Utazás (✔️)

21.

-Mit csináltak?-Lépett Logan mellém és megfogta a kezem, amikor visszaértem a házba.
-Kicsit, megfenyegettek, én meg nagyon megfenyegettem őket!-Mosolyodtam el és megcsókoltam.
-Istenem, de szeretlek!-Mondta mosolyogva, átfogta a derekam és megcsókolt úgy, hogy felnyomott a falra.
Egyre hevesebben csókolt és tudtam, hogyha nem lenne más a szobában, mégjobb lenne.
-Szerintem lassan haza kéne menni.-Mondta zihálva, amikor elváltunk egymástól.
-Egyet értek!-Mondtam levegő után kapkodva.-Srácok.-Fordultam feléjük és biccentettem, mire ők elindultak kifele az ajtón.

Amikor hazaértünk, a többieknek megcsináltam az ágyat én pedig lementem a kanapéra, aludni. Tylerék a fenyegetés után leléptek. Hetek óta először, kényelmesen, Logannel az oldalamon, biztonságban éreztem magam, hozzábújtam és aggodalom nélkül tudtam aludni.

Amikor kinyitottam a szemem, egy fegyver csöve nézett szembe velem.
-Jolvan Cicám, elmegyünk kocsikázni!-Mondta Tyler és biccentett egyet.-Csak te! Ha nem ellenkezel, nem bántjuk a többieket!
-Takarodj innen!-Szólt rá Logan és már ült volna fel, de Tyler ráirányította a fegyverét.
-Te itt maradsz, hogy Vel tudja, hogy nincs gáz itthon.
-Semmi baj! Kicsim, semmi baj! Csak vigyázz a többiekre.-Mondtam, megcsókoltam és gyorsan felvettem azt a ruhát, amit lent találtam, s elindultam kifelé, míg Tyler fegyvert nyomott a derekemhoz.
Kirázott a hideg, amikor a fegyver hozzáért a bőrömhöz, ami kilógott a pólóm alól. Mikor kiléptem a házból, egy fekete terepjáró állt ott, benne Marcus, Victor és David. Szó nélkül szálltam be a kocsiba. Mégha el is vettem volna a fegyvert Tylertől, valószínűleg a többieknél van még legalább egy.
-Jó reggelt Valerie!-Köszönt Victor, amikor beültem a kocsiba.
-Jobbat!-Sziszegtem a fogam alatt és kifele néztem a kocsiból, hogy biztos minden oké e, a többiekkel.
A kocsi elindult és csak mentünk, fogalmam sincs hová, szó nélkül.
-Elmondaná végre valaki, hogy hova megyünk és mit akartok?-Törtem meg az egy órás csendet.
-Tudod Valerie gyönyörű vagy!-Nézett mosolyogva Marcus a visszapillantóba.
-Hagyjuk a bájcsevejt. Mit akartok?
-Tudod Vel, nekünk Logan és te nagyon nagy kincsek vagytok és nagyon fontosak, kelletek a csapatba, de Logan miattad ki akar szállni. Mi viszont egyikőtöket sem akarjuk elveszíteni. Van egy ajánlatunk Valerie.
-Bármi is az, a válaszom nem!
-És, ha ezzel, megmentheted Logant és a barátaidat?-Kérdezte mosolyogva Victor.
-Mi az ajánlat?
-Ráveszed Logant, hogy.....
-Nem!-Vágtam rá.-Azt mondta, megmenthetem Logant, azzal nem mentem meg, hogy visszarántom közétek.
-Oké. Te, mit akarsz Valerie?
-Ha tehetném, lelépnék valahova, hogy többet ne találjatok meg minket, fognám a barátaimat és Logant és lelépnék. De tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, így hallgatom úgy az ajánlatot, hogy Logan nincs benne.
-Nagyon okos lány vagy Valerie. Mit szólnál hozzá, ha csak neked kéne maradnod, Logannek nem és mi befogadunk téged, többet nem kell Logannek a közelünkbe jönnie és nem is esik baja.
-Kapok gondolkozási időt?
-Hát persze, hogy kapsz.-Mosolyodtak el egyszerre.
-Akkor mehetek?
-Természetesen!-Mondta Victor, majd ránézett Tylerre, hogy nyissa ki nekem az ajtót.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ellenkező irányba, bár nem nagyon tudtam, hogy hol vagyok. Pár óra bolyongás után végre valami ismerős környékre értem és onnan már egész hamar hazataláltam.

-Mit csináltak?-Lépett rögtön elém Logan, ahogy beléptem a házba.
-Semmit. Tényleg, csak beszélgettünk.
-És mégis miről?-Nézett rám dühösen Jason.
-Csak a múltról.-Kamuztam, majd leültem a kanapéra.-Titeket ügye nem bántottak?-Néztem végig az aggódó tekinteteken.
-Nem, itt se voltak. Ne aggódj!-Mondta Logan, miközben leült mellém.

A nap többi része nem volt nagy szám, tanultunk, ettünk és filmet néztünk, majd este a többiek hazamentek, mi pedig befeküdtünk az ágyba. Fejem a mellkasán pihent, ő pedig simogatta a hajam.
-Hogy-hogy nem jár a szád?-Kérdezte mosolyogva.
-Csak, ma, mielőtt hazajöttem, az egyik boltban kaptam egy ajánlatot és azon gondolkozom, hogy elfogadjam e.
-Hazudsz, nem voltál boltban.
-Ezt mégis honnan veszed?
-Ha boltba mentél volna, biztos bementél volna egy parfüm boltba, viszont a hajadnak egyáltalán nincs parfüm illata, ha nem is mész be parfüm boltba, akkor biztos bementél volna egy ruha boltba, de nem vettél semmi újat és nem dúdolsz semmi olyan dalt, ami az ilyen boltokban szokott menni, plusz, ha bementél volna egy ruhás boltba, tuti írtál volna a lányoknak, valamint jobb kedved lett volna. Nem voltál boltban. Mmm. Szóval, mondd, mit mondtak Tylerék, milyen ajánlatot tettek?
-Szörnyű, hogy ilyen jól ismersz.-Mondtam mosolyogva.
-Nem, élvezed, hogy így ismerlek. Tudom, mert ismerlek.-Mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek!
-Én is téged! Szóval, mi az ajánlat?
-Semmi, nem fontos.
-Apám tette az ajánlatot, igaz?-Kérdezte idegesen, mire én bólintottam.
-Lehet, hogy elfogadom.
-Mivel mosta ki a fejed? Mit mondott, mit ajánl?
-Hogy nem kell visszamenned és nem bántják a többieket, ha....
-Ha velük mész?!-Emelte meg a hangját.
-Igen, de nektek nem esik bajotok, csak velük kell mennem.
-Kizárt dolog!
-Logan, ki tudsz szállni....
-Ja és, te meg ott lennél, védtelenül, nőként, vagy hat férfival és vagy három utca lánnyal és ezek csak egy házba, a többit még meg se említettem! Ezt mégis hogy gondolod? És, ha nem kérdezlek meg, gondolom, csakúgy belemész?!-Kérdezte és kikelt az ágyból.
-Logan, nyugalom.
-Ne mondd, hogy nyugalom! Simán, anélkül, hogy megkérdeztél volna, elmentél volna velük! Ezt mégis, hogy képzelted?
-Így megmentenélek téged és a többieket.
-Nem mész velük!
-De....
-Nem és kész!-Mondta, üvöltve, majd belevert egyet a falba.
-Higgadj le! Oké?-Mondtam és óvatosan elindultam felé.
-Ha bármi bajod esne, én nem élném túl!-Mondta és megölelt.
-Tudom!-Mondtam és belefúrtam a fejem a mellkasába, ő pedig arcát a hajamba temette.-Nem megyek bele, egy feltétellel.
-Mi lenne az?-Nézett rám és, ekkor láttam, hogy sír.
-Ha egyszer, s mindenkorra véget vetünk ennek.
-Mit akarsz csinálni?
-Nem lesz egyszerű, de arra gondoltam, hogy lebuktatjuk, az egész bagázst a rendőrségnek.
-Mi a terved?
Odahajoltam a füléhez és megsúgtam neki, hogy mit fogunk csinálni. Először nem igazán örült a tervnek.
-Ez őrültség! És ha nem érek oda időben?
-Nem lesz baj! De, egyedül nem fog menni.
-Dylanék?
-És Jasonék. Holnap megbeszéljük velük.
-Nem lesz egyszerű!
-De menni fog!-Mondtam és visszahúztam az ágyra.