektív tényeket figyelembe véve annak a büntetése van fontolóra véve, aki kiállt melletted, de arról mikor beszélünk, hogy Bence mit művelt? - fordította meg az igazgatónő álláspontját.
Erre még nem tértem ki, de a tegnapi óta Anya szemében Szasza és Lili akkorát nőttek, hogy valószínűleg, ha elétolnának az előbbivel egy házassági szerződést, nemhogy nem problémázna rajta, egyből rohanna papért és esküvői tortáért.
Megértem, mert nem csak az ő szemében nőttek.
- Bence egy teljesen másik suliba jár, a tanáraink az életben nem látták, tizenhat éves és minimum húsz kilométerre lakik. Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Ez egy gimnázium.
- Nem igazán érzékeltem a próbálkozást!
- Nem tudnának mit csinálni vele, Anya!
- Akkor jogi úton, nem tudom! - fakadt ki Anya - Nem hiszem el, hogy egy tizenhat éves fiút nem lehet elintézni sehogyan!
- Sajnos összesen annyi mondható róla el ez esetben, hogy egy haverjának elküldött pár képet a volt barátnőjéről, meg egy régi közöset, ezzel pont senki nem tud mit csinálni. Jogilag az egyetlen konkrét bűne most, hogy nem kérdezett meg, hogy elküldheti-e. Ami a sulimban történt, hogy elterjesztették, az a neccesebb, és amiatt az igazgatónő be is hív több érintett szülőt.
- És mi lesz a következő, amit ez a szemét megenged még magának? A mostani osztálytársaidnak is apádról fog beszélni, vagy a sulitok faliújságára kezd írni a nemi életetekről? - borult ki Anya - Ez nem mehet így tovább, Regi!
Gondterhelten a hajamba túrtam.
- Ma találkozok Szaszával, mert a meccsére megyek, úgyhogy beszélek majd vele erről.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy akármit is mond majd, egyet fogok érteni. Nem normális ez, ami a volt barátoddal zajlik, Kicsim. Mindenképpen beszélj vele.
- Jó, rendben - adtam meg magam a hajamba túrva.
Őszintén, már most, előre is nehezen vettem rá magam, és tudtam, hogy ez ott is így fog menni.

Az egyetlen fényemet nem szívesen árnyékolom be az életem többi részével.