22.

88 1 0
                                    

Másnap, elmondtunk mindent Jasonéknak és suli után Crystal kint várt a parkolóban, hogy elmondjuk a csodás tervemet.
-Oké, halljuk!-Álltuk körbe Logan kocsiját.
-Jó. Holnap, amikor nektek még van egy órátok, én várlak titeket, megvárjuk, hogy Tyler rám támadjon.
-És az jó mert?-Nézett rám kérdőn George.
-Mert fel lesz véve és én be leszek drótozva.
-És mégis, hogy?-Kérdezte Lisa és abban a pillanatban egy fekete motoron megérkezett egy régi ismerősöm az FBI-tól.
-Ne!-Visította Crystal és a fiú nyakába ugrott.
-Srácok, had mutassam be Adamet. Egy régi FBIos barát. Adam, ők itt Logan, George, Jason, Dylan, Josh, Susan, Lisa és Crystalt már ismered.
-Nagyon örülök.-Mondta Adam és megölelt.-Hiányoztál!-Pörgetett meg.
-Te is nekem!-Mondtam nevetve.
-Miben tudok segíteni?-Váltott komoly hangnembe.
-Be kéne drótozni és segíteni kéne felkamerázni a sulit.
-Várjunk!-Szólt közbe Josh.-Oké, hogy Tyler rádtámad, mármint nem az, de értem, mit akarsz, de a többiekkel mi lesz?
-Ezért kell, hogy Logan kijöjjön a teremből. Most, hogy tették nekem az ajánlatot, tuti figyelnek, nem fognak egymás nélkül járkálni, valószínűleg, ha Logan rátámad Tylerre, megjelenik David és biztos, hogy Victorék is itt lesznek.
-Nagyon remélem, hogy igazad lesz!-Vágta rá Dylan.
-Ne aggódj ismerem eléggé Davidet, ráadásul, ha verekedésről van szó, abból nem maradhat ki, főleg, ha a hugát ütheti. Csak ti ne gyertek ki a teremből!-Mondtam, mire nem túl egyetértően bólintottak.
Az este, a suli bekamerázásával és azok beüzemeltetésével telt.
-Nem örülök ennek, remélem tudod.-Lépett mellém Adam, amikor az egyik kamerával babráltam.
-Nincs más választásunk, vagy mi halunk meg, vagy lebuktatjuk őket.
-Évekkel ezelőtt le kellett volna lőnöm Marcust és Davidet.
-Én kértem, hogy ne. Nem a te hibád volt.
-Gyönyörű lettél Vel, Logan egy mázlista és nem örülök, hogy folyton önfeláldozósat játszol, már gyerekként is inkább szenvedtél, minthogy mások szenvedjenek, nálad bátrabb embert nem ismerek. Bátor, vakmerő és persze hülye.-Bökkött meg a könyökével.
-Hát, te sem panaszkodhatsz! De azért fáj, hogy csak három jó tulajdonságomat tudtál mondani a szépen kívül!-Mondtam és röhögve beleboxoltam egyet a vállába.
-Ha minden jó tulajdonságodat elmondanám, itt lennénk holnapig. Szerintem azzal, hogy Logan egy mázlista, mindent elmondtam.
-Hát, a te barátnőd sem panaszkodhat!
-Oh, igen, ha már a barátnőmről van szó.
-Van valami baj?
-Dehogy, minden szuper, csak szeretném, hogyha te lennél a tanúm az esküvőmön.
-Úristen! Adam! Gratulálok! Ez nagyon nagy megtiszteltetés! Köszönöm!-Ugrottam a nyakába.-De Adam, kérhetek valamit?
-Akármit!
-Ha, esetleg, valami rosszul sül el holnap és én nem élném túl, kérlek vigyázz rájuk!-Biccentettem barátaim felé, akik épp nevettek és hülyéskedtek.
-Vel! Ez eszedbe se jusson!
-De fel kell rá készülnünk. És még két kérésem lenne. Ha bármi történne, kérlek lődd agyon őket!-Mondtam halál komolyan Tylerékre gondolva, amit Adam rögtön értett és bólintott.
-Még valamit?
-Ha, elkapnának és nem tudnátok megmenteni, kérlek lőjj le engem! Kérlek, ölj meg és mondd meg Logannek, hogy én kértem és, hogy szeretem!
-Nem tudnám megtenni!
-Adam, muszáj lesz, ha nem jön össze, csak csukd be a szemed és gondolj arra, hogy küldetésen vagy és én vagyok a célpont! Vagy, csak jusson eszedbe, hogy miket csinálnának velem és, hogy hogy szenvednék! Nem kell, hogy az arcomat látsd, csak csukott szemmel, húzd meg a ravaszt a fegyvereden és ölj meg!
-Vel, ne kérj ilyet, tudod, hogy nem tudnám megtenni!
-Azt akarom, hogy tedd meg, ments meg tőlük, akár ilyen áron is!
-Ez eszedbe se jusson! Élve foglak megmenteni és egyszer s mindenkorra lekapcsoljuk őket!
-Tudom, hogy megteszed, ha kell! Szeretlek! Köszönöm!-Mondtam, miközben egy újabb kamerát próbáltam remegő kezekkel bekötni.
-Nem lesz baj! Had segítsek!-Mondta és elvette a kamerát a kezemből.-Nem lesz semmi baj! Végre szabad leszel! És meg foglak menteni! Én is szeretlek!-Mondta és miután bekötötte a kamerát, szorosan átölelt.
-Kész vagyunk! Mehetünk?-Jött oda Dylan, mögötte a többiekkel.
-Igen!-Vágtuk rá egyszerre és elindultunk kifelé.-Holnap egész nap itt leszek a parkolóban, utolsó órád előtt gyere ki és bedrótozlak.-Nézett rám Adam, mire bólintottam és felszálltunk Logannel a motorra, hogy Adam kövessen a házhoz.

-Hihetetlen, hogy tizanhat éves korod óta, egy ekkora házban élsz, egyedül.-Lépett be Adam az ajtón.
-Hát, én ilyen hihetetlen vagyok!-Mondtam mosolyogva.-Gyorsan megcsinálom neked a kanapét!-Mondtam és elkezdtem rendezni az ágyneműt.
Rendeltünk pizzat, megvacsoráztunk, lefürödtünk, fogatmostunk, majd Adamet hagytuk aludni, mi pedig felmentünk.
-Vele kéne együtt lenned!-Jelentette ki Logan, amikor feküdtünk egymás mellett az ágyon.
-Ezt mégis hogy érted?-Ültem fel, felháborodottan.
-Nagyszerű ember és mellette biztonságban lennél.
-Logan, egyrészt ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne, másodszor van egy mennyasszonya és harmadszor én téged szeretlek, minden rosszszal, amit hoz nekünk a sors, számomra tökéletes vagy és nem érdekel, mit gondolnak mások!-Mondtam és megcsókoltam.-Ha ezt végig csináltuk, ígérd meg, hogy elkísérsz Adam esküvőjére.-Néztem rá mosolyogva, mire ő bólintott.
-Szeretlek!
-Én is téged, mindennél jobban!
-Én még annál is jobban!
-Nálam nem jobban!-Mondtam, majd a mellkasán elaludtam.

Utazás (✔️)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon