Veszélyes Vonzalom //Befejezett

12. Boldogság és Bánat

Ez hihetetlen. Adam Stone kimondta, hogy szeret. Ez elképesztő.
Örömömben szenvedélyesen megcsókoltam. A gyomrom összerándult, a szívem zakatolt. Fantasztikus, és szokatlan érzés ez a szerelem.
- Menjünk innen - mondta Adam a szemembe nézve, miután elhúzódott ajka az enyémtől.
- Mi lesz vele? - kérdeztem Tyler felé pillantva.
- Semmi. Remélem megtanulta a leckét. Jobb, ha soha többé nem tolja ide a képét. - Szemében düh csillant, amint szóba hoztam Ty-t. Szeretem ezt a nézését, így akaratlanul is elmosolyodtam.
- Mi olyan vicces? - kérdezte összehúzva a szemöldökét. Homlokán apró ráncok jelentek meg a kérdő tekintete miatt.
- Semmi. Csak szeretem, amikor ilyen vagy - néztem a szemébe még mindig mosolyogva. - De igazad van. Menjünk.
Megfogta a kezemet és otthagytunk mindenkit. Nem törődtünk vele, hogy mi lesz később, csak hátrahagytuk az utóbbi néhány nap történését.

Két és fél hónappal kesőbb:

Többnyire semmi nem történt az elmúlt hónapokban. A Tyler eset óta. Mint minden délután, ma is a faházba keszültünk Adam-mel; a pasimmal. Össze voltunk nőve, amióta megmentett. Minden reggel együtt mentünk suliba és a délutánt is együtt töltöttük. Mellettem volt és segített feldolgozni a legjobb baránőm eltűnését. Bethany-ról azóta sincs semmi hír. Rengeteget sírtam, főleg amikor megláttam a szüleit. Fájdalmas időszak volt, de kezdem könnyebben kezelni a hiányát. Adam egész falkája segít a keresésében, de az idő múlásával kezdünk felhagyni a reménnyel. Én évvégéig biztos nem hátrálok meg. Bármire képes vagyok, hogy előkerítsem. Mivel vámpír, biztosan életben van. Valamiért elrabolták őt és Matt-et. Biztosan nem azért, hogy csak úgy megöljék őket.
- Minden oké? - szólalt meg a kezemet szorító Adam.
- Persze - vágtam rá és küldtem felé egy erőltetett mosolyt.
- Megint Beth-en jár a fejed, ugye? - kérdezte sokat sejtőn. Mindig tudja, hogy mire gondolok. Nincsenek titkaink egymás előtt. Ha akarnám, hogy legyenek, akkor is rájönne mindenre. De nem akarom.
- Igen. De hagyjuk. Csak a szokásos. Aggódom érte - mondtam a földet nézve.
- Tudom. - Ujjaival felemelte az állammat, hogy a szemébe tudjak nézni. - Megtaláljuk őket. - Erre nem mondtam semmit, inkább csak bólintottam egyet.
Tovább sétáltunk az erdő szélén álló házuk felé és jó szorosan összehúztam magamon a téli kabátomat. Mivel beköszöntött a December, nagyon hideg lett. Múlt héten már az első hó is leesett.
- Miért nem szóltál, hogy fázol? - kérdezte Adam. - Gyere ide - mondta és kezével elengedte az enyémet, derekamra fonta a karját és szorosan magáhol húzott. A meleg testhője azonnal átjárt és felmelegített. Mázlista, hogy fagyban is elég neki egy vékonyabb pulcsi. Sőt, még az sem szükséges, de csak nem járkálhat mindenhova félmeztelenül. Habár én nem bánnám. Akaratlanul is elképzeltem, amint a félmeztelen Adam-mel karöltve sétálgatunk. Hozzá tudnék szokni. - Nem bírtam ki mosolygás nélkül.
Néhány perc múlva megérkeztünk a kunyhóhoz. Bent köszöntem a srácoknak, levettem a kabátomat, a csízmámat és a kesztyűmet, majd helyet foglaltam a kanapén Jason mellett. Most őt mondhatom legjobb barátomnak. Nagyon jóban lettünk és sokat lógtunk hármasban.
- Mizu, csajszi? - kérdezte és játékosan átkarolta a vállamat.
- Semmi. Van valami hír? - érdeklődtem. Akárhányszor ide jövök, mindig ez az első kérdésem.
- Még mindig nincs fejlemény - nézett rám szomorúan. Közben Adam elénk állt és szúrós szemmel nézett Jason-re. A hatás kedvéért még a karjait is keresztbe fonta a mellkasa előtt. Szeretem, amikor féltékeny. Jól áll neki. Mint minden.
- Jaj, ne nézz már így - nevettem el magam. - Tudod, hogy csak barátok vagyunk. Semmi okod a féltékenységre.
Felálltam és felnéztem rá. Megpróbáltam szuggerálni, hogy enyhüljön meg, de semmi. Így aztán lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit a szájára. Éreztem rajta, hogy egyből ellazult.
- Oké - jelentette ki egyszerűen, mire elnevettem magam. Belefúrtam a fejemet Adam mellkasába, mire ő megfogta az arcomat és nyomott egy puszit a hajam tetejére.
- Jó az illatod, mint mindig - súgta a fülembe.

Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni, csak nyaralni voltam. Sajnos rövidebb lett ez a rész (a megszokott 1000 szó helyett csak 600 lett), de a kövi ismét hosszabb lesz.
Ha tetszett, vote-olj és írd meg komiban a véleményedet.
Szép estét! :3