Örökre, És Azon Is Túl (Befejezett)

Éjszakai beszélgetés

Hermione magára zárta az ajtót és bebújt baldachinos ágyába. Azon merengett, hogy mi is történt a fürdőszobában kettejük között, és hogy egyáltalán miért is hagyta volna magát.
Draco szintúgy ezen a jeleneten törte az agyát, hogy miért is akarta megcsókolni a lányt.
Addig-addig gondolkodtak, hogy elnyomta őket az álom. Valamikor éjszaka egy óra körül Draco felébredt és csendben kiosont letusolni. Már éppen az egyetlen alsóját vette fel -amit a táskájában talált- mikor sikítást és kínok közti vergődést hallott Hermione szobájából. Felkapta pálcáját és elindult a szoba felé. Nyitotta volna az ajtót, de zárva volt. Draco megjegyezte magának hogy Granger tanult a fürdőszobás esetből, de átkozta is, mert így csak nehezítette a bejutást.

-Alohomora. -suttogta és a zár kinyílt.

A Hold bevilágított az ablakon így kivehető volt minden a szobában. Körülnézett, de senkit nem látott bent valószínűleg rosszat álmodik a lány nyugtázta magában. Nem tudta mit tegyen, ki menjen vagy felébressze. Gondolkodás menetét egy újabb sikoly szakította meg. Eldöntötte felkelti.

-Granger, ébredj! -keltegette leülve az ágya szélére, de semmi változás.

El kezdte vállánál fogva rángatni a lányt mire Hermione felriadt és a rémülettől Draco ölelésébe menekült. Néhány percig csak ölelte, ölelte és ölelte a fiút, aki szintúgy visszaölelte, bár nem tudta, hogy miért, de jól esett neki. Hermione kapott először észbe és eltolta magától a csupasz férfi testet. Mindketten zavarban voltak, ismét. Draco felpattant az ágyról és kiviharzott a nappaliba. Ledobta magát a kanapéra és nem értette, hogy mi történik vele, ez a lány már kétszer zavarba hozta, holott ezt még senkinek sem sikerült. Odasétált a kandalló elé.

-Piroinito. –mondta és már lobogott is a tűz.

Eközben Hermione kisétált a konyhába egy pohár vízért, teljesen megfeledkezve arról, hogy csak a pulóver van rajta.
Draco végigmérte a lányt miközben elsétált mellette, eddig észre sem vette, hogy milyen jó teste van, ami után most elkezdett vágyódni. Hermione már a pohár víz kortyolgatása közben eszmélt fel mikor meglátta tükörképét a szekrénybe. Miközben letette a poharat két kéz simult a derekára, felkapta a fejét és mielőtt szólni tudott volna valamit is Draco megfordította és mélyen belenézett azokba a gyönyörű csoki barna szemekbe majd egyre-egyre közelebb hajolt várva, hogy mikor tiltakozik ellene, de Hermione csak hagyta. Hagyta, hogy megtörténjen és végül heves csókcsatába kezdtek. Draco keze kezdte felfedezni a lány testét és Hermione keze is ide-oda vándorolt a fiú testén. Mikor szétváltak egyikük sem tudott megszólalni csak néztek egymás szemébe. Miután ez a kapcsolat is megszűnt közöttük Draco visszasétált a kanapéhoz, ahová Hermione követte őt és leült mellé. Egyikőjük sem értette, hogy miért történt, ami történt.

-Ez meg mi volt? -törte meg végül a lány a csendet.

-Fogalmam sincs. -jött a válasz. -Egyszerűen úgy éreztem, ha nem megyek utánad szétrobbanok és hajtott a vágy előre.

Ismét csend...

-De nem tiltakoztál, szóval valld be, hogy élvezted. -vigyorgott a Malfoy fiú a lányra.

-Draco!- nézett rá szúrósan Hermione egy vállboksz kíséretében.

-Ááuu.. Hogy hívtál?

-Draconak, miért nem ez a neved? -nézett értetlenül a fiúra.

-De igen csak még sosem hívtál így.

Hermione elvörösödött majd kinyújtotta a nyelvét a fiúra.

-Mit álmodtál? -fordította komolyra a szót.

Hermiome lehajtotta fejét és felhúzta pulóvere ujját, hogy látható legyen a sebhely amit Bellatrix Lestrange hagyott jobb alkarja belső felén.

Sárvérű.

Draco egyből tudta, hogy mire céloz a lány, hiszen ott volt ő is végignézte, ahogy szenvedett. Bal kezével megfogta Hernione jobbját és közelebb húzta majd rátette a sebhelyre jobb kezét. Hermione ekkor vette észre bal karján a Sötét Jegyet. Draco egyből kapcsolt és el akarta húzni, de ekkor elkapta és rátette bal kezét a Granger lány. Egymásra nézve összekapcsolódott tekintetük és így ültek percekig.

-Mi történt veletek? Hogy kerültetek ide anyáddal? -kérdezte félve.

Draco sóhajtott egyet és belekezdet.

-Kopogtak az ajtónkon apám ment kinyitni, de fogalma sem volt róla hogy három aurornak nyit ajtót. Menekülni kezdett, de mielőtt beért volna hozzánk elkapták. Anyám a segítségére sietett, de már késő volt. Apám könyörögni kezdett Potternek és Weasleynek hogy engedjenek el engem és anyám, cserébe mond nekik Halálfalókat. Elkezdte sorolni a neveket, de már vagy elfogták, vagy meghaltak aztán a következő névvel, sikerrel járt, Potter elengedett minket. Ahogy menekülni kezdtünk Weasley egy Sectumsemra átkot küldött rám. Anyám a nyakláncából egy zsupszkulcsot csinált és a többit már tudod....

-Sajnálom Draco.

-Mit sajnálsz? Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért hagytam, hogy ezt tegye veled Bellatrix. -mutatott a sebhelyre. -Meg tudsz nekem bocsátani?- nézett fel a lány szemeibe.

-Már rég megbocsátottam. –hüledezett, hogy a nagy Draco Malfoy tud bocsánatot kérni.

-Hogy érted ezt? -értetlenkedett.

-Apád befolyásolt téged és gondolom ezért......

Egy könnycsepp hagyta el Hermione szemét amit Draco észrevéve letörölt arcáról. A Granger lány hirtelen a fiú vállára hajtotta fejét, aki átkarolta őt és így nézték szótlanul a lobogó tüzet. Draco érezte hogyan elhagyja ereje a lány testét, aki egyre jobban nyomta a vállát jelezve, hogy elaludt. Draco felnézett a falon lévő órára már öt óra volt, óvatosan karjaiba vette a lányt nehogy felébredjen és bevitte az ágyába. Épphogy letette Hermione mozgolódni kezdett.

-Maradj itt. -nyöszörögte.

Draco odahúzta az ágya mellé a sarokban álló fotelt beleült és magára húzott egy plédet. De mielőtt elaludt volna nyomott egy puszit a lány homlokára.