DarkSide-h.s./befejezett

14.

                 

-Mikor lettél te ilyen makacs és pimasz?-ült le az ágyra.

Gondolkoztam rajta elmondjam-e Harryvel való örömöm,illetve az aggodalmaimat.Ő az apám joga van tudni és biztos örülni neki.Mérlegeltem a dolgokat,de arra jutottam ő amúgy sem egy szokványos apa.Ő nem az ,aki örülne,hogy egy alkalmazottjával járok.Nem tudnám elmagyarázni neki,hogy Harry miért is olyan különleges,mert nem értené.

-Apa kérlek.-ültem le mellé.

-Tudod lányom nem vagyok hülye.Látom mi folyik közted és a fiú...Harry között.

Hihetetlenkedve néztem rá.

-Komolyan?Én azt hittem végre hajlandó leszel beszélni a karkötőröl,hogy miért olyan fontos és reménykedtem benne,hogy beszélhetünk picit anyuról.

-Mint már mondtam,fontos volt a karkötő addig amíg el nem veszítetted.De térjünk a lényegre.

-Nem!-csattantam fel.-A lényeg itt anya lenne és én.Mint egy normális apa, meg kéne kérdezni a gyerekedtől minden nap,hogy jól van-e beszélni telefonon vele ha te elutazol.Igaz 19 éves leszek lassan,de a törődést igénylem.Ezt megkapom Louistól és Harrytől mikor közben tőled kellene.Nem mellesleg,Harry nagyon aranyos és tiszta szívű srác,szeretem Őt.

-Minden csak nem tiszta.-állt már ő is velem szemben.-Nem akarom,hogy együtt legyetek,féltelek.Ő rossz hozzád.

-Nem mondhatod ezt és megint csak egy dolgot emelsz ki a sok közül.

-Nem tudom kinek képzeled magad.Rád sem ismerek Nadia és az anyádról többet ne kérdezz.-ordította el magát.Asztalomhoz sétáltam,miközben erősen koncentráltam,hogy fel ne robbanjak a  dühtől és a szomorúságtól.

-Kinek képzelem magam?Mindennek lassan,de nem a saját lányodnak.-álltam tekintetét.Közelebb lépett,míg én hátráltam.Levertem az asztali lámpámat mikor lendült a keze,ekkor Harry berontott a szobába.Apám keze megállt a levegőben.

-Meg ne merje!-feszült meg Harry állkapcsa.

-Na ide figyelj!-fordult apám Harry felé,míg én a sarokba összeomolva bámultam magam elé.A saját apám meg akart ütni.

Tom a fiút,a pólójánál fogva a falhoz nyomta.Tudtam,hogy Harry másodpercek alatt le tudná teríteni apámat,de volt benne egy kis tisztelet.

-Nekem te nem parancsolsz.Elment az eszed?Faszságokra tanítod a lányom és megrontod?

-Szedje le rólam a mocskos kezét,mert maga is tudja kettőnk közül én vagyok az erősebb.

-De én a befolyásosabb.-szűrte fogai közül apám a mondatot.-Remélem tudod,hogy ezzel elintézted magad.

-Apa engedd el.-szólaltam meg halkan.

A két férfi felém nézett.

-Ha oda adom a karkötőt békén hagysz minket és megígéred nem bántod Harryt?

Apám felfigyelt és elengedte a göndöröm,aki kissé meghúzogatta a pólóját és tehetetlenül állt.

-Nem veszítetted el?-vonta fel szemöldökét.

-Nem.

-Tudsz róla igaz?-homályosult el tekintete.-Láttad a videót?

-Láttam.-léptem oda apámhoz.-Apa kérlek mondj valamit.

-Veszélybe került,így is úgy is.Mit árt ha elmondod neki az igazat?-csattant fel ismét Harry.

Apám leült a fotelomba míg mi Harryvel vele szembe az ágyra ültünk.Kezeinket összefontuk,amit apám egy hangos lemondó sóhajjal ajándékozott meg.

-Nadia.Az élet igazságtalan,tudod.Még anyád halála előtt egy pár hónappal én is elmentem egy akcióra.Egyszerű lett volna és minden napi.Az árut megszerezni,ingyen.Ez pár életet követelt,de megérte...volna.Legalább is ez lett volna a terv.Volt egy lány Sara,egy másik vezér lánya,aki beleszeretett az én alkalmazottamba,Liam Payneba.Ez Mr.Grogbinak nem tetszett,érthető okokból.Meg is értem.-nézett ránk mérgesen.

-Liam nagyszerű ember volt és értékes.Velem jött a bevetésre,de nem árultam el neki,hogy Saraék házába megyünk.Mikor odaértünk nem tetszését fejezte ki de felajánlottam elszökhet a lánnyal mi pedig biztosítjuk neki az utat.Míg Liam kihívta a lányt,mi betörtünk.Tudtuk Mr.Grogbi nem lesz otthon,de ez nem így sült el.Készült jöttünkre,amit nem tudtam hova rakni.Nagy lövöldözések folytak.Liam és Sara eltűnt,mi megszereztük az árut.Mr.Grogbi elszökött.Hónapokkal később tűnt fel és meglepték a házat.Anyád volt otthon veled és Moria előtti házvezető nő.Mr.Grogbi bántotta őt Nadia,bántotta az anyádat.Mikor hazaértem anyád a sarokban kuporgott.Az az undorító alak fegyvert fogott a fejéhez és követelte mondja el,hogy hol a lánya.Anyád ártatlan volt és nem tudott semmit az egészről.Elsötétült a kép.Leütöttek hátulról.Mikor magamhoz tértem kerestelek,de Darci a hölgy aki vigyázott rád nem volt otthon.Elvitt téged,hogy ne essen bántódásod.Anyádat pedig elvitte az a mocsadék.Innét tudod a történetet.

-Nem értem.-hullott le egy könnycseppem.Értettem tisztán és világosan mindent,csupán próbáltam inkább nem érteni és elkönyvelni magamnak,hogy ilyen nem létezik.

-Mr.Grogbi még ma is él.3 hete engedték ki a börtönből.Anyád haláláért nem tették felelőssé,más miatt ült éveket.Sara ,a lánya,pedig meghalt pár éve egy autó balesetben,ezt mind rajtad akarja megbosszúlni,illetve rajtam.Fájdalmat akar okozni,hisz ha nem engedtem volna Liamat akkor ez nem történt volna meg.-temette arcát kezeibe apám.

Megrökönyödve bambultam a semmibe.Harry megérezte idegességem,így szorosabban fogta a kezem.Ránk gondoltam.Nem akarom elveszíteni Harryt,pedig én is gondoltam rá,hogy megszökjünk.

-Miért nem mondtad el?

-Nehéz lányom,nagyon nehéz.-mondta ki nehezen.

-Én figyelek Nadiara.Vigyázok rá.-biztosította a fiú Tomot.

-Az ajánlatom a következő.Te elhagyod a DarkSidot fiam.Olyan messze mész mindettől,amilyen messzire csak tudsz.Nem fogunk bántani és mindent letitkosítunk és megsemmisítünk ami arra utal,hogy valaha is itt dolgoztál.Biztonságot adunk.Cserébe elhagyod az otthonom és a lányom.Ha szereted őt elhagyod.Még ma.

Nem hittem füleimnek.El akarja szakítani tőlem?

-Uram!Ezt nem teheti.

-De megtehetem.-állt fel összeszedve magát.Nyomát sem láttam elkeseredésének.

-Apa.-sírtam el magam kétségbe esve.

Ellenem fordult az akit szerettem.Szerettem sok éven át.

***
Sok szeretettel Tőlem.Remélem tetszik.Véleményeteket osszátok meg velem.Mit gondoltok mi lesz ez után?