10. Elegem van belőle

5.9K 273 6
                                    

- Még mindig utállak, amiért elraboltál - néztem rá dühösen Tylerre, mire elnevette magát és ott hagyott.
Na szuper.. Megint egyedül maradtam. Komolyan mondom, halálra fogom unni magam. Ha nekem kampec, akkor már nem leszek jó alku tárgya. Ismét lehuppantam a kanapéra és szétterültem rajta. Az agyamat teljesen kikapcsoltam és csak feküdtem ott csendben, nyugalomban. Gyorsan rápillantottam az órára, hogy megnézzem az időt és a legnagyobb meglepetésemre azt mutatta, hogy már fél tíz van. Így aztán feltápászkodtam és elmentem lezuhanyozni. Szerencsére volt bontatlan fogkefe is a fürdőben, így fogat is moshattam. Miután mindennel kész voltam, rájöttem, hogy nincs pizsomám. Hiába kerestem mindenhol valami tiszta ruhát, nem találtam, így kénytelen voltam felvenni egy szál köntöst, amire az egyik fiókban bukkantam rá. A ruháimat bedobtam a mosógépbe, öntöttem melléjük mosószert és megnyomtam az indító gombot. 40 percre állítottam a mosás idejét, hogy még ma ki tudjam teríteni a cuccaimat, hogy megszáradjanak holnapra. Kisétáltam a nappaliba és szorosan összehúztam magamon a köntösömet, de nem azért, hogy eltakarjam a testemet -hiszen teljesen egyedül voltam- , hanem mert majd' megfagytam. A föld alatt amúgy is alacsonyabb a hőmérséklet, ráadásul az őszi esték egyre hűvösebbek.
Ameddig a ruháimra vártam, betakaróztam a jó meleg pokróccal és bekucorodtam a szokásos helyemre. A három adó közül most is a Film+ mellett döntöttem, ahol egy elég jó akciófilmbe folytam bele. Idő közben meghallottam a mosógép csipogását, így kiterítettem a ruháimat a fürdőkád szélére, hogy reggelre szárazak legyenek, majd vissza mentem nézni a filmet.
Valamikor a vége fele bealudtam rajta. Hiába volt jó, én ha este nézek valamit, mindig elalszom közben.
Éjjel felébredtem arra, hogy fázom. Megdörzsöltem álmos szemeimet és körbepillantottam. A pokrócom tőlem néhány méterre terült el a földön. Nem is értettem, hogy lehetséges ez.. Feltápászkodtam, hogy felvegyem, de rájöttem, hogy a lámpa még mindig ég. Elbotorkáltam a villanykapcsolóhoz és megnyomtam a megfelelő gombot. Viszont olyan hanyagul csaptam rá, hogy véletlenül a piros gomb is benyomódott. Azt gondoltam, hogy biztos nem nyomtam meg elég erősen ahhoz, hogy Tyler lejöjjön, de később rájöttem, hogy tévedtem. Hulla fáradtan ráestem a díványra, magamra terítettem a pokrócot és aludtam tovább.
Pár óra múlva felkeltem megint, de nem nyitottam ki a szemeimet, mert jóleső meleget éreztem. Mocorogtam egy picit és éreztem, hogy megint nincs rajtam a pokróc. Fura, hogy nem fáztam, de nem foglalkoztam ezzel, hanem csak ismét elnyomott az álom.
Mikor reggel elkezdtem ébredezni, még mindig körbeölelt a jóleső forróság. Most sem voltam betakarva, így nem értettem mi lehet a hőforrásom. Lassan elkezdtem kinyitni a szememet és megpillantottam, hogy valaki karja átölel és a hasamon megpihen. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik. Valaki ott vekszik mellettem és szorosan átölel kis kifli-nagy kifli pózban. Hiába esett nagyon jól így feküdni, nem engedhettem. Hacsak nem Adam karjai között vagyok. Annak most nagyon örülnék, de semmi esélyt nem látok rá. Óvatosan elkezdtem mocorogni, hogy a karomat ki tudjam húzni a mellettem fekvő alól. Miután sikerült, levettem magamról a karját és letettem a kanapéra. Kicsúsztam az öleléséből, majd nagyon halkan felálltam, így megnézhettem, hogy ki feküdt be mellém. Tyler.. Gondolhattam volna. Ott aludt békésen, gondtalanul. Olyan pozícióban helyezkedett el, hogy pont odafértem volna mellé. Egy szál alsónadrágban volt, ezáltal ismét meg tudtam nézni szépen kidolgozott izmait és kockás hasát. Már értem, hogy miért nem fáztam az éjjel.
Nem, nem gondolhatok ilyenekre. Hiába néz ki irtó jól a srác, nem vonhatja el a figyelmemet. Befeküdt mellém az ágyba, miközben aludtam, és csak egy vékony köntös volt rajtam. Ami nem mellesleg mindenhol felhúzódott a sok mocorgástól. És csak remélni tudom, hogy attól. Szóval ennek véget kell vetnem. - gondoltam.
Odasétáltam Ty-hoz és egy hatalmas pofont adtam neki. Meg sem rezzent. Úgy tűnik, hogy ennél keményebben kell próbálkoznom. Ökölbe szorítottam a kezemet és telibe találtam vele az állát. Na erre már elkezdett mozgolódni és fájdalmasan felnyögött.
- Neked is jó reggelt, szépségem - köszönt és a szokásos félmosolyra húzta a száját, de azonnal el is fintorotott. Felült és egy hangos kattanással helyre rakta az állkapcsát. Úgy tűnik kicsit túlzásba vittem, de megérdemelte. - Nem kis erő szorult beléd - dícsért meg.
- Ja. Beléd meg nem sok diszkréció szorult - vágtam vissza. - És persze a magán szféra jelentését sem ismered - közöltem, majd jó szorosan összehúztam magamon a köntöst. Nem volt nehéz észre venni, hogy Tyler a melleimet bámulta, amik kicsit túlságosan kilógtak az vékony anyag alól.
- Már láttalak egy szál melltartóban is. Ez ahhoz képest semmi nem volt - kacsinrott rám kajánul.
- Vissza térve a magán szférára - kezdtem bele. - Mégis mi a jó büdös francot képzeltés az este? Csak úgy befeküdtél mellém? Normális vagy? - ordítottam le a fejét.
- Hé, nyugi kisszivem. Láttam, hogy majd' megfagytált, így bebújtam melléd, hogy felmelegítselek. Nem kell úgy felkapni a vizet - próbált nyugtatni, de még mindig rohadt ideges voltam.
- Most szórakozol velem? Arra fogod, hogy fáztam? - kérdeztem ingerülten. - Ott volt a pokróc! Miért nem takartál be azzal??
- Abban mi lett volna nekem a jó? - kacsintott rám vigyorogva. Kikészít ez a srác.. Rosszabb, mint bárki, akit eddig ismertem.
- Utállak - jelentettem ki. - Soha többé ne érj hozzám - mondtam nyugodt, de határozott hangon. Erre a kijelentésemre Ty összerezzent. Láttam, hogy nem esik jól neki, amit mondtam, de nem érdekelt. Én nem akarok semmit ettől a sráctól, csak azt, hogy elengedjen. Vissza akarok menni Adam-hez, hogy tisztázuk a dolgokat és elmondhassam neki, mit érzek iránta. Mindennek Tyler állja az útját.
- Ne mondd ezt - kérte halkan.
- Mégis miért ne? Bezártál ide, hogy csalinak használj. Rám másztál az erdőben és most befeküdtél mellém aludni az éjszaka közepén! - soroltam emelt hangon. - Azt hiszem, jogos a kiakadásom! És igen, utállak. Utálom ha hozzám érsz és utálom, hogy egy levegőt kell szívnom veled.
- Hazudsz. Vonzódsz hozzám, csak még magadnak sem mered bevallani. Érzem. Amikor rám nézel, a szíved gyorsabban kezd verni és szaporábban veszed a levegőt. Ha meglátsz félmeztelenül, akkor pedig egy pillanatra elakad a lélegzeted. Én pontosan hallom és érzem ezeket - mondta komoly hangon. Most nem vigyorgott úgy, mint szokott. Lehet, hogy igaza van? Érzek valamit iránta, ami több, mint gyűlölet? - Hirtelen közelebb lépett hozzám, az orrunk szinte már összeért. - Nem. Nem lehet. Én Adam-et szeretem. Ő kell nekem. Sokkal fontosabb számomra, mint ez az idegesítő alfa. Most mit akar csinálni?

Sziasztok! Ha tetszett a rész, akkor vote-oljatok és kommentben írjátok meg a véleményeteket.
Én nagyon élvezem ezt a könyvet írni, remélem, hogy olvasni is jó.
Szép napot! :3

Ui: Lesznek még itt izgalmak...

Veszélyes Vonzalom //BefejezettWhere stories live. Discover now