DarkSide-h.s./befejezett

15.

4 napja,hogy Harry elment.4 napja,hogy itt hagyott engem kétségek között.Minden este sírtam és nem jártam be az iskolába,míg nem a téli szünet is elérkezett.Magamon hordtam Harry medálját,amit vettem neki.Egy kis dolog belőle,bár még hivatalosan az övé sem volt.Lett.
Apámmal nem beszéltem.Igazából senkivel nem beszéltem.

Louis átjött hozzám minden nap és megnézetett velem filmeket.Tehetetlenül ültem és bámultam magam elé kisírt szemekkel.

Összetörtem legbellül és ennél mélyebbre nem zuhanhattam volna.

Visszaemlékezés

Felháborodva és félve kopogtam be Harry szobájába hajnalba.Nem aludt ő sem,a plafont bámulta.Csomagjai össze voltak pakolva.Hirtelen megremegtek lábaim.

-Ugye nem arra gondolsz amire én is?-suttogtam.

-Beszéljünk.-ült fel komoran.

Odalépkedtem ágyához és leülök a fiú mellé.

-Nem mehetsz el.-könnyezik be a szemem és látásom elhomályosul.

-Vissza fogok jönni érted,csak most egy kis időre el kell távolodnunk.-kezeibe vette az enyémet és szemembe nézett.Tekintetéből bárki kiolvashatta volna.Nem őszintén beszél.Megremegett keze,ahogy lehúnytam a szemem és a könnycseppem végig gurult arcomon.

Kézfejével arcomhoz ért de én elrántottam tőle magamat.

-Azt hittem végre egyszer az életben megtudom mi az a boldogság.Nem tartott sokáig.-mondtam csalódottan.

A fiú lassan felállt és elém guggolt.

-Nadia.Az élet igazságtalan és vannak hullámvölgyek.Éppen boldoggá teszlek téged.

-Ne búcsúzkodj.-zokogtam fel.-Itt akarsz hagyni engem.Butaságokat beszélsz.Gondjaid elől menekülsz és épp összeroppantassz belülről.-túrtam a hajamba.

-Harry én szeretlek.-csuklott el a hangom és a szemébe néztem.

Szemeit lehúnyta és felállt.Hátat fordított nekem.

-Nadia,sajnálom.-felvette a cuccait a földről,majd vissza nézett rám.Megremegett arca és egy pillanatra azt hittem könnyeket vélek felfedezni szemében.

Elment.

Itt hagyott.

Visszaemlékezés vége

-Ma gondoskodom rólad!Elmegyünk korcsolyázni Niallal,ahogy megbeszéltük.-harsogott Loretta a telefon másik végén.

-Nem tudom.-nézegettem kifele az ablakon.Szemeim égtek akár,ha egy kicsit is világosabb dolog érte retinámat.Életemben nem érzetem még magam ennyire magányosnak és üresnek.Mintha egy darabot téptek volna ki belőlem.

-Istenem.-foházkodott az égieknek.-Napok óta először most érlek el,nem tudom mi van veled és miért vagy úgy ki.Tuti pasi van a dologba.

„De még mennyire.Szeretni,viszont szeretni.Az utóbbi elég fájdalmas dolog ha nem történik meg.Én már csak tudom."

-Loretta,csak pihenésre van szükségem.

-4-re ott vagyunk érted Niallal.-csapta le a telefont.

Csendben elmélkedtem.Néztem ahogy a hó lehullik.Néztem ahogy a talpnyomaink amit a hóban hagytunk eltűnnek.Mintha meg sem történt volna.Mintha ott sem jártunk volna.Az egész csak émelyítő,fájdalmas érzés.

Nem szeretett.

Csöngettek,majd pár perc múlva halottam,ahogy emberek beszélgetnek a Hallban.Loretta csak egy alkalommal volt nálunk és elkönyvelte,hogy apám üzlet ember és,hogy tehetősebbek vagyunk.Az egyedüli aki totál dilisen viselkedett és a döbbenettől azt se tudta,hogy hova nézzen az Niall volt.

A lépcső tetején álltam és néztem,ahogy szőke feje és mosolygós arca jár körbe a helységben és megakadt a tekintete rajtam.

Aprócskát elmosolyodom.Talán először ebben a pár sötét napban.

-Szia Nadia!Rég találkoztunk.Azt hittem már elfelejtettél.-tette zsebre fekete kabátjába kezeit.

-Niall,ne haragúdj de rossz passzban voltam az elmúlt napokban.-biggyesztettem le ajkaimat és az emlék feltört belőlem,ahogy a göndörke elhagyja a szobát.

-Majd mi teszünk róla,hogy jó kedved legyen.-húzkodott kifele Lore.

Rengeteg kipirosodott arcú,vidám ember szállingózott a jégen.Kisgyerekek kergették egymást vidáman,míg nekem folyton csak elszorult a gyomrom.

-Azt mondom igyunk meg valamit.-ajánlotta fel Niall.

-Rendben.

Váratlanul a szőke fiú megfogta a kesztyűs kezem és maga után húzott a kis bódékig ahol teát és forrócsokit árultak kürtős kaláccsal.

Loretta egy fiúval beszélgetett a jég szélén és hirtelen ránk kapta tekintetét.Izgatottan vigyorgott majd kacsintott egyet.Niall közel sem olyan érzést váltott ki belőlem,mint amilyet Harry.Pusztán attól felforrt a bőrőm,hogy hozzám ért a zöldszeműm.

Előttünk a sorban egy magas barna hajú ember állt.Egy tízessel lehetett nálam idősebb.

-Payne!-csatlakozott ,egy vidám ember társaságához és kezet fogott vele.

Furcsa érzés kerített hatalmába és nem bírtam ki,hogy ne tegyek valamit ellene.

-Elnézést.-kocogtattam meg a vállát.Megfordult és felém magasodott.Ajkai mosolyra húzodtak.

-Miben lehetek segítségedre szépségem?-perverzül megnyalta a száját,mire Niall birtoklóan étvetette kezét vállamon.

Figyelmen kívűl hagyva a férfiak jelenetét,folytattam a kíváncsiságomnak utat törő kérdést.

-Maga Liam Payne?-kérdeztem határozottan.

***
Oké!Bátorságot erőltettem magamba és elmondtam pár,hozzám közel álló embernek,hogy írok.Nem igazán akartam senkinek elmondani,hiszen az emberek nagyon kritikusak és én félek a véleményüktől,főleg ha egy olyan ember mondja a szemembe ,hogy szar amit csinálok,akit ismerek.Jó nyilván ez akkor is fájna ha idegen mondaná.
Szóval tettem egy lépést előre.Megnyílok az emberek előtt.
Sokat számít a véleményetek és én ez alapján tudom eldönteni,hogy jó e az amit csinálok.
Köszönöm a 4K-s nézettséget és a rengeteg szavazatot,kommentet.Bár jó lenne ha nem mindig csak azok érkeznének,hogy"Siess!".Oké persze ennek is örülök,mert látom tetszik,de kicsit ...na.
Szeretlek titeket!xx