12.

2K 128 5
                                    

Végre hétvége van. Befejeztük Rob lakását. Időközben átfestettük. Áthordtuk a bútorokat, és akkor jutott eszébe, hogy jobb lenne ha más színt kapnának a falak. Gratuláltam neki,mert előbb is eszébe juthatott volna. Mindegy végülis végeztünk mindennel.
A napokban többször is kerültünk zavarba ejtő helyzetbe,de próbáltam nem figyelni ezekre. Eltereltem a gondolataim Jason felé. Sajnos vele csak telefonon tudtam komunikálni a napokban. Azt ígérte jövőhéten bepótoljuk a kimaradt napokat. Megbeszéltük, hogy vacsorázni is elvisz majd, és sok időt töltünk együtt.

- Ünnepeljük meg hogy végeztünk, vagy hogy szomszédok lettünk!- öntött egy pohár bort Rob.

- Ilyen korán igyunk??- néztem rá kérdőn.

- Hétvége van.- válaszol.

-Jó,de csak egy pohárral.- egyezek bele.

- Ne már. Az milyen ünneplés lenne?- néz értetlenül.

- Nincs most kedvem inni.- nyavajgok.

- Jó,akkor ezt az egyet idd csak meg!- mondja. -Arra hogy szomszédok lettünk.- emeli poharát.

- Egészségedre. - koccintunk. Beleiszok a borba. Nagyon finom,így újra kortyolok.

- Zene jöhet?-kérdi.

- Naná.- vigyorgok. Kis idő múlva megszólal a zene. A borom pedig elfogy. Újra töltöm a poharat,csak még egy pohárral. Gondolom magamban. A hangulat egyre jobb. Újra nagy beszélgetésbe esünk. Sok minden szóba kerül. Politika, élet szemlélet, kitartás,akarat és ami csak eszünkbe jutott. A poharam újra és újra megtelt a finom borral. Éreztem is a hatását. Megszólalt a kedvenc zeném,és nem bírtam ki táncolni kezdtem, vagy inkább ugrálni. Ekkor indult be minden. Még többet ittam, még többet táncoltam. A végén már Rob is táncolt velem.

Reggel álmosan fordultam át a másik oldalamra. Egy kezet éreztem a derekamon,majd ajkait az ajkamon. Ott csókoloztunk. Állj!  Pattantak ki a szemeim.

- Mi fasz?- ugrottam ki az ágyból. Rob ágyából. Jézusom. Ő meg csak kínosan mosolyog és vakarja a tarkóját.- Miért csókoltál meg? Miért aludtam a te ágyadban? Rob mi folyk itt? Mondd hogy nem történt semmi!- esek kétségbe, és dühöngök.

- Nyugodj meg Lucy! Mindent elmondok.- próbál nyugtatni.

- Annyit mondj el, hogy- nyelek egyet.- lefeküdtünk-e egymással?- hunyom le a szemem.

- Igen, de

- Semmi de. Ez gusztustalan.- indulok a kijárat felé.

- Lucy hadd mondjam már végig!- jön utánam.

- Nem vagyok rád kíváncsi.- nézek a szemébe dühösen.- Ne keress többé!- megyek ki az ajtón,át az én lakásomba. Az ajtónak támaszkodok majd lecsúszok a földre. Sírában török ki. Nem lehet igaz. Nem történhetett meg.

-Lucy.- suttogta a fülembe,majd a nyakamat kezte puszikkal behinteni. Élvezet járja át a testem érintésétől. Lassan megfordulok,a szemébe nézek, közben lassúzunk a gyors a zenére. Lecsap ajkaimra, nem ellenkezek, vadul visszacsókolok. Hátrálni kezdek,míg a falhoz nem ér a hátam. Lábaim dereka köre fonom, a fenekemre vezeti kezeit úgy tart. Aztán elindulunk valamerre, majd azt érzem hogy zuhanok. Valami puhára estem, az ágyába.

Törnek fel az emlékek,miknek hatására jó érzések szabadulnak fel bennem,de közben ott az undor és a bűntudat. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Megcsaltam Jasont,az unokatestvéremmel.  Egyre csak emészt belülről a szégyen. A zuhany felé veszem az irányt. Beállok a  kabinba, és folyatom magamra a meleg vizet. Idővel egyre csak hül a víz,míg végül jég hideg víz frissíti bőröm.

Vasárnap lévén,anyámék várnak ebédre. Ezért készülődni kezdek. Nem bírok tükörbe nézni, de egy alap sminket muszáj felvinnem az arcomra. A másnaposság, és a sírás miatt is. Nem tudom hogy fogok ezek után Jason szemébe nézni, vagy hogy tudok majd itt élni Rob szomszédságában.  Hogy lehettem ilyen felelőtlen istenem? Nem fér a fejembe.
Táskámmal a kezemben indulok a lépcsőházba. Épp bezárom az ajtót, amikor nyílik a másik. Ahogy megfordulok Rob áll mögöttem.

- Kérlek hallgass meg!- kezdi,de nem hallgatom meg. Elindulok le felé a lépcsőn.

- Nem vagyok rád kíváncsi. Undorodom tőled.- kiabálok vissza. Futva megyek le a lépcsőn, ki a házból. Beülök a kocsimba, és anyámékig meg sem állok.

Az Örök Menyasszony [Befejezett]Where stories live. Discover now