Sparks || Irwin [átírás alatt]

8.

/Hailey/

LA, október 24.

– Beszélgetsz még azzal a Daniel nevű pasival? – kérdezte Lily, miközben a sminkasztalánál ülve igyekezett tökéletes tusvonalat húzni magának. Én a babakék takaróval borított ágyán feküdtem, és egy tenyérnyi méretű, plüss kosárlabdát dobáltam a levegőbe, amit a táskám alján találtam.

Edzés után egyenesen a legjobb barátnőm lakására jöttem készülődni, hiszen nagy nap volt a mai: a születésnapját ünnepeltük. Igaz, nem terveztünk hatalmas felhajtást – azt Lily nem is szerette volna – csak egy kis csajos estét hármasban. Nora meg én közösen rendeltünk neki egy tortát, amiért a szőke center éppen most ugrott el a cukrászdába, később átadjuk az ajándékokat – amik szintén apróságok, részemről például egy ajándékutalvány a kedvenc üzletébe –, aztán pedig elmegyünk West Hollywoodba és beülünk valahová meginni valamit.

– Aha – feleltem, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam. Lily keverék kiskutyája, aki addig a combom mellett kuporgott és megbűvölve figyelte a labdámat, azonnal az ölembe telepedett és orrát a tenyeremnek nyomva várta, hogy simogassam meg, vagy kezdjem el vakargatni a füle tövét. Lehetetlen volt ellenállni neki, ujjaimat azonnal a puha szőrébe fúrtam. – Tegnap is írt. Meg a hét elején is.

– És láttál már képet róla?

– A-a – ráztam meg a fejem.

– Hailey Jean Collins! – förmedt rám. Teljes nevem hallatán reflexszerűen húztam be a nyakam, mert előre sejtettem, hogy most fejmosást fogok kapni. Lily letette a kezéből a tust, és felém fordult, hogy szemrehányó pillantással illessen. – Ennél okosabb lánynak hittelek. Belegondoltál már, hogy mi van, ha valami pedofillal beszélgetsz hetek óta?

– Jaj, ugyan már – forgattam meg a szemem. Sok minden miatt aggódtam, de hogy Daniel pedofil lenne, az nem szerepelt a listán. – Pont ez az, hogy hetek óta beszélünk, és csak zenéről, a hobbijainkról meg ehhez hasonló témákról esett szó... Olyan dolgokról, amik mindkettőnket érdekelnek. Semmi olyasmiről, ami arra utalna, hogy nem az, akinek mondja magát.

Lily elmotyogott az orra alatt valami olyasmit, hogy „ha te mondod", aztán visszafordult a tükörhöz, hogy befejezze a sminkjét. Már csak néhány apró simítás hiányzott, hogy teljesen elkészüljön, mivel a csinos, fekete, térd fölé érő ruhába, amit korábban együtt vettünk neki, még akkor belebújt, amikor én a hajamat vasaltam a fürdőszobájában. Már a barna csizmája is ott díszelgett a lábán, a farmerdzsekije pedig egy vállfán lógott, indulás előtt csak fel kellett kapnia. Vörös tincseit egy körkefével hullámosra szárította, és hagyta apró szeplőkkel borított vállára omlani.

Amíg a barátnőm halkan dúdolgatott egy Shawn Mendes számot, miközben hosszasan elbíbelődött a szempillaspirállal, én álomba simogattam a kutyáját. A Leo névre hallgató kis dög ugyan teljesen összeszőrözte a fekete farmernadrágom, de olyan imádnivalóan bánatosan nézett, amikor megpróbáltam letenni a földre, hogy inkább meggondoltam magam.

– Megnézhetem az üzeneteket, amiket ez a Daniel küldött? – pillantott rám ismét Lily, miután elkészült, és elpakolta egy dobozba a sminkcuccait.

– Ha ettől megnyugszol – vontam vállat. A szájam sarkában apró mosoly bujkált, mert ezt a tulajdonságát nagyon szerettem: úgy óvta a barátait, mint egy anyatigris, és még akkor is aggódott értük, amikor nem volt különösebb oka rá. Azt, hogy el akarta olvasni az üzeneteket, nem ellenőrzésnek vettem, hanem törődésnek. Egyébként sem volt semmi rejtegetni valóm, úgyhogy elővettem a telefonom és kikerestem a chat alkalmazást.