Az Örök Menyasszony [Befejezett]

3.

Már egy órája dolgoztam,amikor Jason titkárnője sírást visszafojtva  lépett be a liftbe,kezében egy dobozzal, amiben a személyes dolgai vannak. Nagyot sóhajtottam,majd visszafordultam a munkámhoz.

- Lucy Blake. Jöjjön az irodámba!- jelent meg Jason, és el is tűnt. Istenem, megint mit akarhat tőlem? Felálltam és azt vettem észre, hogy a legtöbben engem figyelnek.  Néhányan aggódó tekintettel vezették végig utamat, mások pedig mintha megakarnának ölni.

- Igen uram?- csuktam be magam mögött az ajtót.

- Ülj le kérlek!- fordult felém mosolyogva.

- Nem szeretnék. Engem is kirúgni készül?- kérdeztem közönbösen.

- Ugyan Lucy, tegezz nyugodtan. Senki sem hallja. - indult el felém. Kihúzta a széket,és mutatta hogy foglaljak helyet.

- Mindenkivel tegeződik?- húztam fel a szemöldököm.

- Nem éppen.- nevetett.- De szeretném ha te a nevemen szólítanál.- ült vissza a székébe, velem szembe.

- Miért hivatott?- kérdeztem rá. Erre hitetlenkedve elvigyorodott,és rázta a fejét.

- Előléptetem. Maga az új titkárnőm,ha elfogajda az állást.- váltott vissza magázódásra. Értetlenül néztem rá.

- Miért? Miért én? - kiváncsian vártam válaszát.

- Mert nekem olyan titkárnőre van szükségem, aki szeret dolgozni,és nem nyavajog ha bent kell maradnia estig. Ezért gondoltam önre.- dőlt hátra a székében, és várta a válaszom a tollal játszva, ami a kezében volt. Jobbra ballra forgott a székével,míg én gondolkodtam.- Ha az segít meghoznia a döntést,dupla fizetést kapna.- játszott tovább a tolljával. Szemöldökét felhúzva, kiváncsian nézett rám.

- Őszinte leszek Mr. Hill. Szeretném ezt a munkát, és jól jönne a dupla fizetés is, de idegesít a jelenléte. Nem tudnék így dolgozni.- mondtam el az igazat.

- Lucy, kérem - indult el felém.- gondolja át!- nyujtotta a kezét,amit elfogattam, és felálltam.- Aludjon rá egyet, és próbáljuk meg!- kísért az ajtó irányába.- Ha tényleg olyan rossz lesz, ahogy godolja, visszaadom a régi munkáját.- nyitotta ki az ajtót.- Viszont látásra!- vigyorgott,majd kicsukott az irodájából. Szótlanul, lefagyva álltam az ajtaja előtt még két percig. Gyönyörű szemei vannak. Na meg persze ügyesen elérte, hogy ne mondjak egyből nemet a munkára. Amiután kijózanodtam,visszamentem az asztalomhoz.

- Na mit akart?- gurult oda hozzám Alice.

-  Hogy legyek a titkárnője.- folytattam a munkám.

- Elfogadtad?- kérdezte.

- Még nem.- tettem le a tollam.

- De elfogadod ugye?- érdeklődött.

- Nem tudod miért akarnak szemmel verni?- biccentettem a kollégák felé.

- Azt hiszik miattad rúgta ki Melissát. Ami igazából igaz is.- mondta.

- Nem én akartam.- mondtam szomorúan.

- Tudom én. Ne aggódj miattuk! Majd elfogadják,hogy ez van.- simította meg a vállam.

- Nem fogadom el a munkát.- mondtam határozottan.

- Dehogy nem. Lucy, kérlek ne hagyd hogy mások véleménye álljon az utadba!- mondta.- Most vissza megyek dolgozni, te pedig elfogadod az állást!- parancsolt rám. Rámosolyogtam, majd dolgoztam tovább. Annyira nem tudtam koncentrálni,mert Jasonön és a munkán gondolkodtam. Úgy érzem vonzódom hozzá,és ő nem is titkolja hogy a részéről is így van. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e,ha minden napot együtt töltenénk. Félek, hogy több lenne egy munka kapcsolatnál köztünk. Rettegek egy újabb csalódástól. Minek is gondolok ilyenekre? Elfogadom az ajánlatát, és távol tartom magam tőle. Igen ez lesz. Így lesz.
Már megint, mire felnéztem eltüntek az emberek. Összepakoltam, és Jasonhöz indultam.
Inkább majd holnap. Fordultam vissza.

-Lucy. Csak nem hozzám indult?- hallottam meg a hangját,a hátam mögött.

- Igazából a válaszomon gondolkodtam,és elakartam mondani, hogy elfogadom az állást.- fordultam meg,ám közelebb volt,mint hittem.

- Ez remek. Örülök. Jó döntést hozott.- nézett a szemembe. Egy pillanatra a számra vezette tekintetét,amitől zavarba jöttem.

- Most mennem kell.- indultam el a cuccaimért.

- Akkor holnap az irodámban.- szállt be a liftbe.

- Tartaná a liftet?- kapkodtam össze a táskám,és a pulcsim.

- Persze.- tette a lábát az ajtóhoz.- Bátorkodtam elvitetni a kocsiját szerelőhöz.- mondta amikor mellé értem.

- Hogy mi? Nekem erre nincs most pénzem. Miért csinálta?- akadtam ki.

- Mert tudom hogy rossz, és nem szeretném hogy taxival kelljen járnia.- válaszolta.

- Nem úgy volt hogy maga visz haza?- néztem rá kérdőn. Erre elvigyorodott.

- Igazán?- kérdezte vigyorogva.

- Igen.- mondtam komolyan, bár legszívesebben nevettem volna.

- Tegnap még könyörögnöm kellett,ma meg már elvárás?- nevetett, és közeledett felém. Nagyot nyeltem, mert erre nem számítottam.

-  Nem. Csak vicceltem. Már hívtam egy taxit.- mosolyogtam rá, majd kiszálltam a liftből amint kinyílt az ajtó.

- Ez jó volt Miss Blake.- kiáltott utánam, mielőtt becsukódott volna a lift, és eltűnt mögötte. Pár perc múlva mosolyogva ültem be a taxiba.