c o f f e e

1.3K 100 3
                                    

Héééééj gájz!
Nos meghoztam a 16. (OMG!!!!) fejezetet...és rájöttem, hogy már nincs is olyan sok ebből a történetből... .
Szóval már csak olyan 3-4 rész van plusz az epilógus és utána ráfekszek a többi sztorira. Na jó olvasást ♥♥♥

JUUUUJCI! ÉS NÉZZETEK BELE A TÖBBI MŰVEMBE IS HA CEJETTEK ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

A kávézóban voltam pontosan a megbeszélt időpont előtt 10 perccel. Foglaltam egy kis boxot és ott vártam Rachelt.
A hangulatom most pontosan tükrözte azt, amit soha az életben nem gondoltam volna.
Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy most itt leszek Rómában, terhesen, kibékülve az anyámmal és túl léve ( - hogy irják pls??? Csak én nem tudom...fogalmazás 5*) mondjuk kettő kapcsolaton - amelyikből az egyik ilyen olyan lett a másik meg hasonló - ráadás képpen épp egy barátnőre tettem - teszek - szert...fejbe dobom egy kibaszott vas székkel!
Az ajtó fölött megcsólalt a csengő csiligelve. Odakaptam a fejem és meglátta Rachet.
Hosszú szőke haja oldalra fonva omolt a vállára és egy egyszerű nyári ruhát viselt saruval. Megértem a vőlegényét...
Hozzám libegett majd megölelt.

"Szia." mosolygott.

"Helos." köszöntem vissza.

L U K E

Felhívtam Ashtont. Amikor felvette a telefont - mellesleg megjegyzem, miután 52-szer hívtam - csak annyit kérdezett, hogy hol.

"A centrumi kávézó." és egyből le is csapta.

Négyre beszéltük meg a találkozót, de már félkot ott voltam a helység előtt és cigiztem. Valahogy nem akartam elkésni...de bemenni sem akartam.

"Erről már nem szoksz le, ugye?" hallottam meg Ash hangját a hátam mögül. Elnyomtam a csikkem.

"Valószínűleg. Kivétel ha..." elharaptam a mondat végét, mert nem akartam befejezni. Kivétel ha Brooke úgy akarja. Mindig rá gondolok. Nem megy, hogy ne tegyem.

"Igen. Tudom haver. Na gyerünk be! Mindjárt megsülök!

Betoltam az ajtót és határozottam elindultam egy asztal felé.
Ám ekkor meghallottam egy jóleső kacajt. Majd még egyet.
Ismerősen csengett, ezért odanéztem.
Oh Istenem! Bár ne tettem volna!
Brooke és egy másik csaj, akit innen nem láttam, de ismerős volt; vihogtak egy boxban és már a második kávés pohár hevert előttük.
Ám ekkor megláttam a másik csajt. Rachel.
Ám tovább mentem, de éreztem, hogy Ash is meglátta őket.
De leültünk egy asztalhoz.

"Na miért hívtál?" tért rögtön a lényegre.

"Mert rájöttem, hogy igazatok van..."

"Tudom. És?"

"Nos...valahogy nem tudom, de megfogalmazódott bennem egy dal. Fel is vettem ha meg akarod hallgatni..." felé nyújtottam a fülhallgatóm. Amikor betette a fülébe elindítottam a számot.
Már azt hiszem, az első perc végén járhatott a szám, amikor az ujjaival dobolni kezdett és aprókat kezdett bólogatni.
Mikor vége lett csak annyit mondott.

"Brooke."

"He?"

"Róla írtad te agyament! Isten hozott a csapatban..újra!" emelte fel a kezét én pedig belecsaptam. "Na most irány Brooke-ék boxa!" mondta meg sem várva, hogy mit felelek.

Volt választásom? Nagyon nem. Utána mentem.

B R O O K E

"...és akkor bejött a tanár kaján vigyorral a fején és kijelentette: Na most gyermekeim témazáró! És ez volt az a pont, amikor mindenki felnevetett. Tudtuk a megoldókulcsot. Ám amikor megkaptuk a dolgozatot egy kis üzenet várt ránk. Kicseréltem a témazáró feladatsorát." röhögött Rachel. Muszáj voltam vele nevetni.

Ám ekkor megjelent Ashton, a 5 Seconds Of Summer dobosa...Luke haverja. Már majdnem megkérdeztem, hogy mit keres itt...amikor Rach felállt és a nyakába ugrott és megcsókolta.

"Szia Ashy."

"Szia babydoll. Hát te?" és én egyre döbbentebben néztem ki.

"Ha Rachnek menyasszoni ruha kell...és most smárolta le Ashtont...akkor...az...azt...jelenti...hogy Ashton a vőlegény..." suttogtam magam elé.

"Pontosan." hallottam meg magam mellett a hangot. A szívem dobbant egy nagyot.

"Szia."

"Szia. Gondolom ez még új neked..." mondta.

"Hát fogjuk rá. Vagyis Rach is új. Mármint ma találkoztam vele először. Mindegy is. Csak össze vissza beszélek. Hagyjuk."

"Dehogy beszélsz össze vissza. Csupán ke vagy sokkolódva."

"Biztos."

Csönd telepedett ránk és néztük, ahogy elvonul a szerelmes gerlepár.

"Figyelj..." kezdtük egyszerre, majd felnevettünk.

"Mondd te." adta át a szót Luke.

"Nem. Igazából nem fontos. Mondd te."

"Hát jó. Szóval nem lehetne, hogy újra kezdjük a kapcsolatunkat? Mármint onnan, hogy megismertél. Mondjuk a repülőtől. Vagyis na." nyújtotta felém a kezét. Nem haboztam. Odanyújtottam a kezem.

"Brooke Hudson. 24 éves, jelenleg írói pályán." mosolyogtam.

"Luke Hemmings. 25 éves, jelenleg újra az énekes szakmában."

És ekkor történt meg az a csoda, hogy a perverz Luke helyett kaptam egy kedves aranyos Luke-ot. Lehet, hogy kicsit idegesített az, hogy nem volt perverz, de nekem tökéletes volt.
Tulajdonképpen 16 éves korom óta vártam erre a pillanatra...csak legtöbbször elérhetetlen volt.

"Figyelj...tisztáznunk kell valamit..." engedte el a kezem és kicsit szomorúan kinézett az utcára. "De...ne ítélj el meg minden..."

"Újrakezdtük Luke...mondd!"

"Szóval amikor még nem kezdtük újra...vagyis bocs. Tegnap. Olyan furcsa. Alig ismerlek hat napja és már újra kell kezdeni. Mindegy. Szóval bejött hozzám egy csaj, Arzizé. Nem tudom a nevét. És hát történtek egyes dolgok. Gondolom tudod micsoda..."

Szóval Luke lefeküdt Arzizével. Próbáltam félvállról venni, mert én is ugyan ezt csináltam.

"Igen. És ha már itt vagyunk...nekem sem tegnap túl szép estém. Vagyis...elmentem egy bárba, ahol olyan segg részegre ittam magam, hogy reggel egy srác ágyában kötöttem ki. Fogalmam sincs, hogy ki volt a srác...de állítólag jó volt az éjszakánk..."

Most én néztem el, egyenesen Rach-re és Ashtonra. Gyönyörűek együtt.

"Szóval Brooke...egyezünk meg abban, hogy felejtsük el ezt az egészet."

"Rendben. Megegyeztünk." majd egy puszit nyomtam volna az arcára, ha nem fordítja el. Így szájra puszi lett, amit egy kicsit hevesebb csók váltott fel.


Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezettWhere stories live. Discover now