Veszélyes Vonzalom //Befejezett

15. Igaz barát

- Semmi baj. Majd jobb lesz - kerülte Jason a konkrét választ. Nem mondta, hogy ez volt az első és utolsó rohamom, így gondolom lesz még.
- Nagyon rossz - mondtam könnyekkel küszködve.
- Tudom.. És hidd el, ha tudnék, segítenék. De ezt végig kell csinálnod. Erősnek kell lenned - mondta határozottan. - Most pedig aludj. Az jót tesz. Úgy nem fáj annyira.
- Oké. De nem hiszem, hogy képes leszek elaludni - mondtam, és az oldalamra fordultam. Tévedtem. Pár perc alatt elnyomott az álom.
Amikor felébredtem, a szoba üres volt. Nagyon éhes voltam és szomjas, így megpróbáltam lábraállni. Lassan felültem, de fejembe belenyilalt a jól ismert fájdalom. Amit pedig a nyakamon éreztem, az leírhatatlan. Sántikálva, botladozva kimentem a konyhába, ahol senkit nem találtam. Az egész ház üresnek tűnt. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már éjszaka van. Gondolom, mindenki vadászni ment. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle némi felvágottat. Készítettem magamnak egy szendvicset, töltöttem egy pohár vizet, és visszaindultam az ideiglenes szobámba. Alig tettem meg pár lépést, de előtört bennem a délelőtti roham. A tányér és a pohár kiesett a kezemből, majd hangos csörömpöléssel darabokra törtek a padlón. A lában összecsuklott alattam, nehezen kaptam levegőt, és kibírhatatlan fájdalmat éreztem. Azt hittem, hogy meghalok. Zilálva kapkodtam levegő után, de pár perc múlva már csak sötétség vett körül.
Hirtelen két erős kar ragadott meg, felemelt, és visszavitt az ágyba. Lassan kezdtem magamhoz térni. A fájdalom enyhült, majd kinyitottam a szememet és megpillantottam Jason könnyes tekintetét.
- Ne haragudj - mondta a sírással küszködve.
- Mi..miért? - nem értettem, hogy miért kér bocsánatot. Hisz segített. Összeestem, mire ő vissza hozott az ágyba.
- Mert nem voltam itt.. Hozhattam volna neked enni, meg inni, és akkor nem estél volna össze - magyarázta bűnbánóan.
- Ne csináld. Ez nem a te hibád. Itt sem kellene lenned. Hol van Adam? Neki kellene mellettem állnia ebben az időszakban - mondtam eltöprengve. Amióta felébredtem a kómából, nem láttam. Biztos fontos dolga van..
- De ha már ő nincs itt, én barátodként kötelességemnek érzem, hogy tartsam benned a lelket - nézett mélyen a szemembe.
- Köszönöm - hálálkodtam komolyan. - Örülök, hogy ilyen jó barátom vagy.
- Mindig melletted leszek - itt tartott egy ki szünetet, miközben az arcomat vizslatta. - Hozok neked kaját, és feltakarítok - mondta, és kiment.
Behunyt szemmel pihentem, amíg Jason vissza nem jött. Lerakott mellém egy tányért és egy pohár vizet, majd leült a székre.
Hiába voltam éhes, egy falatot sem bírtam lenyelni. Folyamatosan fájdalmaim voltak.
- Próbálj meg enni egy keveset. Még jobban elgyengülsz, ha nem teszed - szólalt meg, és bíztatóan megfogta a kezemet. Én megszorítottam, majd szabad tenyerembe fogtam a szendvicset, és beleharaptam. Nagy nehezen lenyeltem a falatot. A fél szendvicset sikerült megennem, de többet nem bírtam magamba erőltetni. Megittam az egész pohár vizet, majd megköszöntem Jason-nek. - Szükséged van még valamire? - kérdezte kedvesen.
- Nem, köszönöm - mosolyogtam rá. Éppen nem voltak erős fájdalmaim, így tényleg hálás mosoly, nem pedig fintor lett belőle.
Egyszer csak a bejáratiajtó nyílásának hangjára lettem figyelmes.
- Megnéznem, hogy ki az - mondta Jason. Elengedte a kezemet és kisétált a szobából. Nagyon füleltem, hogy mi folyik odakint.
- Hol voltál eddig? - hallottam meg Jason ideges hangját.
- Én csak.. Időre volt szükségem. Nem akartam ilyen állapotban látni - felelte..... ADAM! Mi az, hogy nem akart így látni? Szükségem volt/van rá, és erre ilyen könnyen cserben hagy?? Én nem ilyennek ismertem. Mondjuk a legutóbb is elég pipa lett, amikor arról beszélt, hogy mennyire félt engem. De akkor is. Lehet, hogy fájdalmas neki így látnia, de nekem sokkal rosszabb, ha nincs mellettem.
- Ezt.. Ezt most komolyan gondolod? Ez mégis mit jelent? Ha valami történik Sarah-val, és nem a mézás-mázos romantika kerül előtérbe, te máris cserben hagyod? - kiáltotta Jason hitetlenkedve.
- Nem erről van szó! - emelte fel a hangját Adam is. - Azt hittem, belehalok, hogy nem tudok neki segíteni. Amikor az a rohadék megharapta, majdnem összeestem, annyira fájt. Nem tudhatod, hogy ez milyen érzés. Mintha kitépték volna a szívemet. Tudtam, hogy hetekig húzódó szenvedés vár rá, és nem tudtam, képes leszek-e végignézni - magyarázta. A hangja már nem feszült volt, hanem kétségbeesett.
- És mi lett volna, ha én nem vagyok itt? Ha? Akkor a drágalátos barátnőd most ájultan feküdne a konyhapadlón, szilánkok között. Én végig itt voltam neki az utóbni napokban, te meg mit is csináltál? Gondolkoztál! - kiabálta Jason. Azért durva, amiket Adam fejéhez vágott, de igaza volt. Ha ő nincs, nem bírom ki ezt az egészet.
- A lényeg, hogy most itt vagyok. Mellette leszek. Nyugodtan menj, és aludd ki magad, ha már napok óta itt vagy. Nem kell, hogy tovább őrizd Sarah-t. Kösz, hogy segítettél neki, de most már nincs szükség rád - vágta a fejéhez Adam. Ez kemény volt. Túl kemény.. Jason nem ezt érdemli. Tényleg végig itt volt nekem, Adam meg csak így elküldi a francba? Mégis csak legjobb barátok. Én nem ilyennek ismertem őt.
- Tudod, mit? Elmegyek. De ha nagy szarban vagy, ne hívj, hogy kihúzzalak belőle. Oldd meg egyedül. És ha megint cserben hagyod Sarah-t, kicsinállak. Értetted? Neked akkor véged! - fenyegetőzött Jason. Aranyos, hogy így védelmez, de ez inkább a pasim dolga lenne. Egy kicsit túlzásba esett.
- Aha, világos.. - mondta Adam, majd az ajtó csapódására lettem figyelmes.
Gyorsan átfordultam a másik oldalamra, és úgy tettem, mintha semmit nem hallottam volna. Nem akartam, hogy a két srác, akik mindennél többet jelentenek nekem, veszekedjenek.
- Szia, ébren vagy? - kérdezte halkan Adam.
- Szia. Igen - küldtem felé egy erőltetett mosolyt.
- Leülhetek? - kérdezte a székre nézve.
- Persze. Egyébként hol van Jason? - kíváncsi voltam, hogy igazat mond-e.
- Nem tudom. Elment, hogy leválthassalak - felelte. Aha, fél igazság. Legalább bízhatok benne, mert nem akar hazudni nekem.
- Hány óra van? - kérdeztem hirtelen. Az időérzékemet teljesen elvesztettem.
- Hajnali egy körül - válaszolta.
- Akkor szerintem alszok egyet. Hiába csináltam egész nap ezt, nagyon kimerültem - mondtam egy ásítás közepette.
- Rendben. Én itt leszek, ha kell valami - vágta rá egyből segítőkészen.
- Befekszel mellém? - kérdeztem nagyon halkan. Hiába hagyott itt az elmúlt napokban, és hiába volt bunkó Jason-nel, én szeretem őt. Nagyon, nagyon. És szükségem van a közelségére.
- Persze. Csak elmegyek lezuhanyozni - válaszolta mosolyogva.
- Oké. Utánad én is elmegyek. Nem tudom, hogy amíg ki voltam ütve, hogyan zuhanyoztam, szóval biztosan rám fér - belegondoltam, hogy valahogyan megmosdattak, hiszen nem voltam büdös, és a ruháim is tiszták voltak. Valószínűleg Jason segített. Bár ez így elég abszurd. Mondjuk mégsem hagyhatott csak egész nap feküdni. De akkor is fura belegondolni, hogy a legjobb barátom többször is látott meztelenül.
- Gyere velem - javasolta Adam. Egyszer már fürödtünk együtt, de több soha sem történt. És nem ilyen állapotban tervezem először. De bíztam Adam-ben. Tudom, hogy nem használ ki. Ha képes volt hónapokat várni rám, néhány hét már semmi.
- Oké. Úgyis elég gyenge vagyok - egyeztem bele. Jobb is, ha ott van velem, mert mi van akkor, ha rámtör egy újabb roham.

Sziasztok. Ez a rész kicsit unalmas lett szerintem. Egyedüli izgalom talán Adam visszatérése. Majd szeretnék eseménydúsabb tartalmakat is írni. Azért remélem, hogy tetszett nektek. Ha így volt, kérlek vote-oljatok, esetleg írjatok egy komit.
Nemsokára érkezik a folytatás.
Puszi :3