Veszélyes Vonzalom //Befejezett

16. Adam-mel

- Gyere velem - javasolta Adam. Egyszer már fürödtünk együtt, de több soha sem történt. És nem ilyen állapotban tervezem először. De bíztam Adam-ben. Tudom, hogy nem használ ki. Ha képes volt hónapokat várni rám, néhány hét már semmi.
- Oké. Úgyis elég gyenge vagyok - egyeztem bele. Jobb is, ha ott van velem, mert mi van akkor, ha rámtör egy újabb roham.
Zuhanyzás és fogmosás után Adam-mel együtt feküdtünk be az ágyba. Szorosan magához ölelt, ami azt az érzést keltette bennem, hogy az élete árán sem engedne el. Nagyon hamar sikerült elaludnom ebben a békés állapotban. Az utolsó emlékem az volt, hogy Adam lágyan megcsókol.
Az éjszaka közepén arra keltem, hogy ráz a hideg. Hiába voltam Adam forró testének közvetlen közelében, teljesen kihűltem. Egyre nehezebben kaptam levegőt, a szívem pedig irdatlan tempóban zakatolt a mellkasomban. Elkezdtem hánykolódni az engem átölelő karok között, már rendesen fuldoklottam. Ismét halál közeli érzésem támadt a roham miatt. Olyan fájdalom áradt szét a testemben, amitől előszőr csak halkan felnyögtem, de később felkiáltottam.
- Itt vagyok veled. Nem lesz semmi baj - suttogta Adam a fülembe, és újból szorosan átölelt. Egy kicsit sikerült lenyugodnom, de a kín nem szűnt meg. Szemeimet könnyek áztatták, már a zokogás szélén álltam. Ismét felsikítottam, mert olyan érzésem volt, mintha valaki ráült volna a mellkasomra.
- Hunyd be a szemed és gondolj valami szép helyre. Olyanra, ami megnyugtat - mondta Adam rekedt, meggyötört hangon. Mikor ránéztem, könnyes szemeiben fájdalmat láttam.
Becsuktam a szememet, és az erdőbe képzeltem magamat. Ott volt velem Adam is. Kézenfogva, boldogan másztunk egy sziklán. Folyton lopott tőlem egy-egy csókot. Mosolyogtunk és éltünk. Problémák nélkül. Adam-nek igaza volt. Ez segített. Még talán el is mosolyodtam. Mikor újra kinyitottam a szememet, elmúlt a kín. Vége lett a rohamnak.
- Köszönöm - suttogtam hálásan a fülébe.
- Próbálj meg visszaaludni - javasolta egy ásítás kíséretében.
Lehunytam a szemem és egész hamar elnyomott az álom.
Az éjszaka folyamán nem volt több rohamom, ami nagyban Adam-nek volt köszönhető. A közelsége megnyugtatott és biztonságot nyújtott.
Reggel arra keltem fel, hogy fázok. Nem volt rohamom, csak szimplán hideg. Adam nem volt mellettem, hogy felmelegítsen. Hirtelen elfogott a pánik. Megint itthagyott? Visszajön egyáltalán?
- Á, felébredtél - hallottam meg egy hangot az ajtóból. Tévedtem. Ő volt az. Nem hagy magamra. Többé nem.
- I-igen - motyogtam és megdörzsöltem a szememet.
- Majd gyere ki a konyhába, ha van hozzá erőd. Csináltam reggelit - mosolygott rám kedvesen Adam.
- Mindjárt megyek - feleltem. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőszobába. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd kimentem a konyhába. Leültem az asztalhoz Adam mellé.
- Nagyon jó illata van - néztem felé.
- Remélem az íze is jó - nevette el magát. - Jó étvagyat.
- Neked is - mondtam és felszúrtam a villámra egy darab tükörtojást. Megfújtam kicsit, majd betettem a számba. - Nagyon finom - dícsértem meg, miután lenyeltem az első falatot. Hamar kiürültek a tányérjaink.
- Elvihetem? - kérdezte udvariasan Adam az üres tányéromra mutatva.
- Igen, köszönöm - küldtem felé egy mosolyt. - Mi van veled? Sosem voltál ilyen udvarias típus.
- Talán itt az ideje megváltoznom - vont vállat.
- Rendben. Én nem ellenkezem - kuncogtam. - Hozzá tudnék szokni.
- Azt egyből gondoltam - vágta rá, miközben berakta a tányérokat a mosogatóba.
A hét további részében semmi említésre méltó nem történt. Adam végig mellettem volt, de volt jópár rohamom. Ami rossz, hogy Jason egyszer sem ugrott be. Úgy tűnik, a legutóbbi veszekedésük Adam-mel végleg elriasztotta. Azért remélem, hogy hamarosan visszatér az életembe. Nélküle nem érzem magam teljesnek. Pont olyan, mint amikor Adam nem volt itt.
- Jó reggelt - suttogta a fülembe a szerelmem.
- Neked is - válaszoltam nyújtózkodva.
- Jól aludtál? Az éjjel nem volt egyetlen rohamod sem - kérdezte furcsán méregetve.
- Igen, nagyon jól. Régóta nem volt ilyen nyugodt estém. Remélem, így is marad - mondtam és még közelebb bújtam Adam-hez.
Fél óra múlva kikeltünk az ágyból és megreggeliztünk. Már egészen magabiztosan mászkáltam a házban. Nem tört rám csak úgy a semmiből a kín.
- Figyelj.. - szólaltam meg és belenéztem Adam gyönyörű, kék szemeibe. - Tudsz valamit Jasonről? - kérdeztem a héten már vagy negyedszerre.
- Nem. Azóta nem jött ide - felelte vállat vonva. Nem úgy nézett ki, mint akinek hiányzik a legjobb barátja.
- Oké.. Értem - motyogtam csalódottan. - Kölcsön kaphatom a mobilodat, hogy felhívjam? - kértem kutya szemekkel. Én a harapás napján elhagytam az enyémet a dulakodás közben és azóta sem lett meg.
Szerintem elég időt hagytam már Jasonnek, hogy megbékéljen. Már nem vagyok hajlandó tovább várni.
- Persze.. - nyújtotta át a készüléket kedvetlenül.
- Köszi - hálálkodtam mosolyogva.
Visszamentem a hálószobába és leültem az ágyra. Először a szüleimet akartam felhívni, de ők úgy tudják, hogy a suli jóvoltából vakációzni mentem, így nem aggódtak értem. Inkább beütöttem Jason számát és rámentrm a hívás gombra.

....📞....📞....

- Mit akarsz? - szólt bele egyből Jason.
- Öhm.. Sarah vagyok. Szia - köszöntem halkan.
- Sarah, ne haragudj, hogy ilyen bunkón vettem fel. Örülök, hogy hallom a hangodat - mondta jóval lelkesebben. - Hogy vagy?
- Egész jól. Pár napja csökkent a rohamok száma. Ma még nem is volt egy sem - meséltem örömteli hangon.
- Máris ott vagyok. Ne hagyd el a házat - figyelmeztetett komoly hangon. Valami baj lehet. Miért kéne azonnal idejönnie?
- De.. - és letette.
..... ..... ..... .....

A házat amúgy sem nagyon tudnám elhagyni, ugyanis hatalmas a hó odakint. Ha Jason most indul el, akkor sokáig tart majd, hogy ideérjen. Egyáltalán mi ilyen sürgős?
- Adam! - kiáltottam ki a konyhába. Egy másodpercen belül ott termett mellettem.
- Baj van? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Ha jól tudom, nincs. De Jason hangja nagyon zaklatott volt. Azt mondta, hogy idejön - mondtam kérdő tekintettel. - Te tudod, hogy miért?
- Fogalmam sincs. Tényleg. Lehet, hogy csak látni szeretne. Vagy nem tudom - motyogta össze-vissza.
10 percen belül kopogtak az ajtón. El is felejtettem, hogy a farkas gyorsaságnak nem akadály a hó. Kisiettem az előszobába és beengedtem Jasont.
- Szia. Minden rendben? - kérdeztem és becsuktam mögötte az ajtót.
- Nem. Rohadtul nincs minden rendben - felelte ingerülten. - Téged megharaptak és kínok gyötörnek. Vagyis gyötörtek és fognak gyötörni - mondta a fejét fogva. Nem tudom, mi üthetett belé.
- Jason.. - biccentett felé kedvtelenül Adam.
- Adam.. - viszonozta ugyanúgy Jason. Na ez jól indul.. - Sarah, megtennéd, hogy egy kicsit magunkra hagysz? - kérte, de nem nezett rám. Adammal nagyban farkasszemet néztek.
- Aha, persze - mondtam és bementem a hálóba. Úgyis hallani fogom őket az új szuper érzékeim miatt.

Halii! Tudom, több napja nem volt rész.. Bocsi. De valószínűleg ez így lesz. Azért, ha tetszett, vote-oljatok és írjatok egy kommentet. Nemsokára érkezik a folytatás. Puszi :3