7.

148 2 0
                                    

Elindultam kifelé, a kapucnis után, de Logan megállított.
-Mégis hova mész?-Kapta el a karom Logan.
-Nem láttad, azt a kapucnis alakot?-Néztem rá értetlenkedve.
-Nem. Mért, kit láttál?
-Lehet, hogy tőle vannak a képek.
-Mi? Milyen képek? Miről beszélsz?
-Mi van, ha bántani fog titeket?-Néztem magam elé, majd fekete foltok kezdtek ugrálni előttem, nem kaptam levegőt.
-Vel? Vel, nézz rám. Mi van? Mit segítsek? Mi ez, pánikroham?
-Talán. Nem kapok levegőt. Mintha, megint a pincében lennék.
-Miről beszélsz? Milyen pince?
-Pánik rohamom van, igen!-Üvöltöttem rá, de nem akartam bunkó lenni, csak pánikoltam.
-Gyere! Ülj le.-Húzott az egyik padra.
Csak kapkodtam a levegőt, de nem értem vele semmit, mintha a levegőbe kezdenél pumpálni. Nem kaptam levegőt és, ettől még jobban pánikoltam, majd, valami meleg, mentolt éreztem a számban, a meglepetségtől, nem vettem levegőt. Amikor leesett, hogy amit érzek, azok Logan ajkai, majd a nyelve, ami átvándorolt a számba, visszacsókoltam. Amikor elhúzódtam tőle, megsimította az arcom.
-Jól vagy?-Kérdezte, miközben, a tekintetemet fürkészte.
-Igen.
-Akkor, el tudod mondani, amikről motyogtál, a pánikroham közben.
-Neki nem mondtad még?-Léptek mellénk a barátaim, mire megráztam a fejem.
-Tudod, amikor összevesztünk, mondtam egy csomagot, amit, az ajtóm elé raktak?-Néztem rá és, amikor látta, hogy remeg a kezem, megfogta és aggódva bólintott.-Hát, abban a bizonyos csomagban, képek voltak rólam és, egy darabig nem volt semmi, ezért nem is foglalkoztam vele, de, a balesetem napján, mielőtt kocsiba ültem, tulajdonképpen, ezért indultam el otthonról, mert jött még egy csomag kép, sőt, volt Lacrosseos kép is, volt már, amin veled vagyok, volt sírós és nevetős kép is és, ez az alak fotózott a kórházban is és....-Elcsuklott a hangom, mire ő letörölt egy könnycseppet az arcomról.
-Nem hagyom, hogy bántsanak.-Nézett rám, szikrákat szóró szemekkel, majd átölelt.-Csak négy órát kell kibírnod, plusz egy edzés, ráadásul, mind a négy óránk azonos, úgy hogy egy pillanatra sem veszítelek szemelől. Gyere, mennünk kell, matekra.-Mondta, miközben, egy pillanatra sem engedett el.

Matekon mellém ült és fogta a kezem, majd magyaron, elém ült és úgy fogta a kezem, utána fizikánk volt, ahol Tylerrel kellett párban lennem, aki felfalt a szemeivel és úgy nézett rám, hogy, ha nem lenne Logan a teremben, akkor tuti nekem esne. Végül kémián csoport munka volt Lisa, Josh, Susan és Dylan összeálltak egy csoportra, és Logan, George és én voltunk egy csoportban, de a tanár beosztotta hozzánk Tylert, így alkottunk mi is egy négyest. Logan leült velem szembe, George mellé és fogta a kezem, Tyler pedig leült mellém, aminek a legkevésbé sem örültem és Logan is úgy nézett rá, mint, aki mindjárt átvetődik az asztalon és addig üti a fejét, amíg mozog. Óra vége felé éreztem, hogy valami hozzáér a térdemhez, lenéztem és láttam, hogy Tyler, hozzányomja a térdét, az enyémhez és úgy tesz, mintha az ő térdén lenne a keze, de közben, az enyémet fogta.
Mikor kicsöngettek, mentem Lacrosse edzésre, ahol az edzőnk, szinte pezsgőt bontott, majd meccseztünk, de valami nem stimmelt, nagyon szédültem és emlékeztem, hogy, amikor öltöztem, mintha tűszúrást éreztem volna a hátamnál, de gondoltam, hogy csak, valami megszúrt a ruhámban. Végülis, végig csináltam az edzést, majd, amikor, edzés után átöltöztem, elindultam a parkolóba, ahol Logan, már várt.
Mentem a folyosón és egyszer csak megszédültem és nekiestem, az egyik szekrénynek, de összeszedtem magam és kisétáltam, a parkolóba, ahol, megint megszédültem és térdre estem, mire Logan odaszaladt hozzám.
-Mi történt?
-Csak megszédültem!-Mondtam, miközben, mindent összemosódva láttam, de próbáltam kivenni a vonalakat.
-Te, beszedtél valamit?
-Nem, nincs semmi, csak biztos nem ittam ma eleget, vagy leesett a vércukrom, vagy....
-Te beszedtél valamit!-Jelentette ki, félbeszakítva engem.-Jobb, ha indulunk.-Mondta, majd felkapott, rám adta a sisakot és beültetett maga elé a motorra és elindultunk, de utána, elvesztettem az eszméletem.

-Logan?-Nyitottam ki lassan a szemem.
-Szia. Megvagy?-Mosolyodott el, amikor látta, hogy megint önmagam vagyok.
-Mi történt?
-Valaki beadott neked valamit, a hátadon láttam, tűszúrás nyomot, egy szóval, bedrogoztak.
-A suliban sincs biztonság?
-Ne aggódj, már elmúlt a hatása, csak egy kis hidegvizes borogatás kellett a fejedre és egy kiadós alvás. Jobb lenne, ha visszafeküdnél, még egy darabig, elég szarul fogod érezni magad.
-Csak, ha idefekszel mellém.-Mondtam neki, mire fogta levette a pólóját és, ekkor vettem észre, hogy én is csak fehérneműbe vagyok.
Befeküdt mellém, én pedig ráfeküdtem a karjára és fejemet a mellkasára helyeztem, ő pedig átkarolt. Elkezdte simogatni a hajam és játszani vele, másik kezével, meg, amíg átkarolt, círógatta a hasam és elkezdett nekem dúdolni egy dalt, amit életemben nem hallottam.
-Ez micsoda?-Néztem rá meglepetten.
-A dal, amit neked írtam.
-Te, tényleg írtál nekem egy dalt?
-Nem is egyet.-Válaszolta és nyomott egy csókot a homlokomra.-Azon gondolkoztam, hogy ismerek valakit, aki el tudja intézni, hogy studióban tudjunk énekelni, el jönnél velem szombaton duettezni?
-Akár a világ végére is elmennék veled.-Mondtam, majd ő folytatta a dal dúdolását. A dallamra, a szívverésére és a légzésére, lassan álomba merültem.

Reggel tízkor ébredtem és Logan sehol nem volt, aztán egyszercsak megjelent egy tálcával a kezében, rajta két bögre kávé és nutellás palacsinta.
-Kedd, reggel tíz van, suliban kéne lennünk.-Mondtam neki, miközben mosolyogva elvettem az egyik bögre kávét.
-Te, még egyszer sem lógtál suliból?-Mosolyodott el, mire megráztam a fejem, erre még jobban elmosolyodott és már látszódtak a gödröcskéi.
Beültem mögé és átkaroltam, államat a vállára tettem, majd elkezdtem puszilgatni a nyakát és simogatni a hát és hasizmait.
-Ma elviszlek az erdőbe, aztán este, elmegyünk korcsolyázni.-Jelentette ki és a fejét felémfordította, majd megcsókolt.-Szeretlek!
-Én is téged!-Válaszoltam és megint megcsókoltam.

Amikor összedtük magunkat, elmentünk az erdőbe, egy kis patakhoz, ahol a hídról, virágokat és virágszirmokat dobáltunk a patakba. Leszedett, az egyik fáról, egy gyönyörű, fehér virágot, majd a hajamba tette. Utána elmentünk a kilátóba és megebédeltünk, még egy kicsit sétáltunk, majd elindultunk korcsolyázni.

-Előre szólok, hogy baromi rég koriztam.-Mondtam neki, mielőtt ráléptem a jégre.
-Ne aggódj, nem hagyom, hogy eless. Bízz bennem.-Mondta és nyújtotta a kezét, hogy megfogjam.
Mentünk körbe-körbe, röhögtünk, csókolóztunk, táncoltunk, énekeltünk, fel sem tűnt, hogy elrepült az idő.

Utazás (✔️)Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora