Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

l u k e y

Hey guys!
Rettenetesen sajnálom, hogy csak most rakom fel, de....akinek tetszik az jelezzen és megpróbálok sietni. (Lehet számítani ilyen csúszásokra a sok tancsi miatt srry)
Jó olvasást drágák! :*

A kocsiban alaposan meglepett Jack. Nem hittem volna, hogy valaha fogok még vele smárolni, dehát ami megtörtént az megtörtént.
A csók után nem kínos csönd volt hanem egy kellemes beszélgetés. Mindenről beszéltünk és komolyan mondom, hogy ennyire jót már régen nevettem.

Felmentünk a lakásomra és bepakoltunk a bőrödömbe. Vagyis inkább csak Jack pakolt. Én adogattam neki a cuccokat és ő rakta. Aztán nem tudtuk bezárni a bőröndöt.
Erre én ráültem és úgy próbálta behúzni Jack. Előbb- utóbb (természetesen utóbb) sikerült becipzároznunk. Mostmár felhúztam a fekete tornacsukám, felraktam a fejemre a napszemcsim és indulásra készen álltunk.

"Te lány! Két hónapra pakoltattál velem?" kezdett el 'szenvedni'.

"Nem. Csak két hétre." vigyorogtam. Majd aljas módon a seggemre csapott. Rányujtottam a nyelvem és elindultunk lefelé.

Kicsit azért fog hiányozni, amíg nem leszek itthon. Végtére is két hétről van szó. Remélem anyám nem akar ott marasztalni több ideig mert akkor felmászok a falra. Komolyan!
Bepakoltuk a bőröndöm vagy ahogy Jack mondta a "Marha nagy cuccosom" a csomagtartóba, majd feléje vettük az irányt. Mivel neki is be kell pakolnia erre az egy két éjszakára.

Miután végeztünk nála a reptér felé mentünk, mivel a járat nemsoká' indult.
A becsekkolásnál minden rendben ment és a repülőn is megtaláltuk a helyünk, mikor már mindenki nyugisan volt megcsörrent Jack telefonja.

"Haló" szólt bele. Én csak hallgattam mert nem értettem mit mond az ürge a telefonban, csak annyit láttam, hogy a mellettem ülő srácnak elsötétül a tekintete, arckifejezése aggódóvá válik, majd szeme megtelik könnyel. Két perc múlva még mindig csak előre bámult. Megsimogattam a karját, meglebegtettem a kezem az arca elől majd megcsókoltam. Semmi.

"Jack...megijesztessz." suttogom neki. Mire felémfordult.

"Anyám meghalt." mondta üres rekintettel. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék...de aztán a legrosszabbat mondtam. Már akkor megbántam amikor elekezdtem.

"Én...sajnálom....de nekem el kell mennem...a szerződés...anyám...meg aaz esküvő meg mindem."

"Igen Brooke. Megérte..nélek. Ám nem teszem! Tudod miért? Mert nem maradsz mellettem egy kibaszott kurva nagy szarságban! Vesztetted már el egyik szülődet? Nem! Tessék! Te csak menekülsz! Szerelmes vagy Domba, de mégsem! Na és amikor egyszer....egyetlem egyszer kellenél, lelépsz. Tudom, hogy nehéz meg minden...de istenem! Te csaj! Annyira tönkreteszed magad! Mit tudom én mennyi cigit szívsz naponta! A bőrfelülelted minimum 60 százaléka tetoválásokból áll! Ezt nagyon meg fogod bánni. De mindegy. Ez a te döntésed. Elhiheted nekem hogy mem szólok bele. De én mentem. És majd hívjál, ha úgy érzed képes vagy felfogni, hogy mit tettél velem." fejezte be mondandóját. Azzal felállt és leszállt a gépről.

Hamarosan bemondták a hangszórókba, hogy kössük be öveinket, felszállás.
Egyedül furcsa volt utazni. De megoldottam.
Elővettem a laptopom és az iPodom. Beraktam valami fúl romantikus írós számot és felnyittam a kicsikémet.

Már a huszadik fejezet írom! Már nincs belőle olyan sok, úgyhogy egyre inkább törekszem megfelelően írjak. Elkezdtem begépelni az agyamban kialakult szöveget, érzéseket.

"Chapter twenty

Az utóbbi időben Luke-kal megbékéltem. Vagyis majdnem. Még mindig nem bocsájtottam meg neki, de adtam egy második esélyt. Ha elszúrja...elszúrja. Békén hagyom és nem foglalkozok vele. Bár ez eléggé nehezemre esne. Beleszerettem a szőke nőcsábászba.
Eljárogattunk kávézóba vagy étterembe és a moziba is beültünk. Teljsen más volt, mint amikor megismertem. Akkor egy szenvedélyes, erőteljesen nyomultós alak volt.
Most....most mintha kicserélték volna.
Nem beszélt velem úgy mint egy kutyával, kedvesebb és udvariasabb volt. Először nem tudtam megszokni....de idővel sikerült. Teljesen.
Kiültem az erkélyemre. Gyönyörű idő volt. A nap sütött, pont kellemes volt. Érezni lehetett a tavasz elbűvöldő szerelmes illatokat, ahogyan a virágok nyíltak. Ám muszáj volt belerondítanom. Ott gőzölgött előttem a kávé, és épp meggyújtottam a cigim. Nem. Még mindig nem tudok leszokni róla, mivel valahogy hiányzik. Tudom. Egyszer még a sírban végzem. Na de ki nem?
Valami füttyögés zavarta meg nyugalmamat. Mivel a másodikon lakok gyönyörű kilátásom van a parkra.
Felálltam és kissé kihajoltam a korláton a gőzölgő cigivel a kezemben. Ekkor láttam meg azt, amire soha sem számítottam volna. De tényleg soha.
A park közepén állt négy srác egy órási posztert lengetve. Calum, Michael, Ashton...és...és Luke. Nem volt bonyolult felirat, éppenhogy teljesen letisztult volt. Két kérdés virított a fehér palkáton fekete cikázó betűkkel.
"Meg tudnál nekem bocsájtani a tetteim ellen is? Eljönnél velem randizni?"
A csikk kiesett a kezemből és rekord gyorsasággal száguldott a beton felé. Ám ennek fejében a könnyeim is megindultak.
Nagyon is megindultak.
Felkaptam az iPhone-om, majd felhívtam Luke-ot. Láttam ahogy előkapja a telefonját majd kissé ijedt arckifejezéssel felveszi. De nem engedem, hogy megszólaljon.

- A fenébe is Luke! Megbocsájtok....és igen. Bármikor képes lennék elmenni veled randizni. - mondtam a szemébe. Láttam, hogy ajkai elnyílnak egymástól majd becsukódnak. Míg végül szöveget formálnak, amiket a telefonba hallok hangokként.

- Szeretlek Trac! Nagyon szeretlek! - ekkor kinyomom a hívást, beszaladok a lakásba és átcsörtetek mindenen.

Az ajtóm egy mozdulattal becsapom és rohanok le a lépcsőn lélekszakadva. A földszinten majdnem kibicsaklott a bokám és szinte belerohantam az üvegajtóba, amit egy kisebb szerencsétlenkedés után sikerült kinyitnom. A rózsaszín nyuszis mamuszomban szelem át a parkot. Amikor meglátom Luke-ot csak gyorsítok, majd a nyakába ugrok, nem törődve azzal, hogy mi lesz a plakáttal. Eközben ő elengedte a táblát és a fenekem allatt tartott meg. Nem kellett bíztatni senkinek sem. Egyből megcsókoltam. Annyira vágytam az érintésére, a csókjára, hogy beleremegtem. Luke viszonozta csókom, majd egymás ajkának falásába kezdtünk. Mohón csókolt, mintha ez lenne az utolsó dolog amit elkövethet a világon. Ám éreztem, hogy tüdőmből kifogy a levegő. El kellet tőle szakadnom.
Ott lihegtem a nyakába, miközben egyfolytába azt motmolta a fülembe, hogy szeret.

Apró könnycseppek csorogtak le arcomról. De durván letöröltem őket; nem akartam megadni magam a gyengeségnek.
Ekkor gyorsan felpattantam a táskámmal a kezemben és a mosdó felé vettem az irányt. Eközben majdnem fellöktem egy stewardest.
Nagyban kerestem a mellékhelyiséget, mikor egy kapucnis pulcsis napszemcsis srácba buktam fel. Szó szerint.
A táska kirepült a kezemből és otta buktam.
Na igen, tudom, hogy gáz vagyok nem is kell említeni.
Ám amikor kezdtem volna a srác szidását gyorsan felhúzott a padlóról, majd betolt az egyszemélyes női WC-be.
Nem tudtam, hogy mi ez a hirtelenség, de ahogy felnéztem rájöttem.
Ezt nem hiszem el...komolyan nem!
Itt...
Állt....
Előttem...
Luke....
HEMMINGS! Uram istenem!