Veszélyes Vonzalom //Befejezett

7. A szexi alfa

Biztos figyelmezteti a többieket, hogy a közelükben ólálkodom.
Mikor a pulzusom újra a normál szintet ütötte, lassan tovább mentem be az erdő mélye felé. Minden kis neszre odakaptam a fejemet és szaporább lett a légzésem. A végén már attól féltem, hogy itt fogok meghalni szívrohamban. Jó pár méter után a sok apró nesz egy nagy morajjá olvadt össze. Minden irányból bokrok zörgése és az avar taposása hallatszott. Reszketve lépkedtem előre, miközben folyamatosan rázott a hideg. Minél hangosabb lett a zaj, annál jobban remegtem és féltem, hogy összeesek. A jobb oldalamról egy nagy reccsenést hallottam, így azonnal arra fordultam. Megláttam, hogy egy virító, sárga szempár közeledik felém a köd függönye mögül. Alig láttam valamit a sűrű homályfelhőtől, de az ijesztő szempár tulajdonosa egyre közelebb került hozzám. Úgy megijedtem, hogy teljesen ledermedtem. Csak álltam ott és vártam, hogy mi fog történni. A lábam gyökereket vert a földbe, mozdulni sem bírtam a sokktól és a félelemtől. Úgy bámultam a közeledő alakot, hogy nem is pislogtam. Pár másodperc után olyan közel került hozzám, hogy tisztán ki tudtam venni farkas formáját. Mikor már egymással szemben álltunk és mereven bámultunk egymás szemébe, minden elcsendesedett. Még a bogarak és a szél is elhallgatott. Egy darabig csak néztük egymást, aztán hirtelen újra hangzavar lett. Körbepillantottam és megláttam, hogy körbevettek. Minden irányból fürkésző, sárga szemek figyeltek. Lassan lépkedtek felém, addig, amíg az összes farkas alakját tisztán nem láttam. Körülbelül egy 6-7 méter sugarú kör közepén álltam. Ismét csend lett, majd egyszer csak a velem szemben álló vérfarkasra rádobtak egy nagy leplet és elkezdett alakot váltani. Nála nem hallottam nyüszítést, vagy üvöltést, csak szép lassan felegyenesedett, majd ember alakjában állt velem szemben. A csodálkozástól kidülledt szemmel figyeltem, hogy mit csinál. A testét takaró leplet a dereka köré kötötte, mint egy törülközőt. Csípőre tette a kezét, amitől a karján jól láthatóvá váltak szálkás izmai. A tekintetem akaratlanul is kidolgozott felsőteste felé vándorolt, mire ő is lenézett kockás hasára. Elkaptam róla a szememet és zavartan lehajtottam a fejem.
- Mit akarsz szépségem? - szólalt meg mély, rekedtes, de szexi hangján. Nem válaszoltam. Dühös arccal közelebb lépett és ujját az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. - Kérdeztem valamit! - emelte fel a hangját, miközben sárgán világító szemeivel mélyen belenézett az én kékes szempáromba. A tekintetéből sugárzott a felsőbbrendűség és a vezető szellem. Biztosan ő az alfa. Elragadott a félelem, amikor rá néztem, így behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Olyan közel állt hozzám a 19-20 év körüli vérfarkas, hogy megcsapta az orromat a kellemes fenyőillata. Újra felnéztem és belenéztem az immár szürke szemeibe. Még mindig engem nézett. Beletúrt fekete hajába és még közelebb lépett hozzám. Alig néhány centi választott el minket egymástól. Zavartan és félve lehajtottam a fejemet.
- Nézz rám! - utasított halkan, de tekintélyt parancsolóan, mire felnéztem a szemeibe, amik ismét sárgák lettek. Úgy látszik, hogy ha dühös, akkor világítanak. - Szóval? Mit keresel itt? Meg akarod öletni magad? - kérdezte ismét nyugodt hangon. A szeme színe elkezdett halványodni, míg végül felvette eredeti szürkeségét. Ez ilyesztőbb volt, mint Adam-éké. Nekik csak akkor világít, ha telihold van, vagy ha átváltoznak. Úgy látszik, hogy az alfáknak gyakrabban változik. Például, ha dühösek.
- Én.. csak.. - kezdtem bele dadogva. - A barátnőm.. eltűnt - mondtam aggódva. Pár másodpercig az alfa nem reagált semmit, de aztán megszólalt.
- És ez hol érint engem? - érdeklődött csodálkozva. Helyre állítottam a légzésemet, majd határozottan válaszoltam.
- Az egyik barátom azt mondta, hogy valószínűleg közötök van hozzá - mondtam nyugodt, kimért hangon. - Szóval itt vagyok. Eljöttem érte.
- Szivecském. Én nem hozok ide holmi emberlányt. Pont nem érdekelnek - közölte szárazon.
- Igen. Ez a probléma. Ő nem ember..., hanem vámpír - motyogtam, miközben hátráltam néhány lépést, mert még mindig túlontúl közel volt egymáshoz az arcunk. - Szóval itt van? Te tartod fogva őt és a barátját? - kérdeztem a lényegre térve. Az alfa srác gonosz mosolyra húzta a száját és lépett egyet felém, ezzel ismét intim közelségbe kerültünk egymáshoz. Hátra akartam lépni, de a hátam neki ütközött egy fa törzsének, így beszorultam a növény és a vérfarkas közé.
- Mi van akkor ha én vittem el őket? - kérdezte vigyorogva.
- Akkor engedd el mindkettőjüket! - néztem rá dühösen.
- Kizárt - jelentette ki.
- Miért? Mit ártottak neked? Nem csináltak semmi rosszat - förmedtem rá.
- Veszélyt jelentenek ránk nézve - mondta, miután hátra lépett egyet. Még mindig be voltam szorulva közé és a fa közé, de legalább kaptam levegőt anélkül, hogy az ő illatát szívnám be.
- Milyen veszélyt? Teljesen ártalmatlanok. Nem bántanának senkit. Legalább is Beth semmiképp sem. Nekem sem ártott soha - hadartam mérgesen.
- Úgy látom, a farkas barátod nem avatott be mindenbe - motyogta lenézően.
- Mi? Te honnan.. - nem tudtam befejezni a kérdést, hogy honnan tudja, hogy ismerem Adam-et, mert közbe vágott.
- Érzem rajtad a szagát. Ő nem tudta, hogy napokkal azután is rajtad marad, hogy érintkeztetek - magyarázta. Biztos amiatt jött rá, mert Adam a hátán cipelt tegnap.
- Egyébként ő nem a barátom. Semelyik értelemben sem - mondtam szomorú hangon.
- Remek. Akkor nem kell, hogy átharapjam azt a csinos kis nyakadat - kacsintott rám. Ettől nagyon beparáztam.
- Mit is mondtál? Hogy nem avatott be mindenbe? Ezt hogy érted? - kérdeztem témát váltva.
- Nem mondta el, hogy mi a gyengepontunk. Amiatt utáljuk ennyire a vámpírokat.
- Miért? Mi a gyengepontotok? - kérdezősködtem tovább.
- Látom nagyon kíváncsi vagy - mondta, miközben végig nyalt a felső fogsorán, ahol ezúttal nem álltak ki nagy szemfogak. Nagyon szexi volt ez a mozdulat.
- Mondd el! - parancsoltam rá. Látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, amikor utasítgatják. A szeme egyből sárgára váltott és megnőtt a két szemfoga is. Ettől eléggé megijedtem, így vissza fogtam magam. - Kérlek - tettem hozzá halkabban. Erre kicsit megenyhült, de szemei nem veszítettek a fényükből. Annyira közel hajolt hozzám, hogy ajka szinte súrolta az enyémet.
- Legyen - suttogta csábítóan. Ahogy ajkai megformálták a szót, kivillantak a tépőfogai és szája kicsit az enyémhez ért. Én csak dermedten álltam ott, még pislogni sem mertem. Hirtelen hátra lépett, így körbe tudtam négni. Idő közben a falkája felszívódott, így csak ketten maradtunk az erdő mélyén egy hatalmas ködfelhő közepén. - Kövess. - súgta a fülembe, mire felnéztem rá.
- Hová? - kérdeztem félve.
- Majd meglátod. Elmondom amit tudni akarsz - mondta és elindult a félhomályban. Gyorsan utána szaladtam, mert nem akartam egyedül maradni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan találok innen haza.

Sziasztok! Remélem, hogy tetszett nektek a rész, ha igen, akkor kattintsatok a csillagra és írjatok egy kommentet.
Én nagyon élvezem írni ezt a sztorit, remélem olvasni is jó. :3

Ui: Ennek a résznek a képén Shawn Mendes van, én hozzá hasonlóan képzelem el az ismeretlen alfát. (Talán annyi nálam a különbség, hogy barna haj és barna szem helyett: fekete hajjal és szürke szemmel képzelem)