Emlékezés

11.1K 238 53
                                    

Minden azzal kezdődött, hogy Harry legyőzte Voldemortot. Minden és mindenki megváltozott.... Az utolsó évüket töltik Roxfortban de semmi sem volt olyan, mint a csata előtt. Harry és Ron még mindig nem tudják túltenni magukat a történteken és igazság szerint Hermione sem. Ő Hermione Granger soha nem tudja túltenni magát a történteken mivel örökre a karján hordoz egy sebhelyt, ami nem hagyja feledni a történteket. Valahányszor ránéz, arra a szóra eszébe juttatja, mit művelt vele Bellatrix Lestrange.

SÁRVÉRŰ

Ahogy kínozta, ahogy szenvedett és Draco csak nézte, nézte és nézte, miközben Hermione csak halkan kérlelte, hogy segítsen rajta. De nem tett semmit...

A tanév gyorsan és nyugodtan telt semmi és senki nem avatkozott bele. Nagy örömükre Minerva McGalagony professzor vette át az iskola igazgatói címet és ez így volt rendjén. Senki mást nem tudtak volna elképzelni erre a posztra. Szigorú, de mégis emberséges. Harry és Ron az auror képzőbe szeretnének tovább tanulni és őszintén szólva ez nem lepett meg Hermionét egy kicsit sem. A történek után automatikusan felvételt nyertek szóval készültek, hogy folytassák a még szabadon mászkáló Halálfalók begyűjtését. Csak erről tudtak beszélni barátnőjüket is hívták, de ő visszautasította soha nem lett volna képes olyan tettekre, amiket kértek volna. Ő inkább a Mágiaügyi Minisztériumban szerette volna elhelyezkedni.

Harry és Ginny kapcsolata már hivatalos volt, bár ezt mindenki sejtette, hogy így lesz. Ron és Hermione kb. fél évet jártak, de rájöttek, hogy nem fog menni, nincs semmi közös bennünk leszámítva Harryt. Békében váltak el és a barátság megmaradt köztük.

Eljött az év vége és vizsgázniuk kellett persze Hermione kitűnő RAVASZ vizsgákat tett. A fiúknak is sikerült bár nem kitűnőre, de nem is kellett, hogy az legyen mivel már biztos helyük volt az auror képzőben.

Egy varázsló viszont nem tért vissza az iskolába nem is csoda és Ő nem más volt, mint Draco Malfoy. A családjával bujkáltak, de mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy hol a Malfoy kúriában. Nem bánták, hogy nem volt az iskolában legalább volt egy nyugodt évük. Hermioménak viszont a szíve legmélyén igen is hiányzott, bár erről senkinek sem beszélt. Aznap mikor Bellatrix Lestrange kínozta egy percre valahogy tekintetük találkozott és olyanokat látott abban a szürkés szempárban, amint addig még soha. Fájdalmat, megbánást, félelmet és talán szerelmet.....

A vizsgák befejeztével a nyarat a Weasley családdal töltötte Harry és Hermione is. Gyorsan eltelt és a lány még mindig egyetlen baglyot sem kapott a Minisztériumból. A nyár utolsó napján azonban változás történt.

-Hermione, Hermoine, ébredj! -keltegette legjobb barátnője Ginny.

-Mi az? Hagyj békén! -és ezzel visszarántotta fejére a takarót.

-De baglyod jött! Kelj már fel!

Egy mozdulattal kipattant az ágyából, és ezzel a mutatvánnyal jól rá is ijesztve barátnőjére.
Kezébe nyomta a borítékot és Hermione elkezdett fel-alá sétálni a szoba közepén és csak nézett a borítékra írt szövegre Hermione Granger megfordítva a Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével találta magát szemben.

-Nyisd már ki! - ripakodott rá Ginny.

-És ha rossz hír? -kérdezett vissza.

-Akkor is meg kell nézned!

-Hát jó, rajta! -biztatta magát.

Kedves Ms Granger!

Sajnálattal közöljük, hogy jelenleg nincs betöltendő állásunk számára. Mindazonáltal jelentkezését szívesen vettük és mihelyt üresedés áll fent jelentkezni fogunk.

Örökre, És Azon Is Túl (Befejezett)Where stories live. Discover now