Az Örök Menyasszony [Befejezett]

10.

Jasontől elköszöntem, amikor a megbeszélésre indult,majd izgatottan siettem haza. Ám a lakásom elé érve úgy döntöttem, hogy lemondom a ma estét. Rájöttem, hogy nagy hiba lenne vele tölteni a nap további részét. Nos, Rob nem vette fel a telefont. Épp a kódot írtam be,amikor hallottam hogy megáll egy kocsi. Hátra pillantottam, és láttam hogy ő az. Elmosolyodtam,majd kinyitottam az ajtót.

- Szia.- köszönt vidáman.

- Szia. Csak felszaladok egy perce. Van kedved feljönni?- kérdeztem.

- Persze,menjünk!- indult el utánam.

- Igen. Nagyon sűrgős lenne.- hallottam meg a szembe szomszédom hangját.

- Helo. Sziasztok. Lucy, nem tudsz valakit a lakásra?- fordult felém Jessi.

- Elköltözöl?- döbbentem le.

- Igen. Az édesanyámnak kiújult a rákja,és mellette a helyem.- mondta szomorúan.

- Oh. Sajnálom. Remélem minél előbb rendbe jön.- simítottam meg a vállát.

- Igen én is nagyon bízom benne. Esetleg tudsz valakit, aki be tudna költözni minél előbb?- érdeklődött újra.

- Helo. Rob Miller vagyok. Épp albérletet keresek. Szívesen megnézném a lakást.- lépett közénk az unokabáyám.

- Ez remek. Gyere körbe vezetlek!- invitálta be Jessi.

- Én ide át leszek. Nyugodtan gyere majd be.- mosolyogtam Robra.- Szia Jessi.- köszöntem el.

- Szia.- kiáltott vissza.

Úgy félórát vártam, mire a bejárati ajtó nyitódására lettem figyelmes.

-Ez király. Egymás mellett fogunk lakni.- vigyorgott Rob.

- Igazán?- próbáltam olyan fejet vágni, mintha örülnék ennek,mert hogy igazából kicsit aggaszt a dolog.

- Már a héten ideköltözöm.- mondta boldogan.- Tudnál nekem segíteni?- kérdezte.

- Hogy én? A héten? Dolgozom.- néztem rá értetlenül,mert hogy tudja hogy dolgozok és nem érek rá. Na meg ő is dolgozik. Ma is este végeztünk.

- Tudom,de úgy gondoltam kérhetnénk szabad napot, vagyis egy hét szabit.- mondta, én meg ledöbbentem.

- Szerinted hogy nézne ki az, hogy ma bejelentettük hogy együtt vagyunk a nagy főnökkel ,holnap meg már egy hét szabadságra megyek?- akadtam ki.

- Erről én nem tehetek.- mondta egyszerűen.- Akkor jelents beteget! Kérlek Lucy, segíts nekem!- nézett rám könyörögve.

- Ajj.- sóhajtottam. Rob pedig már vigyorgott,mert tudja hogy beadom a derekam.- Legyen, de Jasonnel ezt megbeszélem.- mondtam határozottan.

- Felőlem.- kapott fel,és pörgetett meg a levegőben. Ma mégegyszer valaki megpörget a nyakába hányok.

-Tudod mit? A ma este ennyi volt. Pihenj!Holnap megyünk anyámékhoz a holmimért!- indult az ajtó felé.

- A szüleidhez?- sokkolódok.

- Persze, hisz anyádéknál csak ruháim vannak. Tőlünk pedig a bútoraimat hozzuk el.- magyarázta el.

- Aha értem.- álltam mozdulatlanul.

- Na jó éjt.- adott egy puszit az arcomra.Mondanom sem kell,még jobban ledöbbentem. Oly annyira, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy egyedül vagyok.

Reggel, még a korai órákban , felhívtan Jasont. Elmondtam neki hogy Robnak segítek költözködni,és ezért kérnék egy hét szabadságot, de szeretném ha azt mondaná hogy beteg vagyok. Nem értette miért kérek ilyet, ezért elmagyaráztam neki, hogy nem szeretném ha azt hinnék,hogy azért vagyok távol, mert a főnökkel járok. Megértette a végére, majd elköszönt,mert hogy attól még neki menni kell dolgozni.
Felvettem néhány kényelmes ruhát, majd beültem a kocsimba, és elmentem a szüleim házához.

- Sziasztok.- köszöntem hangosan, belépve a házba.

- Szia kicsim. - vont ölelésébe anyám.- Rob is mindjárt itt lesz. Hogy vagy kicsim? Könnyen elengedett a főnököd? Az unokatestvéred azt hazudta lebetegedett.- anyám csak mondta, és mondta.

- Any valamit el kell mondanom.- haraptam a számra.

- Kivele!- nézett kiváncsian.

-Az a helyzet,hogy én most kapcsolatban vagyok valakivel.- néztem rá mosolyogva.

- Oh hát ez remek.- kiáltott fel vidáman.

- A főnökömmel.- mondtam ki gyorsan, és csak a szemem sarkából mertem rá pillantani anyámra.

- Kislányom! Mondd hogy ez csak egy vicc! Tudod te hogy milyen következményei lehetnek ennek? Ha összevesztek lehet munkád sem lesz. Ez nagyon felelőtlen lépés volt.- szidott le anyám.

- Szeretjük egymást anya. Folytsam el az érzéseimet?- néztem rá szomorúan.

- Ha boldogok vagytok én nem állok az utatokba, de legyen b terved arra az esetre ha kirúgna.- tett le elém egy bögre kávét.

- Indulhatunk? - jelent meg Rob.

- Mindjárt megyek , csak ezt megiszom.- mutattam fel a bögrét.

- Az én kocsimmal megyünk,mert arra tudunk kötni utánfutót.- mondta.

- Egy kocsival megyünk?- döbbenek le. Abban reménykedtem, hogy nem kell sok időt vele töltenem,annak ellenére hogy segítek neki. Remélem hamar túl leszünk ezen a herce-hurcán.