A Szent Johanna Gimi - Cortez szemszöge

Kezdet - Október 2., csütörtök

Miután Ricsi kb. egy hete az arcomba vágta a véleményét, minden erőmmel azon voltam, hogy bebizonyítsam neki, nincs igaza. Nem akartam, hogy igaza legyen.

Az elmúlt napokban igyekeztem rendet tenni a fejemben, mert meg kell hagyni, Ricsi elég nagy rumlit hagyott maga után. Száműztem Renit a fejemből, és megpróbáltam minél több időt a fiúkkal tölteni. Délutánonként rendszeresen összegyűltünk valamelyikőnknél, ps-eztünk, filmeztünk meg úgy általában elvoltunk.Szeptember utolsó péntekén, osztályfőnökin Haller Virág, Robi és Zsolti ellenőrzőjével együtt bekérte az enyémet is. Mind a négyen elég hadilábon álltunk valamelyik tantárgyból. Hogyne, időközben sikerült begyűjtenem a harmadik egyesemet Kardosnál, így stabil bukásra ítéltem saját magamat. Ezzel igazából csak annyi probléma volt, hogy otthon a nagyszüleim nem tudtak róla, úgyhogy amikor hazaértem, egy eszeveszett nagymama fogadott.

- Cortez, hazaértél? - kiáltott a konyhából.
- Nem, csak a szél volt... - közöltem unottan. A nagyanyám nem tartotta viccesnek, mert csípőre tett kézzel lecövekelt előttem és szúrós szemekkel bámult rám. - Na idefigyelj, fiam - kezdte. Normál esetben mosolyogtam volna, mert azért vicces volt, ahogy egy aprócska nő, kötényben, gyilkos szemekkel fürkész, de ezúttal komoly maradtam, mert tudtam, hogy most tényleg kiborult. - Én megértem, hogy most a deszkán, a videojátékon meg a haverokon kívül az égvilágon semmi nem érdekel - eddig helyben vagyunk. Mindjárt jön a de - de az, fiam, hogy szeptember van és már van HÁROM egyesed irodalomból, na azt nem értem meg - fejezte be dühösen. Bingó.
- Jólvan, nagyi, majd kijavítom, ígérem - kerültem ki, ledobtam a táskámat a kanapéra, és kinyitottam a hűtőt.
- Nem, Cortez, ezt most nem fogod ilyen félvállról venni - csapta be előttem a hűtőajtót, mire döbbentem néztem rá. Mikor lett ilyen harcias? - Nagyapáddal mi vagyunk érted a felelősök, és nem vagyok hajlandó végignézni azt, hogy egyik iskoláról a másikra vándorolsz. Nem Amerikában vagy fiam, márpedig anyád alig várja, hogy hibázzunk, és azonnal visszaköltöztet oda, ahonnan jöttél - vágta az arcomba szikrázó szemekkel. Unottan bólintottam, mert őszintén nem volt kedvem veszekedni azzal az emberrel, aki talán az egyetlen fontos személy az életemben. Kivettem a hűtőből egy dobozos kólát, felkaptam a táskámat és megindultam a lépcső felé, de a nagyanyám sietős léptekkel követett. Úgy látszik, hogy nem fogja feladni egy könnyen. - Cortez, tényleg nem kérek tőled sokat, csak annyit, hogy végre életedben először vegyél komolyan egy iskolát, mert ezt nem játszhatod a végtelenségig. Nem vagy buta gyerek, tudom, hogy ennél több van benned, csak elképesztően lusta és trehány vagy. Éppen ezért amikor Haller tanár úr felhívott, elkértem a magyartanárod telefonszámát, és egyeztettünk egy időpontot, hogy mikor lenne alkalmas beszélgetnünk egy kicsit...- magyarázta, engem meg, mintha jéghideg vízzel öntöttek volna nyakon.
- Mit csináltál??? - pördültem meg a tengelyem körül egy szempillantás alatt, és tágra nyílt szemekkel bámultam a nagyanyámra. - Miért nem egyből a sátánt hívod, hogy elvigyen a pokolra? Bár már inkább elmennék oda magamtól is - túrtam a hajamba idegességemben.
- Ez a te érdekedben van, a tanár úrral csak jót akarunk neked, hogy... - magyarázkodott, de én közbeszóltam.
- Ez mind őrült jó, de meg tudom oldani a saját problémáimat én is, nem kell hozzá segítség. Eddig is elvoltam egyedül, ezután is elleszek - vágtam a fejéhez, miközben megindultam felfelé a szobámba. Már majdnem teljesen felértem a lépcsőn, amikor nagyi utánam szólt. Félig hátrafordultam, mire folytatta:
- Örülnék, ha észrevennéd végre, hogy én nem az anyád vagyok - közölte szárazon, de a szeme üvöltött a csalódottságtól. Megfordult, és visszasétált a konyhába.

- Francba - suttogtam a levegőbe, és a hajamba túrtam. Leszaladtam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt. - Ne haragudj - tettem a nagyi vállára a kezem. - Tudom, hogy csak jót akarsz. - Megfordult, halványan elmosolyodott és összeborzolta a hajamat, mire unottam forgattam a szememet. Elég idegesítő szokása volt.