Veszélyes Vonzalom //Befejezett

13. Kellemetlen meglepetés

- Jó az illatod, mint mindig - súgta a fülembe.
Visszaültem a kanapéra Jason mellé és halgattam, amint a srácok a legutóbbi vadászatukról beszélnek. Mindig örömmel hozták fel a témát. Én csak mosolyogva ültem ott és néztem Adam-et. Olyan beleéléssel mesélte a tegnap esti eseményeket, hogy öröm volt nézni a boldogságot, ami az arcán tükröződött.
- Az klassz lehetett - mondtam mosolyogva, mikor valaki kopogtatott.
Jake nyitott ajtót. Kirázott a hideg a beáramló fagyos levegőtől. Még közelebb bújtam a mellettem ülő Adam-hez, hogy felmelegedjek. Be is vált a tervem. Testemet azonnal átjárta a forróság.
- Húzz innen! - ordított az ajtóban álló dühös Jake az újonnan érkező tagra. - Úgy látom, nem tanultál a legutóbbiból - közölte és becsapta az ajtót. Vissza sétált hozzánk, majd feszülten a mellettem ülőre nézett.
- Mi történt? - kérdezte azonnal Adam. Kicsit odébb tolt Jason felé, hogy fel tudjon állni.
- Vissza jött - nézett rá Jake a barátomra. Először nem értettem, hogy miről van szó, de hamar belém hasított az igazság. Tyler az. Majdnem három hónap után visszatért.
- Adam! Told ki a francos képedet az ajtón! - kiabált be a dörömbölő Ty. Nem akartam viszont látni. Végre minden jóra fordult, nem akarom, hogy megint mindent tönkretegyen. Annyiban lehet jó, hogy szerezhetek infót Beth-ről. Nem is tétováztam tovább, felálltam, kikerültem az ökölbe szorított kezű Adam-et és odarohantam a bejáratiajtóhoz. Láttam, hogy még megpróbált utánam kapni, de nem járt sikerrel. Teljes erőből kicsaptam az ajtót és szemben találtam magam egy teljesen másik Tyler-rel, mint akit azelőtt ismertem. Mi a franc? Egy plafonig érő, zombi tekintetű kigyúrt állat állt előttem, szájában hatalmas szemfogakkal és rikító sárga szemekkel. Nem is hasonlított arra a srácra, akivel a pincében smároltunk. Alig ismertem rá. Még az arca is teljesen megváltozott. Ijedtemben hátráltam egyet, de keső volt. Megragadott a nyakamnál fogva és kirántott az épületből. Fülszaggató sikoly hagyta el a számat, de nem eresztett el.
- Tegyél le, te állat! - ordítottam.
Hirtelen Adam jelent meg az ajtóban és nekirontott az alfának. Nem változott át, így semmi esélye nem volt. Ő is izmos volt és magas, de meg sem közelítette az őrült Tylert.
- Engedd el! - utasította Adam fenyegetően, de az alfa nem engedelmeskedett. A szorítása egyre erősödött, már alig kaptam levegőt. Próbáltam lefejteni nyakamról a nagy tenyerét, de esélyem sem volt. Az orromon tudtam csak levegőt venni, de már ott is csak szaggatottan. Szabályosan fuldoklottam. Sürgősen oxigénhez kell jutnom, különben végem.
Adam-nek sikerült feltápászkodnia a földről és átváltozott farkassá. Nem hallottam sem nyüszítést, sem vonyítást. Ez az egyik előnye, ha alfa az ember. Adam teljes sebességgel rávetette magát Tyler-re, aki elvesztette az egyensúlyát, eleresztette a torkomat és a földre zuhant. A hirtelen földet éréstől én is összeestem, kezemmel a nyakamhoz kaptam és próbáltam mélyeket lélegezni. Szerencsére sikerrel jártam és már nem fuldoklottam. Próbáltam felállni, de teljesen elgyengültem és a lábaim sem engedelmeskedtek. De annyira maradt erőm, hogy odébb kússzak a dühöngő támadómtól.
Adam újra támadásba lendült és nekiment Tyler-nek, aki ismét elesett. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb és bármikor képes lenne kitépni valaki torkát. Mikor sikerült feltápászkodnia, elkezdett alakot váltani. Néhány másodperc múlva már egy hatalmasra nőtt farkas állt előttünk. Ekkor sikerült felállnom és odavánszorogtam az ajtóban várakozó falkához. Láttam rajtuk, hogy harcra készek. Bármit megtennének Adam-ért és nem csak azért, mert ő az alfájuk. Jason kilépett Rob és Jake mögül, és odasietett hozzám. Átkarolta a derekamat, hogy megtartson. Alig álltam a lábamon, de nem foglalkoztam azzal, hogy a tüdőm minden levegő vételnél fáj, minden figyelmemet a verekedő Adam-re és Tyler-re fordítottam.
Adam jóval gyorsabb volt ellenfelénél, viszont Tyler nagyobb és erősebb. Sajnos a barátom állt vesztésre, jobb mellső lábára sántított is, de mikor kiugrott egy karmolás elől, Tyler védtelen oldalára ugrott és jó mélyen beleharapott a nyakába. Ettől Ty egy hatalmasat ordított és összeesett. Nem halt meg, de úgy nézett ki, mint akiből minden erőt kiszívtak. Elkezdett összemenni, az izmai kisebbek lettek, a végére már úgy nézett ki, mint egy kiéheztetett kutya. Lassan visszaalakult emberi formájába, és összekuporodva feküdt a földön mozdulatlanul. Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg meghalt, de emelkedett és süllyedt a tüdeje. Jason elengedett és bement egy takaróért. Odadobta Tylernek, aki ismét úgy nézett ki, mint pár hónappal ezelőtt. Mindenki döbbenten figyelte az eseményeket, míg nem Adam visszasántikált hozzánk és bement a házba. Pár perc múlva visszatért emberi alakjában, felöltözve. A jobb karja tehetetlenül lógott az oldalán, úgy nézett ki, mint ami el van törve. Odasiettem hozzá és a nyakába borultam. Elkezdtem sírni. Sírtam azért, mert megsérült, azért, mert meghalhatott volna, és a megkönnyebüléstől, amiért ez nem következett be. Ő bénán, fél karral átölelt és hosszú percekig szorosan tartott. Mikor elengedett, bal kezével megsimította az arcomat, majd a végig húzta mutatóujját a nyakamon lefelé. Aggodalmasan a szemembe nézett, de megelőztem, mielőtt kérdezgetett volna.
- Jól vagyok. Már semmi bajom - nyugtattam meg és bal kezemet rátettem az övére. A jobbat a nyaka köré fontam, közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, de éreztem, hogy még mindig nyugtalan és szomorú.
- Sajnálom - nézett rám bűnbánóan, miután elhúzódott tőlem.
- Mit sajnálsz? Ez az egész nem a te hibád - mondtam komolyan.
- Mi az, hogy nem az én hibám? Miattam kerültél veszélybe pár hónapja, és most is. Teljes mértékben miattam sérültél meg - magyarázta idegesen. - Itt van ez - megérintette a nyakamat.
- Ez semmi. Ne magadat hibáztasd. Én rontottam ki az ajtón. Saját döntésből. Ha nem teszem, ez az egész meg sem történik - mondtam felemelt hanggal. Nem akarom, hogy azt higgye, rossz ember, és, hogy miatta kerülök bajba. - Nem A Te Hibád.
- Ne mondd ezt - sütötte le a szemét. - Ha én nem vagyok, most otthon ülnél a családoddal és Beth-szel vihognátok valami lányos hülyeségen - mondta, miközben szomorúan elmosolyodott a fejében összerakott képen.
- De nekem nem kell az az élet - hazudtam nem csak neki, hanem saját magamnak is. - Nekem te kellesz. Nélküled összeroppannék - néztem mélyen a szemébe. Ez már az igazság volt. Szükségem van rá.

Hali! Itt a kövi rész. Remélem tetszett nektek. Ha igen, légyszi nyomj egy vote-ot és kommenteljetek, ha van valami kérdés, vagy csak írjátok le a véleményeteket.
Nem sokára jön a kövi rész.
Puszi :3