Accidental ⭐ luke hemmings ⭐ befejezett

f a t h e r

Úristen!
Mindenkinek esdeklek a bocsánatáért...sajnos öhm...anyám egy hétre elvette a drágámat...a tabot. Így semmit nem tudtam kezdni, de bepótoltam a lemaradt olvasólistám :) na mindegy nem lényeg. Szóval itt van a következő rész ♥

U.i.: Hogy örüljetek egy kicsi köhöm izgalmasabb részt is raktam bele! ♥

U.i. II.: Fent a videjó csak egy hülyeség. (Ezt énekeltük a sulimban a nyelvcsopival egy ilyen kimittudon XD)

Egy külső személy szemszögéből:

Épp az ablak mellett ültem, amikor felfigyeltem egy kisebb mozgásra. Két srác ment egy asztalhoz. Megláttam a két lányt akikhez tartottak. Azt hittem, hogy majd mind a kettő normálisan leül a csajok mellé...erre az egyik csaj felpattant kissé nagyobb sipítozással, mint kellett volna és a barna Göndörke nyakába vetette magát; majd vadul smárolni kezdtek.
Ránéztem a másik lányra, aki halálos döbbenettel ült, nézve a Göndörkét és a csaját. A Szőkeség kellettlenül forgatta az ajak pc-jét majd kissé távolságtartóan lehuppant a Döbbentke mellé. A csajszi kicsit távolabb húzódott tőle, majd elkezdtek beszélgetni. Csak a Szőkeséget láttam frontból.
Megbánó arckifejezését egy félszeg mosoly keresztezte át, majd a lányhoz fordult egy puszira. Asszem'.
Aztán kicsit fordult a kocka, akarom mondani a lány feje, mert egy csók lett belőle. Majd..na jó. Gusztustalanul boldogok voltak.
Oh! Bár a feleségem is ilyen lenne!

B R O O K E

Mondhatni nagyon meglepődtem.
Luke...egy kicsit visszaélt a helyzettel, ám én ki is használtam.
Közelebb húzódtam hozzá, a gipszes kezem feltettem az asztalra és máris Luke ölében találtam magam.
Ajkai vadul falták az enyéimet és ami a legizgatóbb volt, az a pc-je.
Lágyan végignyaltam alsó ajkát mire felmordult. Kuncogást hallottam és egy kis beszédet.

"Hagyjuk itt őket!" suttogta Rach.

"Csak az ajtó elé megyünk" mondta vissza Ashton.

Még hallottam, hogy az ajtó csilingelve jelezte a távozásukat, de nem volt időm tovább rajtuk rágódni, mert valaki épp vadabbul kezdett csókolni.
Pár perc múlva levegőhiány miatt ketté kellett válnunk. Éreztem, hogy szám megduzzadt és pihegek.

"Figyelj...ez.."

"Luke. Nem tudom. Őszintén. Oké? Lehet, hogy nem olyan jó hogy volt köztünk az az incidens...de én hajlandó vagyok elfogadni akárhogy döntessz." vallottam be neki.

"Akkor én melletted döntök." mosolyodott el, majd hajolt hozzám közelebb de eltoltam magamtól. Most kell megtudnia...

"Valamit még el kell mondanom..." mondtam és a hasamra tettem a kezem.

"Rendben." bíztató vigyort küldött felém.

"Én..gyereket várok, Luke. Terhes vagyok."

Még mindig vigyorgott de amikor felfogta, hogy mit mondtam egy igen érdekes arca mutatkozott meg. Vágyódott.

"De mi nem is..." kezdte kapizsgálni a hátulütőjét a dolognak.

"Pontosan. A baba még az előző öhm kapcsolatomból van. Vagyis amióta eljöttem Miamiból nem beszéltem vele. És nem is fogok." megmaszíroztam a gipsz alatt egy kicsit a kezem, mert már rohadtul kezdett viszketni.

"Ő tette azt veled?" mutatott a gipszre halkan suttogva.

"Fogjuk rá. Nem volt magánál. De már nem kell félni tőle. Itt maradok Európában. Anyámmal és a bátyáimmal."

"Akkor...öhm Hudson lennél a barátnőm? Nem szexpartner, hanem barátnő." olyan...fura volt. Megváltozott. Tud az ember két nap alatt változni..vagy mennyi? Szerintem igen.