Kezdet - November 6., csütörtök

21.9K 426 49
                                    

Az elmúlt majdnem egy hónap viszonylag gyorsan, és eseménydúsan telt el. Ricsivel részt vettünk a deszkás versenyen, túl voltunk az első Szent Johannás bulin, eltelt az őszi szünet, voltam néhányszor korrepetáláson, az órákon meg a tanárok kíméletlenek voltak. Millió dolgozat, felelések, beadandók meg úgy általában az ilyesmi finomságok. De akkor sorban.

Szombaton, a deszkás verseny napján szerencsénkre jó idő volt, bár az azt következő hetekre ez nem volt elmondható. Reggel, miután megreggeliztem, felkaptam egy farmert és a Ramones pólót, belebújtam a fehér deszkás cipőmbe, felkaptam a gördeszkámat és miután valaki megállás nélkül a csengőn lógott, kiléptem a bejárati ajtón. Naná, hogy Ricsi volt az. A kapu előtt rajta kívül még Dave és Zsolti és ott állt. Előző este megbeszéltük, hogy előttünk összegyűlünk, és majd együtt elmegyünk a Millenárisba. Dave meg Zsolti persze nem versenyzők voltak, csupán belehaltak volna, ha kimaradtak volna valamiből is, na meg azért egész jó kis programnak néztünk elébe.
Rövid buszozás után már ott is voltunk a Millenárison. Igazából ha nem ismernénk a környéket, akkor is odataláltunk volna, mert rengeteg ember nyüzsgött a park körül.

- Azt a kurva! – tátotta el a száját Ricsi. Komolyan eszméletlenül sokan voltak – A franc se gondolta volna, hogy ennyien lesznek – dörzsölte meg az állát. Szerintem rögtön átgondolta, hogy hányadik helyen is fogunk végezni.

A park bejáratához lépve azonnal egy magas, kissé borostás huszonéves srác állt meg előttünk.

- Sziasztok srácok! Üdv a versenyen. Melyikőtök az induló? – fürkészett minket, mire Ricsivel feltettük a kezünket – Klassz, látom hoztatok magatokkal cuccot. Na most. Ott hátul, a nagy fa alatt, abban a sátorban van a regisztráció. Először oda menjetek, ott kitöltetek néhány papírt, csak a szokásos. Kaptok egy-egy sorszámot, válaszolnak a kérdéseitekre, ha vannak, aztán csak annyi lesz a dolgotok, hogy kivárjátok a sorotokat. Igyekszünk minél hamarabb kezdeni, hogy ne legyen csúszás, de ez sajna előfordulhat. Jó szórakozást! – hadarta el villámgyorsan, aztán már rohant is tovább egy utánunk érkező fiúbandához.

Mind a négyen elindultunk a sátor felé, amit a srác mutatott, aztán beálltunk a sorba. A sátor előtt legalább hetvenen álltak, úgyhogy volt időnk körbenézni bőven.

- Hé ez a hely baromi jó – forgolódott Dave, miközben folyamatosan fotózott a telefonjával. Biztos vagyok benne, hogy már minden fel van a twitter-oldalán. A hely mondjuk tényleg elég jól nézett ki. Több sátor is fel volt állítva: volt ugye a regisztrációs, volt egy elsősegélyi sátor, több büfé. A park közepén volt egy kisebb emelvény, rajta korlátok, kisebb ugratók, egy mikrofonállvány, és két hatalmas hangszóró. A háttérzajként folyamatosan váltották egymást a jobbnál jobb számok. Klassz kis hangulata volt az egésznek. Amikor végre a sor elejére kerültünk, kaptunk Ricsivel egy-egy sorszámot, aláírtuk a regisztrációs lapot, aztán utunkra engedtek. A fűben ücsörögve eltöltöttük az időt, egy csomót röhögtünk meg hülyéskedtünk a srácokkal, amikor a négy a-s lány huppant le mellénk.

- Sziasztok fiúk. Miújság? Már messziről láttunk titeket, gondoltuk ideülünk, úgyis van még fél óra a kezdésig, szóval addig dumcsizhatunk meg minden – kezdett bele az egyikőjük a véget nem érő csacsogásba. Őszintén, ha életem múlott volna rajta se tudtam volna megmondani a nevét. Pedig nagyon gondolkoztam, tényleg. Szőke volt, egy a négy közül. – Annyira klassz ez a hely, csak irtó sokan vannak, nem is gondoltam volna – forgolódott ültében. Amíg éppen háttal volt nekünk Zsolti a másodperc töredéke alatt kezdte el kifigurázni a csajt. Bandzsított, miközben folyamatosan a kezével beszédet imitált. Mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül. – Na és, ti, srácok, mikor kerültök sorra? – fordult hirtelen vissza, mire Zsolt azonnal abbahagyta a hülyéskedést.

A Szent Johanna Gimi - Cortez szemszögeWhere stories live. Discover now