A Szent Johanna Gimi - Cortez szemszöge

Együtt - Február 5., csütörtök

Bár a félévet lezáró napunk kicsit érzelgősre sikerült az elgondolkodó pillanatokkal meg a felidézett emlékekkel, de mindannyian tudtuk, hogy közel sem áll meg az élet, csak mert egy kiválasztott időponthoz értünk, ami a félévet jelentette. Ugyanúgy zajlott tovább az életünk, ugyanúgy teltek az órák, kaptuk a jegyeket és ugyanúgy táncoltunk a tanárok idegein. „Sajnos" az utóbbi alól én sem voltam kivétel.

A második félév hivatalosan első irodalom óráján a kedvenc tanárom kimérten felszólított, én pedig tudtam, hogy édes kapcsolatunk a második félévben is ugyanolyan fényesen fog alakulni.

- Antai-Kelemen Ádám a táblához, a többiek a szöveggyűjteményt olvassák egy hang nélkül – közölte, és lecsapta a naplót a tanári asztalra. A szememet forgatva sóhajtottam egyet, és felkászálódtam a helyemről, hogy eltöltsek egy kellemes kis felelést, egész kellemes kis társasággal. Amikor éppen ellöktem magam a padomtól, egy aggódó szempárral találtam szemben magam.

- Készültél? – suttogta Reni, mire óvatos mosolyra húztam a számat. Aranyos, de van fél évem arra, hogy összehozzak egy kettest, még van időm a lazításra. Kardos mindössze tíz percig nyúzott a verselemzésével, végül pedig felhagyott a próbálkozással, hogy bárminemű dolgot kiszedjen belőlem.

- Gratulálok, ezt a félévet is jól kezdted – írta be Kardos az egyest, én pedig a vállamat vonogatva visszaültem a helyemre. Mielőtt folytatódott volna az óra, kinyílt az ajtó és Neményi lépett be. Szép kis kezdés. Irodalomóra és a seggfej.

- Neményi, ez aztán már több a soknál! Húszperces késés? – vonta kérdőre Kardos, de Neményi csak megvonta a vállát.

- Elnézést, tanár úr, a kocsifelhajtónk lefagyott az éjjel, ezért jégtöréssel kezdtem a reggelt, amitől a megszokottnál is rezignáltabb vagyok – közölte, és otthagyva a ledöbbent tanárt, elindult a helye felé. Kardos még utána szólt, aztán hátat fordított nekünk és felírta a táblára a feladatot. Ricsi a másodperc töredéke alatt tette ki a lábát Neményi elé feltehetőleg azért, hogy kibuktassa, de ő reflexből átlépett rajta, így nem jött össze a terv. Neményi a válla fölött hűvösen meredt Ricsire, aztán nem zavartatva magát levágta magát a helyére és felcsapta a könyvét, Ricsi pedig összehúzott szemmel fordult vissza a padja felé és a fingerboardját kezdte tologatni. Kétségtelen, elkezdtük a második félévet.

Hétfőn már reggel megbeszéltük a srácokkal, hogy suli után elmegyünk a mekibe. Eredetileg a deszkapark volt a cél, de hamar rájöttünk, hogy hóban azért nehéz lenne megcsinálni egy kick-flipet. Szóval maradt a meki.

A Szent Johanna egyébként farsangi lázban ég, mint egy óvoda, csak háromszor akkora emberekkel. Idén a sorozatok lesz a bál témája, úgyhogy a diákok elképesztőbbnél elképesztőbb ötletekkel rohangálnak a folyosókon. Én valószínűleg Scolfield-nek fogok öltözni a Szökésből, mert mostanában nagyon ráfüggtem.

A gyötrelmes irodalomóra után felszabadító volt a csengő. Feltápászkodtam a helyemről és kifelé indultam, amikor Reni hirtelen felállt a helyéről, és felém fordult.

- Várj egy percet – állított meg, én pedig megtorpantam és kíváncsian fordultam felé.

- Igen? – kérdeztem tőle sietősen. Nemrég tettem magamnak egy fogadalmat, amit nagyon nem akartam megszegni. Egyre nehezebb volt.

- Kardos eléggé pikkel rád – mondta.

- Tudom – bólintottam furán. Azért ez a fél év alatt már kiderült.