Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

E v e r y o n e's g e t t i n g m a r r i e d !

Heeey guys!
Na ez a rész is megérett! Bocsi, hogy nem írtam meg hamarabb, de szombaton kimászatták a belünk a hülye sziklákon! Nah mindegy! Jó olvasást babák!

Majdnem felsikítottam, de Luke hatalmas kezével betapsztotta a számat.

"Csak...ne...sikolts..." kérlelt halkan. Majd próbaképpen elvette a számról a kezét.

Egy hang nem jött ki a torkomon. Csak tátott szájjal bámultam a szőkeséget és a gyönyörű szemét.
Egy idő után - egy eléggé hosszú ídő után - valaki kopogtatott majd beszólt.

"Köhöm! Már húsz perce várok! Kérem jöjjön ki vagy 3-ra benyitok!" mondta.

Luke-ban megfagyott a vér.

"Csak...csak csináljuk azt amit a filmekben szoktak a repcsis WC-ken!" dobdta be az ötletet. Csakhogy nekem fogalmam sem volt, hogy mit szoktak a repcsis budikban csinálni a filmekeben, ám ekkor meghallottuk a 3-mat.

Luke nemes egyszerűséggel ajkaimnak esett és nekinyomott a falnak miközben kezeimet a fejem mellé fogta.
Hirtelen nem tudtam mit csináljak, ezért visszacsókoltam.
Ekkor nyitódott az ajtó...és a nő elszörnyedt hangja törte meg ezt az idilli pillanatot.

"Ahj! Szerelmesek! Egy percet kapnak hogy befejezzék vagy hívom a szolgálatot!" Ahha...valamilyen szolgálatot.

Ránk zárta az ajtót - pontosabban csapta -.
Luke tovább csókolt, ám egy pillanat után elhúzódott tőlem. Egy kisebb félmosolyt láttam az arcán.
Kisimította az arcomba hulló fakult vörös tincseket, majd egy puszit adott a homlokomra.

"Tetszel nekem csajszi. Ha megadod a számod akkor holnap este elmehetnénk valahova... Mondjuk bulizni." vigyorgott, majd kinyitotta az ajtót a biztonság kedvéért és kihúzott.

"Öhm rendben." bólintottam majd megadtam neki a számom.

Utoljára adott egy puszit a homlokomra majd egy félmosoly keretében elhúzott vissza...a picsába!
Mit ne mondjak furán éreztem magam.
Luke Hemmings.
A híres, önfejű énekes....
Egy átlag gépen....sztártalan emberekkel...
Kezdett érdekelni az ok.
Mi a franc van ezzel a gyerekkel?
És...mi van velem?
Miket mondok én róla?
Na jó Brooke! Most azonnal hagyd abba a magadba beszélést! Fogd be! Nem akartál könnyíteni magadon?
Ahj! Fogd be! Már...nem...
Jön a kis hímringyó Lukey és ágyba visz édesem! Ezt beszoptad!
Na jó! Ebből elég! Nyugodjak már le!

"Lenyugodtam." mondtam miután visszaültem a helyemre.

Igazából megvoltam. Éppen és egészségben...Sőt!
Na jó! Nem panaszkodom!
De mi is történt velem?
Egészen egyszerű te észlény! Te is csak egy vagy a nagy Luke Hemmings fanok közül és szeretted Domenicet! Ááám drágám a szíved, az a hülye haszontalan szíved eszméletlenül naiv! Dom csak egy drogos pasi akinek kellesz a szexre! De most, hogy beleütköztés Luke Kibaszottulhelyeséselveszemazeszed Hemmingsbe minden megváltozott! Megcsókolt téged te kis buta! Azt hiszed a világ a lábaid előtt fog heverni! Gondolkodj már!
Nem! Én nem beszélgetek magammal! Én nem szerethetek bele Luke Hemmingsbe!
De igen. Megtörtént! Azok az átkozottul gyönyörű kék szemek, hogy baszódna meg!
Ekkor...a repülőút második felében újra hívogatott a mellékhelyiség. Ám most teljesen más miatt...
Elképzelhetetlen hányingert éreztem, ám a következő pillanatban a gyomrom tartalma az előttem lévő ülésen landolt.

• Néhány órával később •

A taxi a megadott címen tett ki.
Nos...miután a repülőn kidobtam a taccsot egész egyszerű módon nem voltam túlságosan fényesen. De amit most éreztem...
Mintha a III. világháború tört volna ki a fejemben pluszként pedig a gyomrom ismét a lift üzemmódot választotta.
A kétemeletes ház ajtaján a kopogtatót megfogva, "bedörömböltem".
Az a várakozás, ami abban az eszméletlen fél percben végbe ment bennem...na az félelmetes volt.
Ám az ajtót egy negyvenes éveiben járó férfi nyitotta ki.