Az Örök Menyasszony [Befejezett]

4.

Reggel amikor kiléptem az utcára nagyon meglepődtem. Jason állt szemben velem, a kocsimnak támaszkodva. Meg kell hogy valljam,szebb volt, mint új korában. Már mint a kocsi.

- Szia Lucy. Jó reggelt!- mosolygott, és ellökte magát a kocsitól,hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Végig húztam a kezem az ajtón, és döbbenten rá néztem.

- Jason. Ez,ez több, mint amire szükség volt. Hogy fogom mind ezt visszafizetni?- néztem újra a kocsimra.

- A cég ajándéka. - mondta.

- Sok lesz már ez a sok adakozás. Előbb az új állás, most meg egy szinte új autó. Mit akarsz tőlem?- kérdeztem meg kerek perec.

- Nyugodj meg! Én csak segíteni szerettem volna.- nyújtotta át, a tőlem valószínűleg elopott, kulcsomat.

- Hálás vagyok, de legközelebb engem is kérdezz meg, mielőtt elopod a kulcsaimat!- vettem ki a kezéből, ő pedig csak vigyorgott, miközben lehajtotta a fejét. Újra rám nézett.

- Rendben Lucy,ne haragudj! Most viszont vár a munka.- nyitotta ki az autója ajtaját. Így tettem én is,bedobtam az anyós ülésre a táskám, és még felnéztem Jason fele, ő viszont már indult is.
Beültem az Audimba. Már az érzés is fura volt. Mintha kicserélték volna. Kellemes illat volt bent. Nem mintha eddig büdös lett volna,csak ez most más. Kitisztították az üléseket,vagyis az egész kocsit. Miután kigyönyörködtem magam az új,régi kocsimban, beindítottam a járműt. A hangja sokkal szebb volt. Elindultam,persze félve,mert nem tudtam mire képes egy ép kocsi. Már leakartam cserélni,most pedig semmiért sem adnám. Csak egy kis törődés kellett neki.

Épségben megérkeztem a vállalat parkolójába. Beszálltam a liftbe, és nyugodtan álldigáltam ott. Nyílt az ajtó a másodikon,ahol Jason szállt be mellém. Kicsit meglepett, de hát ez az ő cége, oda megy ahova akar.

- Jól ment a kocsi?- kérdezte előre nézve.

- Igen, és még egyszer nagyon szépen köszönöm.- fordultam felé.

- Öhm Lucy, még egyszer sem köszönted meg, csak annyit mondtál hogy hálás vagy.- fordult ő is felém.

- Igazán? - gondolkodtam el.

- Igen.- nevetett. Ekkor viszont hirtelen megállt a lift. A lökés,amit okozott, kibillentett az egyensúlyunkból. Jason az egyik kezével a lift oldalába támaszkodott meg,a másik kezével engem óvott meg a földre zuhanástól. Az események úgy hozták,hogy az arcunk vészesen közel került egymáshoz. Egymás szemébe néztünk, és Jason a számra pillantott. A szája már az ajkamat súrolta,és nem akartam leállítani.

- Van oda bent valaki?- dörömbölt,és kiabál be egy férfi. Jason megköszörülte a torkát, de végig a szemembe nézett.

- Igen. Ketten vagyunk. - kiabált vissza.

- Nem sokára itt van a szerelő. Mind jól vannak?- kérdezi a férfi.

- Igen minden rendben.- válaszol Jason,eközben arrébb lépkedek. Zavarban vagyok. Mi volt ez az előbb? Majdnem megcsókolt a főnököm.

-Lucy,- simít végig a karomon.- valami baj van?- érdeklődött.

- Ne tegyen ilyen soha többé!- mondtam, de nem néztem rá.

- Mire gondol? Ne érintsem meg?- simította meg az arcom. Érintésére bizseregni kezdett a bőröm.- Ne hajoljak túl közel?- lassan lépkedett közelebb, én pedig hátráltam. Messze nem jutottam. A hátam a lift oldalának ütközött. Mély levegőt vettem és a szívem hevesen dobogott, amikor újra csak egy cm választott el tőle. Lehunytam a szemem.- Esetleg ne kívánjam mindennél jobban a csókját?- beszélt már úgy,hogy közben akjai az enyémen voltak.

- Ne tegye,mert akkor fel kell mondanom!- suttogtam. Kinyitottam a szemem,amikor már eltávolodott tőlem. Rá néztem,és vigyorogva vakarta a tarkóját.

- Miért teszed ezt velem? Még soha senki nem váltott ki ilyen érzéseket belőlem. Senki csókját nem kívántam még így Lucy. Engedd hogy megtegyem!- jött hirtelen újra közel,ám a lift elindult.

- Nem lehet Jason.- mondtam még utoljára a szemébe nézve.

Ezek után az első napom Jason titkárnőjeként csendesen telt. Elvégeztem a feladatokat, és átirányítottam a hívásokat. Több munkám van mint volt,de dupla fizut kapok.

- Végeztél mára.- szólt Jason.

- Hogy- hogy végeztem?- értetlenül néztem rá.

- Ahogy mondom. Menj haza!-nyomkodta a telefonját.

- Rendben.- álltam fel,és pakoltam össze. -Maga még marad?- érdeklődtem. Válaszul csak egy hümmögést kaptam. Nem foglalkoztam vele,hanem elindultam. A lift nyílásakor viszont, köpni nyelni nem tudtam. Egy hiányos öltözetű lány indult el Jason irodája felé.
Elkapott a düh, és legszívesebben most jól felképelném, de semmi közöm hozzá, hisz ma én voltam, aki elutasítottam. Nem tudom miért, de féltékeny vagyok.