A Szent Johanna Gimi - Cortez szemszöge

Kezdet - Szeptember 23., kedd

Az elmúlt napok többé-kevésbé eseménytelenül teltek el. Az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttem Ricsivel, és nevetségesen keveset a tanulással. Meg is lett az eredménye. Oké, akkor szépen sorban.
Zsolti és Dave a jelek szerint megunták azt, hogy csak egymásnak küldözgetnek mindenféle kajákat, mert ezúttal minket is bevontak. Az eredménye az lett, hogy egyik nap este tízkor egy futár egy csomag rétessel állított be hozzánk. A nagyszüleim enyhén szólva ledöbbentek, de általában az ilyeneket lazán szokták kezelni, szóval örömmel elfogadták és megették.

Mint mondtam, Ricsivel nagyon sok időt töltöttem, és az alatt az idő alatt elég közel kerültünk egymáshoz. Igazából még sosem volt megbízható és őszinte haverom, aki magyar származású lett volna. Általában nehezen alakítok ki valakivel igazán mély barátságot, de úgy érzem, hogy Ricsiért már ölni tudnék. Elég érett, de valahol végtelenül gyerekes. Lehet vele őszintén és komolyan beszélni, de ha úgy tartja kedvünk, akkor egy egész hétvégén át képesek vagyunk fifázni. Azt hiszem, ezt hívják barátságnak. Igazából a napok alatt rengeteg új dolgot megtudtam Ricsiről. Nagy múltú a srác, azt meg kell hagyni. Elmondta, hogy hogyan és miért került a Szent Johannába, hogy hova járt előtte, ott mit csinált, vagy éppen mit nem. Érdeklődve hallgattam, mert őszintén örültem, hogy így már ketten vagyunk az osztályból, akik kilógunk. Tudom, érzem, hogy vannak még dolgok, amiket nem osztott meg velem, de nem is fogom erőltetni. Ha majd úgy gondolja, akkor beavat a mélyebb részletekbe.
A suliban teltek a szürke hétköznapjaim. Szünetekben általában az árkádok alatt ácsorogtunk, és a felsőbb évesekkel beszélgettünk. Kardossal, a magyartanárral sikeresen letettem édes kapcsolatunk alapköveit. Mivel a tanár már első látásra ellenszenves volt, a stílusáról nem is beszélve, amikor házidolgozatot adott fel, egészen véletlenül „elfelejtettem megírni", ami annyit takart, hogy üresen adtam be a lapokat. Ezzel nem akartam semmit sem szimbolizálni (mert bár Neményi szeret a semmibe is belepofázni mindent), egyszerűen csak hidegen hagy az egész tantárgy a tanárral együtt. Így sikerült már szeptemberben két egyest elkönyvelnem magamnak irodalomból. Őszintén nem hatott meg a dolog.

- Hallod, C, jól belehúztál – röhögött Ricsi, amikor szóba kerültek a jegyeim. Éppen nálunk voltunk, én fifáztam, Ricsi meg a gépemen netezett.

- Ja, igyekszem. Bölcsésznek készülök – motyogtam, mire Ricsi vihogni kezdett. Tény, hogy őt még annyira sem érdekelte a suli, mint engem. – Amúgy ha már itt tartunk, holnap mi van?

- Suli – közöltem vele el sem szakítva a tekintetemet a tévétől, mire megdobott egy tollal.

- Hülye. Úgy értem, van-e valami házi...- magyarázta.

- Ja, asszem föciből adott valamit a tanár – vakargattam a homlokomat. Ricsi csak nyöszörgött, aztán sebesen gépelni kezdett. – Ugye most nem azt akarod beetetni velem, hogy képes leszel megcsinálni? Haver, jól vagy? – kérdeztem elképedve, mert őszintén meglepett a reakciója.

- Mi? Ja, nem, dehogy. Csak keresek valakit, aki ideadná – legyintett, aztán tovább pötyögött a gépemen. Kis idő után újra megszólalt – Bakker nincs fent senki értelmes – fogta a fejét, miközben átfutotta az msn-listámat, aztán felcsillant a szeme – Megkérdezem Rent, ő tuti odaadja.

- Nem ismerősöm – közöltem. Oké, tény, hogy az osztályom fele nem volt az.

- Most már az – vágta rá, mire felszaladt a szemöldököm – Felvettem. Baj?

- Dehogy. Felőlem – legyintettem. Gondoltam legalább majd meg tudom tőle kérdezni, hogy miért viselkedik velünk ilyen közömbösen. Az elmúlt napokban próbáltunk összebarátkozni vele, de Neményi mindig a 2 méteres közelében volt, mi meg nem vágytunk a társaságára. Biztos vagyok benne, hogy mindenféle hülyeséggel meg sztereotípiákkal tömte tele Reni fejét, és most mi vagyunk az öntelt népszerű diákok. Csak remélni tudom, hogy Reni ennél azért valamivel okosabb, hogy ezt elhiggye, mert azért az klassz lenne, ha nem is ismerne minket de meglenne a negatív véleménye rólunk. Komolyan kezd idegesíteni Neményi.