Utazás (✔️)

20.

A meccsen két góllal nyertünk, mindenki ünnepelt, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem, hogy mi jön ezután.
-Mondtam, hogy nyerni fogtok!-Jött oda Logan hozzám és megcsókolt.
-Klassz voltál Vel!-Jöttek a barátaim.
-Dylané is az érdem.-Mondtam és játékosan beleboxoltam a vállába.-Ügye nem bántottak?-Váltottam komoly hangszínre és végignéztem a barátaimon.
-Nem, egy ujjal sem értek hozzánk.
-Ez szép volt Vel, Dylan!-Jöttek oda hozzánk Victorék tapsolva.
-Kösz.-Próbáltam közönyös maradni, de amikor Tyler megölelt úgy, hogy kishíján letapizott, nem bírtam.-Mostmár elmentek végre?-Löktem el magamtól.
-Nahát Vel! Ők kicsodák?-Jöttek oda Jenniferék.
-Ők, épp mennek!-Mondtam, majd megfordultam, de Dave elkapta a karom.
-Mutass be a hölgyeknek Vel.-Mondta, miközben normális bátyót játszva megölelt.
-Csak ha elengedsz!-Suttogtam, mire szorosabban ölelt.
-Csak mutass be, nem lesz belőle baj!-Suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg, majd adott egy hosszú puszit a nyakamra.
-Jolvan, hát az ott Marcus-mutattam rá, de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
-Vel apja vagyok!-Szakított félbe.
-Az ott Victor.
-Logan apja.-Mondta Victor.
-Ez pedig David.
-Vel bátyja.-Mosolyodott el, majd a fülembe súgta.-Nehéz volt?
-Nem is tudod mennyire!-Súgtam vissza, majd a lányokra néztem.-Ő pedig Jennifer, Pamela, Sarah és Diana. Ti pedig Tylert már ismeritek. Most már mehettek!-Néztem Victorékra.
-Ugyan Vel!-Kezdte Diana.-Mit szólnátok, ha eljönnétek hozzánk, mind?
-Kösz, de.....
-Csodásan hangzik!-Szakított félbe Tyler.-Akkor üljünk a kocsiba és követünk titeket.-Húzta féloldalas mosolyra a száját és elkezdtek taszigálni, engem az öltöző felé, a többieket pedig a kocsi felé.
Logan az öltöző előtt várt, igyekeztem minnél gyorsabban átöltözni, hogy nehogy valami bajuk essen a barátaimnak.
-Megvagy?-Kérdezte, aggódó pillantással Logan, mire csak megráztam a fejem.
-Valamit kitaláltak. Terveznek valamit. Ha bármi baja esik valakinek, nem érdekel, hogy lecsukhatnak, még ma megölöm őket.
-Hé, nézz rám!-Mondta és megemelte a fejem, hogy a szemembe nézzhessen.-Nem lesz senkinek, semmi baja. Nem hagyom, hogy bántsanak!-Súgta, majd finoman megcsókolt.
-Fiatalok!-Szólt ránk a bátyám a folyosó végéről.
-Megyünk már!-Szóltam vissza flegmán.
-Stílus!-Szólt vissza David.
-Pofa be!-Mondtam neki, mire elindult felém, feltartott kézzel és meg akart ütni, de Logan belépett közénk és elkapta a kezét.
-Ha egy ujjal hozzá mersz érni, kitöröm a nyakad.-Mondta Logan, miközben hátrébb lökte Davidet.
Elkezdtek verekedni, elindultam feléjük, hogy elválasszam őket, de David ellökött és bevertem a fejem az egyik szekrénybe. Egy kis időre, elájultam, de amikor magamhoz tértem Logan és David, még mindig verekedtek, felálltam és elindultam feléjük, de valaki elkapott hátulról.
-Eressz el!
-Ugyan, Hercegnő, ez az ő harcuk!-Suttogta Tyler a fülembe, mire fogtam magam, hasba vágtam Tylert, amitől elengedett, majd odamentem és félre rúgtam Davidet.
-Álljatok le!-Szóltam rájuk, erre mindenki lemerevedett, Tyler és David elindultak felém, Tyler lefogta Logant és David felpofozott, majd David odalépett, lefogta Logant és Tyler is megütött, amitől elkezdett vérezni az arcom.
-Nyomás a kocsihoz!-Mondta David és a hajamnál fogva, elkezdett rángatni.
-Semmi baj Logan! Csak gyere!-Mondtam neki, amikor Logan el akart indulni, hogy kiszedjen David szorításából.
Amikor már elég közel voltunk ahhoz, hogy a többiek lássák, mi történt, David elengedte a hajam, majd kinyitotta az ajtót, hogy beszállhassak, mellé és Tyler mellé, Logannek pedig Tyler mellé kellett ülnie.

***

Amikor megérkeztünk a lányok házába, Logan összekulcsolta az ujjainkat és együtt léptünk be házba.
-Mit csináltak az arcoddal Vel?-Jöttek oda a barátaim, míg a többiek leültek a konyhába, ahol év elején felelsz vagy merszeztünk.
-Semmit, megütöttek.
-Melyik?-Kérdezte Jason és láttam, hogy megfeszülnek az izmai.
-David és Tyler.-Mondta Logan és az ő izmai is megfeszültek.
-Semmi baj!-Mondtam nekik, de főképp Logannek intéztem a szavaim, ami feltűnt neki, mert az izmai lágyabbá váltak és gyöngéden közelebb húzott magához.-Nézzétek, nyugodtan menjetek innen! Nem kell itt lennetek!
-Vel!-Lépett elém Crystal és megfogta a másik kezem.-Nem fogunk itt hagyni ezekkel az állatokkal.-Mondta, mire mindenki megölelt.
-Jajj! Ne hari!-Lépett be Diana, megszakítva meghitt pillanatot.-Jöttök a konyhába, dumcsizni?
-Persze, menjünk.-Mondtam és biccentettem a többieknek.
-Jajj Vel! Mi történt veled?-Nézett rám Diana.
-Megcsúsztam és bevertem a fejem.
-Csajok! Gyertek!-Szólt a többieknek, akik rögtön beszaladtak.-Rendbe kell hoznunk Velt!-Mondták, majd felrángattak az emeletre.
-Logan!-Szóltam neki és neki rögtön leesett, hogy azt akarom mondani, hogy vigyázzon a többiekre.

-Jézusom Vel! Mért nem mondtad, hogy van egy bátyád?-Kérdezte Jennifer.
-Nem igazán vagyunk olyan kapcsolatban, hogy bátyámnak hívjam.
-Mért? Valami rosszat tett?-Váltott normális hangrendbe Jennifer, miközben fésülte a hajam, a többiek pedig ellátták a sebem.
-Az enyhe kifejezés!-Csúszott ki a számon.
-Akarsz beszélni róla?-Kérdezték szinte egyszerre.
Nahát a Cicáknak van emberi oldaluk is?-Tettem fel a kérdést magamban.
-Nem. De azért köszönöm.
-Tudod Vel, mindenki azt hiszi, hogy mi hülyék vagyunk és csak a külső érdekel minket és, hogy bárki miatt szét tennénk a lábunkat, de nem vagyunk ilyen egyszerűek. És, nem is utálunk titeket, csak tudod, olyan mázlisták vagytok, hisz ott vagytok egymásnak, okosak vagytok, szépek és bármikor számíthattok egymásra.-Mondta Sarah, miközben a többiek helyeslőn bólogattak.
-Nem vagytok hülyék, én láttam, amikor fizikán remekeltetek és tudom, hogy nem csak fizikából vagytok jók. Ti is okosak vagytok és tudom, hogy nem teszitek szét a lábatokat bárkinek. Figyeljetek, ha néha kicsit velünk lógtok, segítünk ohm....felvállalni magatokat. Nem lesztek kevésbé népszerűek, ha felvállaljátok magatokat.
-Komolyan mondod?-Mosolyodtak el mind a négyen.
-Igen, komolyan! De most jobb lesz, ha visszamegyünk.
-Vel! Annyira köszönjük!-Mondta Jennifer és megölelt.-Ne haragudj a babás dolog miatt, tudjuk, hogy baromság volt!
-Felejtsük el!-Mondtam mosolyogva, majd elindultunk lefelé.

-Megjöttünk!-Mondta Jennifer, amikor beléptünk a konyhába.-Meséljetek kicsit magatokról!-Nézett Victorra, Marcusra és Davidre.
-Szerintem, azt inkább ne.-Mondtam, de rögtön megbántam.
-Ugyan hugi, ne legyél már ilyen búval bélelt!-Mondta mellettem David és megölelt.-Még egy szó és valaki megbánja innen.-Súgta a fülembe, majd megpuszilt.
David előadott valami történetet, hogy miért költözött ide és hogy mi a munkája, valami bazi nagy hazugságot.

Egész este figyeltem, hogy nehogy valaki, valami baromságot csináljon. Próbáltam úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne, közben végig úgy helyezkedtem, hogy senkinek ne eshessen baja, mindig beültem, vagy álltam a barátaim és az ellenségeim közé, hogy még a közelükbe se tudjanak menni.
Éjfél körül, Victor és Marcus leléptek és a lányok rávettek minket, hogy maradjunk náluk.
Amikor David elindult Crystal felé, odaléptem Crystalhoz, megfogtam a karját és a kezét Jason kezébe adtam, hogy táncoljanak, mire Tyler és David kirángadtak a házból, nekilöktek a falnak és körbevettek.
-Nagyon figyelj ide hugi! Nem fogsz jól járni, ha nem higgadsz le! Megértetted?
-Ide figyelj bátyó! Tylernek már elmondtam, de most elmondom neked is, tisztán, érthetően. Ha csak egy ujjal is hozzájuk értek, ha csak úgy néztek rájuk, hogy nekem nem tetszik, megtalálak, levadászlak, addig kínozlak titeket, míg könyörögni nem kezdtek, hogy hagyjam abba és amikor ez megtörténik, annyi golyót repítek a testetekbe és a fejetekbe, hogy sem Marcus, sem Isten nem fog felismerni. A másik lehetőség, hogy most, beléd állítom a késem, szép lassan megforgatom benned, hogy egyszer az életben, lássalak emberkén, ahogy sírsz és fáj valami, majd kihúzom, szép lassan a kést a testedből és begörgetlek egy bokor alá, hogy márcsak a holttestedet találják meg! Világos voltam?-Kérdeztem, majd besétáltam a házba.