DarkSide-h.s./befejezett

10.

                 

Sikítozva és remegve ébredtem hajnalba.Szörnyű álmok gyötörtek.Reszkedtem,szemeimből könnyek csordultak .Nem is emlékeztem rá,hogy mikor sírtam.

-Semmi baj,itt vagyok.-ölelt át védelmező karjaival a fiú aki oly sokat jelentett nekem.Bebújt mellém az ágyba én pedig szorosan,csupasz mellkasába fúrtam fejemet.

-Harry.-suttogtam a nevét.Pulzusom lassulni kezdett.Megnyugtatott.

-Itt vagyok már,nem lesz semmi baj.-simogatta körkörösen a hátamat.Felnéztem a fiúra aki lassan becsukta a szemét,de kezével a mozdulatokat nem hagyta abba.Felemeltem jobbomat és ajkához érintettem.Puha volt és selymes.Kinyíllódtak szemei és lehajolt hozzám egy csókot csenni.

-Mesélj nekem magadról.Kérlek.-suttogtam.Tudtam,hogy Harry nagyon nehezen fog nekem megnyílni,így magam is meglepődtem mikor belekezdett.

-Redditchbe születtem 1994-ben,van egy lány testvérem és egy anyám.Apámról inkább nem beszélnék.Talán miatta vagyok az aki vagyok.Anyuékkal pedig már 3 éve nem tartom a kapcsolatot.

-Bármi is történt apukáddal meg közted...-mondatomra megfeszült.-...sajnálom.

-Oh nem kell.Jobb,ez így,hogy ő már nincs a képpbe.

-Ez most ugye nem valami maffiás szöveg arra a szóra,hogy meghalt?-kérdeztem félve,mire a fiú aprót bólintott.

-Nem.-tűrt el egy tincset a fülem mögé.-Sajnos nem.

'Sajnos'emészgettem a szót.Igazán gonosz ember lehet,ha Harry ilyen utálattal és fintorral beszél apjáról.

-Kis koromba vert...engem,nővérem...anyu erről nem tudott.Sosem,de mikor észrevette kidobta őt.Beadta a válópert az ellen a paraszt ellen.Hihetetlen,hogy ő az apám.-túrt idegesen a hajába.-Ezek után eltűnt,mikor 17 lettem ismét megjelent.Azt állította bajba keveredett nincs pénze és ő vátig állította megjavult.Anya befogadta egy estére,de lenyúlt minket ,kirabolta a saját családját.Mindent elvitt ami kicsit is drágább holmi volt.Aztán kijártam a gimit,eljöttem otthonról,dolgoztam,bekerültem egy társaságba,ahol füvet árultunk.Egy váratlan napon,ahogy szokott lenni,apám felbukkant.Füvet vett.Neki kellett kiszállítani.Én voltam a kiszállító.-vette nehézkesen a levegőt.

-Harry,tudod mit.Nem kell beszélned róla.-mentegetőztem és felültem az ágyba.

-Hátba szúrt,szó szerint.Ő elmenekült.Egyik nap mentem haza,mikor a házunk üresen állt.Egy levél volt otthon.Anyám szó szerint kidobott.Az állt a levélbe,hogy olyan lettem mint apám és tud a dolgaimról.Elborult az agyam és rossz dolgokat műveltem.Nagyon rosszakat.Most is rossz vagyok.-kellt fel az ágyamból.-Nem kéne itt lennem.Veled.

-Ne kezd már megint Harry.- homályosultak el,ismét szemeim.

Harry belevert a falba.

-Talán én is követek el hibákat,nem kellett volna kérdeznem,hisz még nem álltál rá kész,de én makacs voltam és...

-Megint...megint mentegetőzöl.Folyton csak...-szorította össze fogait.Ablakomhoz sétált és azon keresztül kezdett el bámulni hosszú perceken át.A holdfény megvilágította sziluettjét,göndör,válláig erő fürtjei és tökéletesen kidolgozott testét.

Lassan s halkan felálltam az ágyból és a fiú mögé sétáltam.Kezeimet csípőjére simítottam,mire megfeszítette magát.Homlokomat hátának támasztottam és így telt el ismét pár hosszú perc.

-Nem vagyok tökéletes Harry.Vannak hibáim,de nem küzdök ellenük,mert anélkül nem lennék az aki vagyok.De egyet megtanultam.Nem menekülök.