DarkSide-h.s./befejezett

30.

Vert a víz és félelem uralta testemet.Fekete ruhában álltam a temetőben ,körülöttem sok emberrel.
Egy temetés.
Előrébb furakodtam a fekete ruhás tömegben.A hó esett,de még sem éreztem hideget.Egy barna fa koporsó melett állt apám,Moria és Harry.Lehajtott fejjel nézték a tárgyat.Jöttömre Harry felkapta a fejét.
-Hol van Louis?-sétáltam hozzájuk értetlenül.
-Louis meghalt.-tette valaki a vállamra a kezét.Megfordultam és Clariet találtam magammal szemben.
-Nem!-kaptam a kezeimet arcom elé.
Nem éreztem szagokat,hideget vagy meleget.Az emberek nem ránk néztek és szokatlanul csend volt.Ez csak egy álom!
-Ez csak egy álom!-mondtam ki hangosan,de a gyászolók ennek ellenkezőjét mondták hangosan.-Csak egy álom.-üvöltöttem és minden eltűnt körülöttem.

-Nadia!Kellj fel!Hallasz édesem?!-szólongatott Harry rekedt hangján.Szemeim kipattantak és hirtelen felültem a szönyeges parkettáról.Megszédültem és megkellett kapaszkodnom a fiú karjaiba.
-Rosszat álmodtam.-sóhajtoztam.
-Nyöszörögtél,szóval gondoltuk.-piszkálta Louis az orrát.
Még sötét volt,de távolról is láttam,hogy Lou orra fel van dagadva és sötét színek borítják az arca bizonyos részeit.
-Szerintem eltörött Louis.Ne piszkáld.-suttogtam erőtlenül.
-Mit álmodtál?-kérdezte tőlem Harry.
-Nem szeretnék róla beszélni.-fordítottam el a fejemet és a még mindig halovány fényben ragyogó holdat néztem.
-Talán könnyebb lesz ha elmondod.-szólt kedvesen.
-Nem Harry!-szóltam rá kissé erélyesebben.
-Most mi a bajod?-vonta fel szemöldökét.Fel álltam melőle.
-Hány óra?-kérdeztem Louist,aki az asztalon feküdt.
-Nem tudom,talán 1 óra körül.-válaszolt és a fejét kicsit megemelve nézett rám.Összeszorult a szívem,mikor ránéztem és eszembe jutott az álmom.
Visszafordultam Harry felé,aki a szekrénynek dőlve nézett kifele.
-Még is mire várnak ezek az idióták?-kérdezte Louis,de egyikőnk se válaszolt.
Odasétáltam a göndör fiúhoz.Bűnbánóan lehajtottam a fejemet az előbbi megszólalásom miatt.
-Sajnálom,csak agyamra megy ez az egész.-mondtam halkan és az arcát fürkésztem.
-Hidd el nekünk is.-nézett vissza rám.Nem tűnt nyugtatónak.
Kezeimet csípője köré fontam.Inge szakatt volt egy két helyen,ahol rálátást nyertem tetoválásaira.
Hatalmas tenyerét enyémre helyezte.
-Louis,szerintem hamarosan jönnek.-ellépett melőlem.
-Ti miről beszéltek még is?-vontam fel a szemöldököm.-Kicsit sem úgy tűnik,hogy Mr.Grogby valamelyik alkalmazottját várjátok ennyire.
-Van valami amit nem mondtunk el Nadia.-húnyta le szemét Louis.
Harryre néztem aki elfordította fejét.
-Mit nem mondtatok el Harry?
-Még nem is fogjuk elmondani,de nem lesz semmi gond.
-Ti még is mi a franc...-mondatomat nem tudtam befejezni.A tétlen várakozás a tető fokára hágott volna,hogy ha nem halottuk volna meg a lövéseket.
A két fiú felpattant.
-Végre!-mosolyodott el Louis.
-Én is örülök a hangoknak!-vékonyodott el a hangom és hátrafele kezdtem el lépkedni.
-Maradj velem Nadia.-fordult felém Harry.
-Nem szándékozok elmenni.-tettem fel a kezemet.
A lövések és a léptek zaja hangosodott.A szívem a torkomba dobogott.
-Nincs semmilyen fegyverünk.-estem pánikba.
-De nekünk van.-húzott Harry maga után.Kicsapódott az ajtó és megjelent két maszkos alak.-Gyertek!-biccentettek felénk és három fegyvert nyomtak a kezünkbe.
-Még is...mi folyik itt?-dühödtem be.
-Ők itt apád alkalmazottai kicsike,segítenek kijutni és elintézni Grogbyt.-magyarázta Louis miközben szapora léptekkel haladtunk kifele egy rövidke folyosóról.
-Mi fedezünk.Mr.Arms lányát juttassátok ki épségben.-mondta törött orrú barátom.
A két fekete alok karon ragadott és elvonszolt Harryék mellöl.
-Engedjetek el!-sikítottam és csak a fiúk távolodó alakját láttam,ahogy elvesznek kezeim közül.Remegés futott végig testemen.Apám alkalmazottai lenyomták a fejem és úgy osontunk egy halom zsák mögé.Kiléptünk a harc térre,bár takarásba,de mindent láttam.Tucat ember lötte egymást.A fekete öltözetűek voltak apám alkalmazottai.Némelyik maszkot viselt,valaki csak sapkát.
Nem értettem semmit,még is volt egy megérzésem.A fiúk feltehetőleg már tudtak,hogy jönni fognak a megmentőink.
-Lőnek ránk!-ordította a jobb oldalamon lévő.-guggolt pozícióban,szapora légzéssel és halálközeli állapotban tűrtem a golyózáport.
-Istenem juttasatok már ki.-motyogtam.
-Ha azt mondom most,te szépen átrohansz oda.-mutatott a férfi a túloldalra.-Van fegyvered használd ha kell.Onnét pedig szépen kiosonsz a kis ajtón.Kinnt fuss a bokrok közé és ne mozdulj meg amíg mi meg nem érkezünk.-adta tudtomra az utasítást.
Hevesen bólogattam.Nem tudtam felfogni,hogy negyed órája még odbennt ültünk viszonylag nyugodtan most pedig egy harc kellős közepén vagyok.
-Most.-ordított a fülembe az egyik alkalmazott.Felpattantam és rohanva tettem meg a kis távot.Levegőt alig kaptam.Kezembe remegett a pisztoly.Szemem sarkából láttam,ahogy egy idegen közeledik felém alja vigyorral a pofályán és gondolkozás nélkül már húztam is a ravaszt.Behúnytam szemem,ahogy eldörrent fegyverem.Kinyitottam a szememet és az illető a földön feküdt.Megöltem.Megöltem egy embert.
***