DarkSide-h.s./befejezett

18.

Lesokkolva álltam.Lábaim legyökereztek a földbe,ajkaim megremegtem.
-Baby.-emelte fel államat Lou.
-Miért?
-Nos nem tudom.De szerintem apádnak köze lehet ehhez,hisz Harry akkor nem mutatkozna nyilvánosan.
-Látnom kell.-mondtam kétségbe esetten.

Ajkaim megremegtek,ahogy néztem a tőlem ,pár méterre álló,öltönyös fiút.Férfit.
Üdvözölt pár embert.Talán még jobban nézett ki,mióta utoljára láttam.Meredten álltam és karba tett kezekkel vártam a csodára.Egy alak elém sétált és átfogta derekam.
-Édesem.-szólt Moria.Csinosan ki volt csípve a mai nap alkalmából.Ritkán láttam így.Mindig csak a munkaruhájában volt alkalmam látni és nem ebben a gyönyörű topáz színű ruhában.
-Moria!-eröltettem magamra egy mosolyt.
Kinéztem válla felett és Harryt kerestem.
-Csinos vagy Nadia!-bökött meg finoman.
Vissza kalandoztam a nő felé.
-Te is az vagy!Ritkán látni...így.-mutattam rá teljes egészében.
-Valóban.Kicsit furcsa is.Régóta nem volt itt fogadás,anyád hálála óta.Tudod akkoriban még nem én vigyáztam réd.Új voltam még itt.
Bólogattam és néha elmosolyodtam Moria csevelye közben,de hogy őszinte legyek nem figyeltem rá.
Rosszul voltam és éreztem ,ahogy orrom alatt már gyöngyözik a bőröm az izzadságtól.
-Ki kell mennem!-szakítottam félbe és ájulást kerülgetve mentem ki a hátsó terasz felé.
Kinnt megcsapott a csípő hideg,ahogy kabát nélkül lépkedtem.Nem is érdekelt,hogy testem remeg és arcom pirossá válok a csontfagyasztó hidegben.Harry látványa olyan mintha csak egy halucináció lett volna.Miért van itt?
Hátulról valaki kabátot terített rám.
-Meg fogsz fázni.-szólt mély,rekedtes hangon.
Megfordultam,hogy az illető szemébe tudjak nézni.
Zöld szemei csillogtak.Hosszú újjai végig szántottak fürtjein.Arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.Passzív viselkedése a külvilág felé számomra igen megszokott volt.
Fogalmam sem volt,mit is mondjak neki.Vagy is éppen túl sok volt a kérdésem és nem tudtam melyiket tegyem fel így csak egy béna 'szia'- köszöntem.
Arca meglágyult.Halkan felkuncogott.
-Még mindig aranyos vagy.
Gyomrom görcsbe rándult.
-Harry.-csordult le egy forró könnycsepp hideg arcomon.
-Még mindig csodálatos érzés mikor ajkaidon mondod ki a nevemet.-tette számra hüvelyk ujját.
Azt mondta nem szeret és így viselkedik?Összezavar.
-Hiányoztál.-érintettem meg kezemmel az övét,ami még mindig ajkaimon nyugodott.
Lehúnyta szemeit és kezét elvette.
-Beszélnünk kell.
-Igen.-helyeseltem halkan.
Követtem a fiút saját házunkba.Pár vendég furcsán méregetett engem és talán faragatlan dolog is volt,hogy nem köszöntem,de ebben a percben csak Harry érdekelt.

Megbocsájtás.
A megbocsájtás ajándék önmagadnak. Felszabadít a múlt alól, múltbeli élményektől és kapcsolatoktól. Általa a jelenben élhetsz. A magadnak és másoknak való megbocsájtás valóban felszabadít és óriási szabadságérzettel tölt el.
De még is,várok valamire.Arra,hogy kimondja viszont szeret.

Harry egészen a téli kertig lépdelt,ahova a hatalmas növények biztonságba voltak tudva.Tavasz hangulatot kölcsönzött az embernek.Zongorámra pár levélke és virág szirom hullot.
Mióta is nem játszottam rajta?

-Tudom ezer meg ezer kérdésed lehet.Apád egyenlőre még nem tudja,hogy itt vagyok.-teszi zsebre kezeit.
Összpréseltem ajkaim.
-Eltaláltad.
Nem válaszolt.
-Kicseszettül itt hagytál.-mondtam halkan.
-Nekem sem volt könnyű hidd el.-lépett hozzám közel.
-Hisz még csak nem is szeretsz.
-Biztonságodat akarom.-emelte fel hangját.Fogalmam sincs,hogy ezt mi jelentsen.
-Én meg téged akarlak!-túrtam a hajamba.
Mélyen a szemembe nézett,majd közelebb lépett hozzám.Börőm perzselni kezdett pedig még csak hozzám sem ért.Határozottan furcsa érzéseket váltunk ki egymasból.
Elfordítottam a fejemet és a fekete,fényes hangszerre néztem ami a helység közepén kapott helyet,amikor még csak 12 éves voltam.
-Játszál valamit nekem.Csak nekem.-feleli hallkan.
Mintha szavaimat figyelmen kívül hagyná.Próbál kibújni alóluk,vagy csak menekül,hogy neki ne kelljen választ adnia.
Némán odasétálok és felhajtom a fedelet.Halkan beszürődik az ottkint folytatott beszélgetés és a kellemes zene.2015-ben vagyunk ahol a fiatalok rockot,popot és egyéb más zenei stílusokat hallgatnak.Nincs ezzel baj én is szeretem őket,de még is csak egy gazdag családból származom ahol a komoly zene úgy mond egy alap szintű müveltség.Vagy is a nagypapám elvárása volt még anno,hogy játszak zongorán.
"A komoly zene éretté és bölcsé formál!"hajtogatta mindig.
-Régóta nem játszottam rajta.
-Nem hiányzik?
-Eddig eszembe se volt,hogy itt van.Túl sok minden lefoglalt.-piszkáltam meg egyik karommal száraz,érdes könyököm.A kabát még mindig a vállamra volt terítve,amit egy laza mozdulattal ledoptam magamról a székre.
-Mit tettél a napokban?-kérdem és tekintetem megakad a zúzódásokkal borított kezén ami csak most tűnik fel a fényben.
Állkapcsa megfeszül és a zongorának dől gyengéden,míg én a székre ülök.
Felnézek rá.
Tekintete a jobbjára kúszik és ki-be nyitogatja azt ,mintha tesztelné,hogy működik-e még.
-Nézd Nadia,nekem sem volt könnyű ez a pár nap.Hülyeségeket tettem.Elmozdulok melőled és kijön belőlem az igazi énem.Olyan vagyok ismét amilyen nem akarok lenni.Melletted más ember vagyok.Túl sokat gondolkoztam a napokban.-gondterhelten maszírozza meg halántékat és idegesen ellöki magát a fekete hangszertől.
-Nem bírlak kiverni az istenverte fejemből.Folyamatosan azon gondolkozom visszajöjjek-e és elmondjam mit érzek.-ült le mellém a puha székre.Tekintetem felemeltem és izgatottan hallgattam.Harry Styles most szerelmet vall nekem?
-Mit érzel Harry?-ejtem ki a szavakat nehézkesen.
Állkapcsa megfeszül,szeme gyengéd.Nyel egyet mintha nehéz lenne a szavakat kimondania.Nehéz lehet annak ,aki az elmúlt években nem kapott szeretetet és már azt sem tudja milyen érzés is az.
-Azt érzem,hogy minden percben ha csak rád nézek nem bírok magammal.Szétrobbanok.Kívánlak.Azt akarom,hogy mellettem légy.Azt akarom,hogy csak én csinálhassam ezt.
Kezeit arcomra tette és váratlanul megcsókolt.Lágy volt és kétségbeesett.Döbbenettől sokkolva nem mozdultak ajkaim,majd mikor meleg nyelve végig szántott alsó ajkamon,kinyitottam azokat és engedtem érzéseinknek utat törni.
Elvállt tőlem és a fejemet mellkasára döntöttem.Csöndben hallgattam szíve dobbanását és egyszerre éreztem és hallottam egyenetlen ritmusát.Nekem is így verhet most a szívem.A torkomba érzem.
***
Sziasztok!
Ha bármi kérdésetek van,esetleg az írással,vagy bármivel kapcsolatban írjátok meg nekem és én arra szívesen válaszolok.
Köszönöm,hogy olvassátok az irományom és,hogy kapok is visszajelzéseket.Vagytok egypáran akik rendkívül lelkes és aranyos kommentet ír nekem,ami segít a nap túlélésében.
Elárulom,hogy mióta írok és ezt meg is osztom másokkal,sokkal másabb az élet felfogásom és egyszerűbben tudok kitápászkodni egy-egy rossz percemből.
Az írás gyógyít,az olvasás felszabadít.Vagy fordítva.
Xx