DarkSide-h.s./befejezett

9.

Fogalmam sincs megint mi volt ez a hangulatváltozása a lakásában.

A kocsiba ültünk,csöndbe egymás mellett.Lehúnytam a szemem,de ekkor elém villant Harry csupasz felsőteste.

„Francba Harry"

Leparkolt a házunk előtt,kiszálltunk a kocsiból,majd elindultunk befele a házba.Harry csak egy sport táskát hozott.Ha bezzeg én mennék valahova két napra tuti egy egész bőrönddel érkeztem volna.

-Megmutatom a vendégszobát.- törtem meg a hosszú csendet és felmentünk a jól ismert márvány lépcsőn.

Harry telefonja megcsörrent.

-Mr. Arms,üdvözlöm.-szólt bele Harry.

Felkaptam a fejem és megálltam Harry előtt egy lépcsőfokkal feljebb.Még így is magasabb volt nálam.

-Értem uram.Vigyázni fogok rá.Szeretne beszélni vele?Itt van...Értem uram.-nyomta ki a telefont a fiú.

-Nem akar beszélni velem,igaz?-néztem csalódottan a fiúra.

-Sajnálom Nadia.-nézett mélyen a szemembe.-Tovább marad a kelleténél.

-Értem.-fordultam vissza és elindultam a vendégszobába.Apám megint csak lerázott engem,félre rakott.Ahogy szokta.

-Íme.-nyítottam be a szobába.Ez sem volt olyan kicsi szoba.Saját fürdő,szekrények, egy hatalmas francia ágy és egy hosszú erkély, ami egybe nyílt az enyémmel ugyan is a két szoba egymás mellett volt.

-Mai naptól azt csinálsz ebbe a házba amit akarsz,csak ne hívj ide senkit,Moria a házvezetőnő este 7kor szokta tartani a vacsorát.A reggeli nincs időhöz kötve.Én suliba leszek 9-15 óráig addig egyedül vagy a házba szóval ajánlom csinálj magadnak programokat,Louis biztosan szabad.-sétáltam ki a szobából.

-Nadia.Köszönöm.-túrt a hajába.

-Nem kell.-eresztettem egy apró mosolyt,majd kiléptem és becsuktam magam után az ajtót.

Sassyt kezdtem el keresni.

-Sassy.-nyitottam be a szobámba.Lezuhantam a térdemre és a földön fekvő szőrmókhoz csúsztam.Rángatózva verdesett a földön akár egy partra vetett hal,szeme fennt akadt.

-Sassy!-ordítottam sírva.

-Epilepsziás rohama van.

Felnéztem Harryre aki az ajtóban állt.Könyörgően néztem rá könnyáztatta szemeimmel.Harry felsegített a földről,de én nem akartam szeretett macskám mellől elmozdulni.

-Vigyük el állatorvoshoz.-kapaszkodtam a pólójába.Hatalmas kezeit kezemre tette.

-Nadia.Nem tudnak vele mitcsinálni,szenved.

-Honnét veszed mind ezt?-zokogtam.

-Nekem egy kutyám volt,ő is így pusztult el.Még kicsi voltam.-simította meg arcom.Nyugodt volt az arca és próbált nekem segíteni.Fejemet pólójába rejtettem,míg lehúztam magamhoz a földre.Egyik kezét tarkómhoz vezette és beletúrt a hajamba.Testemet ellepte az apróbb búbok.Kirázott a hideg.

Kibontakoztam Harry kezei közül és macskámhoz fordultam.

„Sleep baby sleep
What are you waiting for?
The morning's on its way
You know it's only just a dream
Oh sleep baby sleep
I lie next to you
The beauty of this mess is that it brings me close to you"

Énekeltem a sorokat.Könnyeim már nem folytak tovább,Sassy sem rángatózott már többet.Harry még mindig ölelt engem.

-Miért történik velem meg minden rossz?-néztem a fiú szemébe.