Az Örök Menyasszony [Befejezett]

9.

Az nap Jason újra magáévá tett az irodában. Aztán az azt követőn is, és az után is. Szinte miden nap az elmúlt két hónapban. Persze nem csak az irodában találkozgatunk. Elvitt már néhányszor vacsorázni, és még a szüleinek is bemutatott,amikor épp meglátogatták a lakásán, és én is ott voltam. Eléggé hiányos öltözékben. Mondanom sem kell, volt meglepetés.

Robbal anyáméknál minden hétvégén találkozok.  Legtöbbször a régi képeket nézegetjük, és nevetünk azokon. Még a rossz emlékeimen képes vagyok nevetni mellette. Az ő szemszögéből végülis vicces volt akkor is amikor megtörtént. A legutóbbi este többet ittam a vacsorához járó borból, és ő hozott haza.  Amikor az ajtóhoz kísért, olyan érzésem volt mintha megakart volna csókolni. De hisz ezt nem szabad. Rokon vagyunk, ez lehetetlen. A legrosszabb, hogy annak ellenére hogy kapcsolatban vagyok, bennem is felmerült hogy megcsókolom. Emiatt vagyok kétségbe esve. Hogy vonzódhatok a saját rokonomhoz? Ebből soha nem lehet semmi. Na meg Jason is fontolgatja, hogy végre nyílvánosan együtt legyünk. Hogy néz az ki hogy én meg az unokabátyám felé kacsingatok? Istenem kérlek segíts ezt a beteges őrültséget kitörölni az elmémből!

- Lucy gyere velem!- állt meg előttem Jason.

- Jövök, de hova megyünk?- értetlenül nézek rá.

- Majd megtudod.- kacsintott.
Továbbra is értetlenül álltam mellette. Aztán megfogta a kezem,és magával húzott.

- Jó napot kívánok minden dolgozónak! Szeretnék bejelenteni valamit.- ekkor esett le hogy miről van szó. Nyeltem egy nagyot.- Minden félre értést,és pletykát megszeretnék előzni. Ez a nő itt mellettem ellopta a szívem. Ez azt jelenti,hogy a mai naptól,ha beleggyezik, akkor mi egy pár vagyunk!?- nézett rám kérdőn, mosolyogva. Körbe néztem az arcokon. Alice vigyorgva figyelte az eseményeket,a többiek pedig döbbenten várták a válaszom.

- Rendben Jason, próbáljuk meg!- mosolyodtam el. Ő pedig örömében felkapott és megpörgetett a levegőben. A jó kedv hevében hangosan nevetni kezdtem. Néhányan tapsoltak, az irigyek pedig mogorván mértek végig minket. Nem sokáig tudtam megfigyelni őket,mert Jason megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba. Amikor szétváltak ajkaink, a lift irányába nézve, Robot láttam meg feszülten figyelve minket. Egy pillanatra lefagyott arcomról a mosoly,majd  Jasonra nézve újra vidáman vigyorogtam.

- Most mindenki folytassa a munkáját!- mondta, majd vissza mentünk az irodájához. - Nem is volt olyan nehéz.- vigyorgott rám.

- Csak néhányan akarnak megölni.- nevettem.

- Ugyan, csak irigykednek.- adott puszit az arcomra.

-Megyek én is folytatom amit elkezdtem.- mondtam.

- Rendben. Nekem is van néhány telefon amit elkell intéznem. - adott egy utolsó puszit a számra, majd bement.

- Szóval a rejtéjes fickó a nagy főnök?- hallom meg, Rob szemrehányó hangját.

- Szia.- úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna az előbbit.

- Miatta mondtál nekem mindig nemet?- kérdezi.

- Ugyan már Rob. Minden hétvégén találkozunk, az anyáméknál laksz. Rémlik? - nézek rá kérdőn.

- Mért nem mondtad el?- érdeklődik.

- Mert nem vagy a legjobb barátnőm. Te csak az unokatestvérem vagy,aki tönkre tette a tinédzser éveimet. Mit vártál, hogy minden titkom megosztom majd veled?-horkantottam.

- Szólnál a szerelmednek,hogy itt vagyok?- kérdezte gúnyolódva.

- Persze.- mosolygok rá.

Nem tudom hová tenni ezt a viselkedést. Miért viselkedik ilyen furán? Talán ő is érez irántam valamit? De akkor sem lehetne köztünk semmi. Távol kell tartanom magam tőle, mert csak úgy tudom kitörölni ezeket az érzéseket. Igazából nem is értem hogy születhettek meg ilyen érzések iránta.

- Lucy! - lépett ki az ajtón Jason, Robbal a nyomában.

- Igen?- néztem rá érdeklődve.

- A mai vacsorát le kell mondanom. - nézett rám szomorúan.

- Miért?- kérdeztem.

-  Az egyik ügyfélell kell üzleti vacsorára mennem. Sajnálom kicsim. Szívesen vinnélek téged is, de szerintem nagyon unnád.- magyarázta.

- Igaz. Semmi gond. - mosolyogtam rá. Még váltott néhány szót Robbal, majd visszament az irodájába.

- Szóval akkor ma ráérsz?- villaltotta meg fogsorát Rob,mire felnevettem.

- Honna  tudtad?- kérdeztem vicces fejet vágva.

- Ráéreztem.- kacsintott- Akkor munka után elmegyek érted.- jelentette ki,majd elsétált.