DarkSide-h.s./befejezett

25.

Már vagy egy órája Louisnal ülünk és hallgatom,ahogy tervezik a jövő pénteket.Néha úgy érzem mintha itt sem lennék.Elkalandoznak gondolataim.
-Kicsim.-suttogja Harry a fülembe.Bőrömön végig fut a hideg.
Összerezzenek és ránézek.
-Louis elvisz oké?-mondja majd feláll.
Némán bólintok.
-Drága...-ölel meg búcsúzáskép Liam.-...látlak még.-nyomott egy puszit fejem búbjára.Férfias illata az orromba kúszott.Jó volt,de nem annyira mint Harryé.
Harry morcosan nézett rám.Odabújtam ölelő karjaiba.
-Tudod,még van egy-pár befejezetlen ügyünk!-nézett le rám.
-Szerintem mindenre pont került.-rántottam meg vállamat.
-Huncut.-csókolt meg gyorsan.

Mindenki elhagyta Louis házát és a saját dolgára ment.Barátommal a kocsiban beszélgettem a karácsonyról,az iskoláról.Örültem,hogy nem hoztuk szóba a nagy tervet,ami készülőbe van ,illetve semmilyen veszélyes dolgot.

-Nadia.Az elkövetkezendő hét nagyon nehéz lesz.Hiába közelít felénk ,olyan gyorsan a karácsony,nagy dolgok vannak készülőben!-néz rám,sötét kék,szinte szürke szemeivel.
-Louis,ne beszélj úgy mint az utópisztikus filmekben.-szemeim kiguvvadnak.Nem szeretem ha valaki fokozza a hangulatot és gerjeszti bennem a félelmet,az izgalmat és ezek egyvelegét.Sressz helyzet,amit én sosem kezeltem jól.Bepánikolok.
-Én csak azt mondom,hogy vigyázz.-teszi kezeit mellkasára.Kiszállok kocsijából,majd visszafordulok hozzá.Letekeri az ablakot.
-Szent este várunk.-mosolygok halványan,majd megfordulok és bemegyek a házba.
A látvány ami fogad döbbenetes egyben szomorú.
-Kicsim!-lépdel be apám fürgén a hallba.
-Mit keres itt ez a karácsony fa?-vizslatom a hatalmas fenyőt ami a hall,kicsempézett padlóján áll a fehér,széles márványlépcső mellett.Hatalmas ,talán 4 méter is meglehet.
-Azt hittem örülni fogsz?-vakargatja meg tarkóját.Apa manapság furcsa nekem.Látom igyekszik és próbál javítani a megromlott kapcsolatunkon.
-Nos...-hümmögök.
Levetem a kábátomat és az ajtó melletti akasztóra teszem.
-Örülök,csak eddig minden évben együtt vettük meg .
-Meglepetést akartam.A díszítést már csinálhatnánk együtt.Moriának szólok szedje elő a díszeket.
-Rendben.-csillan fel a szemem.
-Reméltem,hogy ezt mondod.-mosolyodott el és a nagyon ritkán látott szemráncai jelentek meg.

Az elkövetkezendő órákat Moria ,én és apu azzal töltöttük,hogy tele aggasuk a fát ezüst,arany és bronz gömbökkel,na meg temérdek angyalhajjal.Apu karácsony előtt elszokott menni konferenciára,ami talán az egyetlen olyan dolog ami nem a maffiával kapcsolatos hanem a másik munkájával,amit inkabb fedőként használ.
Ebből kifolyólag nem szokott alkalom lenni rá,hogy feldíszítsük a fát 23.-án,este,ezért tesszük meg mindig ilyenkor.Mire apu haza ér,Moria,Louis és Én szoktunk főzni,ez így megy pár éve.
-Gyönyörű.-tapsikol boldogan a házvezető.
-Tényleg!-csillog a szemem.
-Idelye lenne vacsorázni.-teszi apu a pocakjára kezeit.
Elmosolyodom.Minden olyan gondtalan és talán vissza áll minden a helyére.
-Mindjárt megyek!-szólok a felnőttek után akik elindulnak az étkezdébe.
Felkocogok a lépcsőn és levetem magam az ágyra.Azonnal Harry számát tárcsázom,aki nem veszi fel.Homlok ráncolva hallgatom a rögzítő sípját,majd gyorsan kinyomom.
Ha most azonnal nem mesélem el valakinek,hogy micsoda öröm volt,feldíszíteni együtt a fát szétpukkadok.A baj csak az,hogy Harryn kívül ez senki nem fogja megérteni.
Hívom Louis számát,aki szintén nem veszi fel.
Kezdek ideges lenni.
Körmeimet rágom sorjában,majd beugrik,hogy lehet Liammal vannak.Megnyugszom és elkönyvelem magamba,hogy minden rendben van biztos csak belemerültek valamiben.
-Majd hívom később.

A vacsora csendben telt,majd elhatároztam kicsit tanulok a szabad időmben.Este 11órakor állok fel az asztal felől és örömmel konstatálom,hogy elintéztem az összes házim és tanulni valóm.
Ismét tárcsázom Harry számát.Ezúttal felveszi két kicsöngés után.Szívem megdobban,ahogy meghallom rekedtes hangját.
-Szerelmem?-szól bele a telefonba.
Belevetem magam az apámmal való kis élményem elmesélésében és felvetem az ötletet,hogy míg apám ismét távol lesz aludhatna nálam.
-Ezúttal ha nálad alszom nem biztos,hogy bírni fogok magammal.-figyelmeztet.
-Múltkor se bírtál.-pirulok el és érzem ahogy a hasam bizseregni kezd a múltkorra vissza gondolva.
-Sosem bírok ha melleted vagyok.-vallja be.
-Hiányzol!-nyöszörgöm.
-Orvosolhatnánk a helyzetet.Mikor is megy el apád?-kérdi.
-Miért olyan fontos ez?-kérdezem játékosan bár letudom következtetni mire gondol.
-Akarod,hogy oda menjek vagy sem?-dörmögi kissé mérges hangon.
-Akarom.-szívom be élesen a levegőt.-Pontosan 5:30-kor indul a gépe,ami azt jelenti,hogy 4:45-kor már nem lesz itthon.-számolgatok hangosan miközben az ágyamon fekve a plafont nézem.
-Legkésöbb hajnali ötkor ott vagyok.Addig aludj kincsem.
Érzem,ahogy az izgalomtól gombóc keletkezik torkomba.
Csak akkor még nem selytettem semmit.
***
Nos,ennyi lenne mára.Remélem azèrt,még van aki olvassa.
Holnap az utolsó nap,kitartás!
Véleményeiteket várom és egy két wattpados kedvenceteket is.